Bibó István (etnológus)
| Bibó István | |
| Született |
1877. július 23. Kecskemét |
| Elhunyt |
1935. szeptember 10. (58 évesen) Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Bibó István |
| Foglalkozása |
etnológus, filozófus, könyvtáros |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bibó István (Kecskemét, 1877. július 23. – Szeged, 1935. szeptember 10.)[1] etnológus, filozófus, könyvtáros, miniszteri tanácsos. Bibó István (1911–1979) politikai gondolkodó, államminiszter apja.
Életútja[szerkesztés]
Szülei dr. Bibó István és Talányi Anna. A budapesti tudományegyetemen doktorált 1909-ben, majd 1910-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1920-ban szervezte meg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyeletét, 1922-től 1924-ig pedig országos felügyelője volt az iskolán kívüli népművelésnek. 1924-től haláláig töltötte be a szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatói posztját. 1921 és 1924 között Budapesten szerkesztette a Néprajzi Társaság Társadalomtudomány című folyóiratát, majd 1929–től 1933-ig Szegeden a Népünk és Nyelvünk című folyóiratot.
Főbb művei[szerkesztés]
- A megismerés új magyarázata (Bp., 1914)
- Nietzsche (Bp., 1916)
- A primitív ember világa (Szeged, 1927)
- Földrajzi szempontok a magyar lélek egyéniségének megítélésében (Szeged, 1930)
- Nomád népek lángelméi: Árpád, Géza, Sarolta (Szeged, 1932)
- A számok szerepének és jelentéseinek kialakulása az emberiség történetében (Szeged, 1935)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 283. o. ISBN 963-05-1286-6
- https://mek.oszk.hu/02000/02043/html/473.html
- http://www.kislexikon.hu/bibo_istvan.html[Tiltott forrás?]