Białystok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Białystok
Białystok címere
Białystok címere		 Białystok zászlaja
Białystok zászlaja
Közigazgatás
Ország Lengyelország
VajdaságPodlasiei
Rangjárási jogú város
PolgármesterTadeusz Truskolaski
Irányítószám15-xxx
Körzethívószám+(48)85
RendszámBI
Testvérvárosok
Lista
Hollandia Eindhoven
Oroszország Kalinyingrád
Litvánia Kaunas
Lettország Jelgava
Belarusz Hrodna
USA Milwaukee
Franciaország Dijon
Lengyelország Częstochowa
Népesség
Teljes népesség294 242 fő (2021. márc. 31.)[1]
Népsűrűség2887 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120–160 m
Terület102,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 53° 07′, k. h. 23° 10′Koordináták: é. sz. 53° 07′, k. h. 23° 10′
Białystok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Białystok témájú médiaállományokat.

Białystok (kiejtéseⓘ, IPA: [bʲaˈwɨstɔk], belaruszul: Беласток / Bielastok, litvánul Balstogė, jiddisül ביאַליסטאָק Byalistok, eszperantóul: Bjalistoko), Lengyelország egyik legnagyobb városa (népesség 297 554 2019-ben), az ország északkeleti részében található, közel a belarusz határhoz, az egykori Białystok, a mai Podlasiei vajdaság központja.

Története[szerkesztés]

A legendák szerint Białystok a nevét Gediminas litván herceg után kapta 1320 körül. Történelmi forrásokban először 1437-ben említik, amikor a Białka folyó körüli földeket Jagiello Kázmér király Raczko Tabutowicznak adományozta, majd 1547-ben a Wiesiołowski család birtokába került. Ők téglavárat és templomot építettek ide. 1645-ben Krzysztof Wiesiołowski, a család utolsó tagjának halála után Białystok a királyság tulajdona lett. 1661-ben Stefan Czarnieckinek adták a svédek elleni harcban tanúsított szolgálatai jutalmául. Négy évvel később Alexandra lányának hozományaként a Branicki család tulajdonába került.

Białystoki Orvosi Egyetem
Białystoki katedrális

A 18. század második felében Jan Klemens Branicki hetman, fővezér lett a Białystok környékének hűbérura. Ő volt az aki a már korábban létező lakot egy hatalmas főúr fenséges rezidenciájává alakította. Több művész és tudós jött Białystokba hogy éljen Branicki támogatásával. 1749-ben Białystok városi jogokat kapott.

Lengyelország harmadik felosztása után 1795-ben először a Porosz Királysághoz tartozott, majd a tilsiti béke után, amelyet 1807-ben írtak alá, az Orosz Birodalomhoz került. A 19. század folyamán a város a textilipar központjává fejlődött. A gazdasági fellendülés következtében a népesség az 1857-i 13 787-ről 1889-ben 56 629-re és 1901-ben 65 781-re nőtt. Ebben az időben a lakosság nagy része zsidó és lengyel volt.

Az első világháború kitörése után 1915. április 20-án pusztító bombázásnak lett a város kitéve. 1915. augusztus 13-án német katonák jelentek meg Białystokban. A város az Ober Ost megszállási övezetbe tartozott, majd 1918 júliusától Litvánia része lett, Dél-Litvánia fővárosa. 1919. február 19-étől visszatért Lengyelországba. 1920-ban, amikor a lengyel–szovjet háborúban a szovjet erők lerohanták, a Julian Marchlewski vezette Lengyelország Ideiglenes Forradalmi Bizottsága parancsnoksága volt itt, mely kísérletet tett a Lengyel Szovjet Szocialista Köztársaság kikiáltására.

Dojlidy kastély Białystokban (Államigazgatási főiskola)
Hasbach kastély Białystokban

1920–1939 között a város ismét a független Lengyelország része volt. 1939. szeptemberben a német hadsereg megszállta Białystokot, de azután átengedte a Szovjetuniónak a titkos Molotov-Ribbentrop-egyezmény értelmében, ekkor a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság kebelezte be. 1941. június 27-én ismét német kézre került, amikor megindult az invázió a Szovjetunió ellen.

Az első időktől kezdve a németek könyörtelen fosztogatást és a nemnémet lakosság kiirtására irányuló politikát folytattak. A mintegy 50-60 ezer fős zsidó lakosságot a białystoki gettóba zárták, és 1941 augusztusában kiirtották. 1941. július 24-én a német csapatok több mint 3000 zsidót bezártak a zsinagógába (ez volt Kelet-Európa legnagyobb fából épült zsinagógája) és rájuk gyújtották.

Számos antifasiszta csoport alakult Białystokban a megszállás első heteiben. A következő években ezek jól szervezett ellenállási mozgalommá fejlődtek. A megszállás utolsó évében földalatti felsőfokú kereskedelmi iskola alakult. Az iskola tanulói is részt vettek az ellenállásban. Ennek eredményeképp, sokakat bebörtönöztek, másokat megöltek vagy koncentrációs táborba hurcoltak.

Oktatás[szerkesztés]

Városrészek[szerkesztés]

Centrum, Bialostoczek, Sienkiewicza, Bojary, Piaski, Przydworcowe, Mlodych, Antoniuk, Jaroszówka, Wygoda, Piasta I, Piasta II, Skorupy, Mickiewicza, Dojlidy, Bema, Kawaleryjskie, Nowe Miasto, Zielone Wzgórza, Starosielce, Sloneczny Stok, Lesna Dolina, Wysoki Stoczek, Dziesieciny I, Dziesieciny II, Bacieczki, Zawady

Kisebbségi nemzetiségek[szerkesztés]

  • Kb. 7,5 ezer belarusz nemzetiségű lakosa van Białystoknak, ez a város népességének 2,5%-a.
  • Orosz nemzetiségű kb. 10-15 ezer fő.
  • A tatárok mintegy 1800-an vannak
  • Kisebb részben élnek romák és ukránok is a városban

Híres emberek[szerkesztés]

L. L. Zamenhof szobra

Testvérvárosai[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Jagiellonia Białystok v KS Ruch Chorzów (2009. november 9.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Białystok
A Wikimédia Commons tartalmaz Białystok témájú médiaállományokat.
  1. ↑ https://bdl.stat.gov.pl/api/v1/data/localities/by-unit/062013761011-0922410?var-id=1639616&format=jsonapi, JSON, 2022. október 6.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Białystok&oldid=26186349”