Biblioterápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A biblioterápia nem más, mint válogatott olvasmányok felhasználása a segítő, fejlesztő munkában és pszichológiai problémák kezelésében, illetve megelőzésében. Általános személyiségfejlesztésre irányuló, a művészetterápiák közé tartozó interdiszciplináris terápiás módszer. Legjobb eredményeket a depresszió[1] kezelésében érték el vele, hatása hosszú távú.[2] A terápiás célú olvasás alapja hagyományosan, a biblioterápia eredeti meghatározása szerint igen sokféle szöveg, olvasmány lehet, mégis a szépirodalmi művek alkalmazása a legelterjedtebb. Ennek köszönhető, hogy gyakran – hazánkban is – szinonimaként kezelik a biblioterápia és az irodalomterápia kifejezést.

Elnevezése a görög biblion (könyv) és therapeia (gyógyítás, szolgálat, kísérés) szavak összekapcsolásával született.

A fogalomnak számos változata ismert a külföldi szakirodalomban pl. bibliotherapy, biblio-/poetry therapy, poetry therapy, literature therapy, literatherapy, bibliocounselling, bibliopsychology, bookmatching, library therapeutics, guided reading, biblioguidance.

Meghatározásai[szerkesztés]

A biblioterápia definiálása szakmai vitákra okot adó, bonyolult feladat, több, részben különböző meghatározása ismert, melyek a módszer fejlődésével is változtak az évek alatt. A szakmai viták miatt nincs köztük egységesen elfogadott.

A Webster’s Third New International Dictionary 1961-es definíciójából még hiányzik, hogy ez a módszer nem csupán a gyógyászatban használható fel, pszichiátriai segédeszközként fogja fel.[3] Hart 1987-es definíciója szerint „A biblioterápia során a tanácsadó vagy a könyvtáros kijelölt olvasmányok által nyújt segítséget a személyes problémák megoldásában.”

Biblioterápia: Válogatott olvasmányok használata terápiás célokra a gyógyításban és pszichiátriában; valamint segítség a személyes problémák megoldásában irányított olvasás által.[4]

Napjainkban a biblioterápia már az azt alkalmazó szakemberek (pl. könyvtárosok, pedagógusok, szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek stb.) széles körének az a határozott kísérlete, hogy a könyvek és egyéb dokumentumok, szövegek segítségével befolyásolják, áthangolják az olvasó attitűdjeit, viselkedésmódját, és pozitív irányú fejlődéshez, változáshoz segítsék a terápia résztvevőjét.

Gyökerei, kialakulása[szerkesztés]

Mióta az emberek történeteket mesélnek egymásnak, azóta befolyásolják a személyiség fejlődését, attitűdjét az irodalmi művek. A magyar népi pszichoterápiás módszerek és ráolvasások pszichoterápiás szempontból is szuggesztív és hipnotikus erejűek voltak.[5] A hagyományos hindu orvoslásban is alkalmazták a mesék és azok átgondolásának gyógyító erejét.[6] Az első jegyzett „biblioterapeuta” a római pszichológus, Soranus volt, aki mániás és depressziós betegeit drámákkal kezelte,[7] bár a módszert egészen a XIX. századig nem alkalmazták biblioterápia néven.

Mivel a nyugati világban a betegeknek sokáig inkább a fizikai panaszait vették figyelembe, pszichológiai gondjaikat pedig hagyományos módszerekkel kezelték, az olvasás gyógyító vagy fejlesztő céllal nem valósulhatott meg. A XIX. században fogadták el, hogy a beteg test és lélek egysége, ez segítette a biblioterápia újrafelfedezését. Benjamin Rush, philadelphiai orvos 1815-ben érvelt az olvasás gyógyító hatása mellett, John Minson Galt pedig 1833-ban betegek kezelésének részeként alkalmazta. Először zárt osztályokon, pszichiátriai intézetekben, majd átmeneti- és gyermek- és idősotthonokban alkalmazzák.[8]

A szakmai elismerést és egyben a talán legnagyobb előrelépést a biblioterápia történetében az jelentette, hogy 1939-ben az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének kórházi részlegén belül létrehozott biblioterápiás bizottság alakult.[9]

Az első magyar kezdeményezések[szerkesztés]

Magyarországon a biblioterápiás törekvések nem voltak késésben a nyugati törekvésekhez képest. Már az 1950-es években létesítettek Magyarországon a kórházakban és zárt intézményekben megfelelő könyvtárakat, és elkezdték alkalmazni az egyéni terápiát. Egészséges személyeket a kezelésbe 1960-tól vontak csak be, az első csoportos terápiát pedig Bartos Éva indította. A kísérlet Szekszárdon, a Tolna megyei Kórház-Rendelőintézet Pszichiátriai Rehabilitációs Foglalkoztatójának Alkohológiai Osztályán folyt 1976/77-ben.[10] 1983-ban a Szombathelyi kórház neurózis osztályán folytatták a csoportos terápia alkalmazását.

Célja és hatásmechanizmusa[11][szerkesztés]

A biblioterápia célja annyiféle, ahányan, illetve ahány féle célcsoportnál alkalmazzák azt. Általánosságban ezek a célok a mentális problémák gyógyítása, a személyiségfejlesztés, az önismeret, szociális képességek fejlesztése, a közösségépítés, esetleg rekreáció témakörein belül mozognak. Az alapelgondolás a biblioterápia működési elvéről az, hogy egy olvasmány segítséget nyújthat abban, hogy a résztvevő külső szemszögből láthassa a problémáit, példát vagy épp ellenpéldát ismerjen meg rá, következmények nélkül gondolhasson át megoldásokat. Fekvőbetegek, külső okokból helyhez kötöttek kezelésében terápiás hatású már az is, hogy változatosságot nyújt, reménytelenségéből kimozdítja a pácienst, így hosszas kórházi kezelések kiegészítőjeként, az okozott depresszió ellen alkalmazható.

A Magyar Irodalomterápiás Társaság meghatározása szerint "A szépirodalmi szövegek sokfélesége lehetőséget ad arra, hogy rugalmasan, a terápiás csoport összetételéhez igazítsuk a csoportokban folyó munkát. Szinte mindegyik alkalmazási terület célul tűzheti ki a kommunikációs készség, a problémamegoldó és kreatív gondolkodás, az empátia, a csapatmunka iránti fogékonyság valamint az önismeret fejlesztését. A klinikai pszichológiában egy lehetséges célkitűzés lehet a rehabilitációs folyamat gyorsítása. Gyermekcsoportok esetében az életkori sajátosságokból adódó problémák pontosítása és megoldása lehet fontos feladat. Az igazságügyben dolgozóknál hatékonyan alkalmazható az irodalomterápia a közös, a társadalom által elvárt értékrend mélyebb megismerésére és fejlesztésére. Az irodalmi alkotásokon keresztül az egyén közelebb kerül önmagához, meri megélni és felvállalni érzelmeit, oldódik a szorongása, új lehetőségekre lel saját életében.

Az irodalomterápiás foglalkozás mindig egy előre kiválasztott irodalmi mű köré szerveződik, mely lehetőség szerint a csoport tagjainak hasonló problémáját célozza meg. A mű (műrészlet) kapcsán a csoportvezető irányításával beszélgetés folyik. A szöveghez fűzött megjegyzések segítenek a csoporttagoknak pontosítani a mű által sugallt témához való viszonyukat. Ez fontos felismerésekre vezet önmaguk megismerésében és mások megértésében, újra hangolhatja a már megmerevedett egyéni struktúrákat. Nem műelemzéseket, irodalmi expozékat vár el a csoport vezetője, hanem a résztvevők személyes élményeit szeretné a csoportban közkinccsé tenni. A foglalkozásokon a kiválasztott irodalmi mű élményszintű feldolgozása zajlik, mely lehetővé teszi a felmerülő problémák közös továbbgondolását és az egyénekre szabott üzenetek megtalálását, fogadását."[1]

A biblioterápia fajtái[szerkesztés]

A biblioterápia több szempontból osztható különböző fajtákra.

  • A résztvevő állapotától függően beszélhetünk klinikai és fejlesztő, megelőző biblioterápiáról. A kettőben alkalmazott módszerek hasonlóak, a különbségekre a kezelt mentális állapota szolgáltat okot.
  • A kezelésben részt vevők száma szerint beszélhetünk egyéni és csoportos foglalkozásról.
  • A foglalkozás irányultsága alapján beszélhetünk befogadásra ösztönző receptív vagy alkotásra ösztönző aktív terápiáról.
    • Receptív biblioterápia – amikor egy meghatározott szépirodalmi szöveg kerül feldolgozásra. A szöveg elolvasása után a terápiás foglalkozáson részt vevő egyének megosztják egymással és a biblioterapeutával a szöveg olvasása közben felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes élményeiket, emlékeiket a téma kapcsán.
    • Aktív biblioterápia – esetén a terápiában részt vevők hoznak létre szöveget egy téma kapcsán. Az alkotás történhet versírás vagy önéletírás formájában, történetek befejezéseként vagy hiányos szöveg kiegészítése által. Ezt a formát az angol szakirodalom creative writing / expressive writing néven említi.

Ezen kívül a biblioterápia több fajtába sorolható a tevékenységet irányító személy, a felhasznált – szépirodalmi vagy nem-szépirodalmi – szövegek, de a terápia helyszíne alapján is.

Oktatása Magyarországon[szerkesztés]

Az egyetemi szintű biblioterápiás képzés hazánkban Hász Erzsébet munkássága nyomán, a 2009-ben akkreditált egyetemi szakkal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán kezdődött meg szakirányú továbbképzésként, ahol a felvétel feltétele a legalább BA vagy főiskolai szintű végzettség tanári, tanítói vagy pedagógusi, illetve pszichológia, szociális munkás, antropológia, esztétika, informatikus könyvtáros, szociológia, orvos, szociális ápoló, diplomás ápoló szakok valamelyikéről volt.[12] Később több más egyetem is elindította a maga egyetemi szintű biblioterapeuta képzéseit (a Hász-féle programra építve), amelyek jelenleg is fogadnak jelentkezőket: a Pécsi Tudományegyetem BTK (korábban KPVK és FEEK) 2 éves, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (újraindítva a 2013-ban megszűnt szakot), a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Kaposvári Egyetem és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola egységesen egyetemi/főiskolai oklevéllel záruló, de a helyi sajátosságoknak megfelelően meglehetősen eltérő profilú képzést indított.

Ezeken kívül lehetőség van rövidebb tanfolyami képzést is elvégezni a Károli Gáspár Református Egyetem pedagógus továbbképzésében és szakvizsgás képzésében és a Pest Megyei Könyvtárban (OSZK szervezése), illetve létetett pár évig a PIM mára megszűnt felnőttképzési tanfolyama is.

Integráltak biblioterápiás kurzusokat több különböző egyetemi szakon, az 1970-es évektől a könyvtáros képzés és a tanárképzés több alapórája is tartalmaz erre vonatkozó tanegységeket, mint például az Olvasásszociológia, az Olvasásfejlesztés, Olvasáspedagógia vagy a Könyvtártan és a könyvtárpedagógiai, valamint az olvasásnépszerűsítéssel és olvasásfejlesztéssel foglalkozó modulok.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. David Burns, Feeling Good Introduction, pxvi-xxxii, (1999)
  2. Smith, N.M., Floyd, M.R., Jamison, C., & Scogin, F. (1997)
  3. Webster’s Third New International Dictionary, Cambridge, 1961.
  4. AHIL Quarterly, Summer 1966.
  5. Oláh Andor: Élménybeszámoló a pszichoterápiáról. In.: Természetgyógyász, 1992. 2. sz.
  6. Bartos Éva szerk.: Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest, 1989
  7. Archivált másolat. [2011. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 13.)
  8. Gulyás Enikő: A biblioterápia alkalmazása a könyvtárban és a könyvtárosképzésben (szakdolgozat), Debrecen, 2010
  9. Amberg, Susanne: Bibliotherapie - Lesen als Heilmittel
  10. Bartos Éva (összeáll): Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest : OSZK KMK, 1989.
  11. Fábián Edit: Az olvasás lelki folyamatai : biblioterápia
  12. Archivált másolat. [2010. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 13.)
  13. Egyetemi tantervek

Irodalom[szerkesztés]

  • Szöveglelő. Találd meg magad az irodalomban!; szerk. Németh Luca Anna; Libertine, Bp., 2023
  • Asztalos-Varga Csilla: Kiszakadva a családból: A gyermekotthonban élő gyermekek traumáinak enyhítése biblioterápiával. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 3. sz. p. 308-311.
  • Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv a mese: Vallomások életről, irodalomról, olvasásról. Budapest : Magyar Olvasástársaság, 1999
  • Bartos Éva: A könyv, az olvasás, az irodalom terápiás alkalmazása. In: Könyvtári kis híradó, 2001. 3. sz.
  • Bartos Éva: A könyvtár szerepe a társadalmi beilleszkedési zavarok leküzdésében. In: Könyvtáros, 1987. 8. sz.
  • Bartos Éva: Biblioterápia a könyvtárosi munkában. In: Könyvtári Figyelő. 1987. 5.
  • Bartos Éva: Biblioterápia a pedagógus tevékenységében : lehetőségek és próbálkozások. In: Taní-Tani, 2003. 24-25. sz.
  • Bartos Éva: Biblioterápia irodalmi művek feldolgozása sajátos foglalkozásokon. In: Tanítani, 2002. 22-23. sz. p. 82-87.
  • Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese. Vallomások életről, irodalomról, olvasásról [2]
  • Béres Judit: "Azért olvasok, hogy éljek" Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig. Pécs: Kronosz, 2017
  • Béres Judit: Biblioterápia babaváróknak – egy tematikus csoport tervezése és megvalósítása. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 1. sz. p. 43-61.
  • Béres Judit: Élet a sorok között. Irodalomterápiás gyakorlatok mindenkinek. Budapest: Libri Kiadó, 2022
  • Béres Judit (szerk.): "Az olvasás segít élni – átélni és túlélni is". Irodalomterápiás csoportok tapasztalatai. Pozsony: Womanpress, 2022
  • Béres Judit – Csorba-Simon Eszter: Fejlesztő biblioterápia fiatalkorú fogvatartottakkal. In: Könyvtári Figyelő, 2013. 2. sz. p. 251-268.
  • Béres Judit – Sóron Ildikó – Tegzes Tünde – Zsidai Borbála: Hátrányos helyzetű középiskolások biblioterápiája. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 4. sz. p. 459-480.
  • Csörsz Ilona: Biblioterápiás alapú drámamódszer és projektív eljárás a gyógyító szakember képzésben. In: Csabai Márta – Pintér Judit Nóra (szerk.): Pszichológia a gyógyításban. Budapest: Oriold és Tsai, 2013. p. 281-308.
  • V. Gilbert Edit: Az együttérzés irodalmai és vonzatai. Bp.: Pont, 2014
  • Hász Erzsébet: Irodalomterápia I. Szöveggyűjtemény. Bp.: Gondolat: Animula, 1995
  • Jeney Éva: Nyitott könyv: Irodalom, terápia, elmélet. Bp.: Balassi, 2012
  • Korbai Hajnal (szerk.): Lotilko szárnyai : terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek. Budapest : L'Harmattan : Mosoly Alapítvány, 2010
  • Kovács Zsuzsanna: Egzisztenciális szemléletű biblioterápia fogvatartottakkal. Magyar Irodalomterápiás Társaság, 2011. http://www.irodalomterapia.hu/publikaciok/yalom.pdf
  • Kovács Zsuzsanna: Irodalomterápia a börtönben. In: Könyvtári Figyelő, 2014. 3. sz. p. 312-316.
  • Papp-Zipernovszky Orsolya: Irodalom-pszichoterápia a szomatikus gyógyításban. In: Csabai M. – Pintér J. N. (szerk.): Pszichológia a gyógyításban. Budapest: Oriold és Tsai, 2013. p. 261-181.
  • Papp-Zipernovszky Orsolya: Szelf-olvasatok: az irodalmi élmény a pszichoanalízis és a narratív pszichológia határán. In: Lélekelemzés, 2009. 1-2. sz. p. 157-166.
  • Sóron Ildikó: Kincs, ami van. A biblioterápia mint szolgáltatásbővítés az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2012. 3. sz. p. 16-21.
  • Sóron Ildikó: „A ti bűneitek siettetik a világ elmúlását.” Csáth Géza A kis Emma című novellájának biblioterápiás feldolgozása kamaszcsoportban. In: Fordulópont, 2014, 65 (3) p. 35–44.
  • G. Tóth Anita: Az irodalomterápiás csoporthelyzet mint színtér. In: Studia Litteraria, 2014. 1-2. sz.
  • G. Tóth Anita: A biblioterápia klinikai alkalmazásáról. In: Könyvtári Figyelő, 2016, 1. sz. p. 14–24.
  • Vértes László: Az idősek biblioterápiájáról. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros, 1997. 10. sz. p. 43-46.

Források[szerkesztés]