Betteridge törvénye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Betteridge törvénye bármilyen szalagcímre egy szállóige, amely kimondja: „Minden főcím, ami kérdőjellel ér véget, megválaszolható nem-mel.” Ian Betteridge brit technológiai újságíró után nevezték el,[1][2] bár az elv sokkal idősebb. Mint a hasonló „törvényeknek” (pl. Murphy törvénye), célja, hogy egy humoros szólás legyen inkább, mint mindig szó szerint igaz.[3][4]

Története[szerkesztés]

A lényegét már idézték más nevek alatt 1991 előtt is, mikor megjelent egy összeállítás Murphy törvényének változataira Davis-törvény[5] névvel, és felbukkant az interneten is, minden magyarázat nélkül arról, hogy ki volt Davis.[6][7] Úgy is nevezték, hogy az „újságírói elv”,[8] majd 2007-ben egy kommentár úgy hivatkozott rá, „mint egy régi, de igaz közhely az újságírók között”.[9]

Ian Betteridge neve hozzákapcsolódott a fogalomhoz, miután értekezett róla egy 2009. februári cikkben, amely azt vizsgálta, hogy egy korábbi TechCrunch cikkének ez volt a főcíme: „Csak átadta a Last.fm a felhasználók adatait a RIAA-nak?”[10]

Hasonló megfigyelést tett a brit lap szerkesztője, Andrew Marr a 2004-es, My Trade című könyvében, amelyben többek között javaslatot tett arra, az olvasóknak hogyan kellene értelmezniük az újságcikkeket:

Az újságíráson túl[szerkesztés]

részecskefizika területén ismert a Hinchliffe-szabály,[11][12] fogalom, amit Ian Hinchliffe[13] fizikus után neveztek el, aki kijelentette, hogy ha egy kutatási anyag címében igen–nem kérdés van, a válasz arra a kérdésre „nem”.[13] A szólás humorosan a hazug-paradoxonhoz vezetett, amit egy 1988-as, álnéven írt cikkben fogalmaztak meg, s amelynek a címe ez volt: A Hinchliffe-szabály igaz?[12][13]

Azonban legalább egy cikk megállapította, hogy a „törvény” nem vonatkozik a szakirodalomra.[14]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Betteridge, Ian: TechCrunch: Irresponsible journalism. Technovia.co.uk, 2009. február 23. (Hozzáférés: 2011. június 27.)
  2. Macalope, The: The Macalope Weekly: Pointless Exercises. Macworld, 2012. augusztus 11. (Hozzáférés: 2012. november 8.)
  3. Dawkins, pp. 220-222
  4. Gooden, Ch. 3
  5. Bloch, Arthur.
  6. List of variants of Murphy's Law. (Hozzáférés: 2012. november 8.)
  7. Liberman, Mark: Language Log: Davis Law. Itre.cis.upenn.edu, 2006. szeptember 17. (Hozzáférés: 2012. november 8.)
  8. Murphy's Laws: Journalistic Principle. Murphyslaws.net, 1997 (Hozzáférés: 2012. november 8.)
  9. "It's an old truism among journalists ..." 2007. Meatrobot.org.uk, 2007. december 4. (Hozzáférés: 2012. november 8.)
  10. "Did Last.fm Just Hand Over User Listening Data To the RIAA?"
  11. Guest Blogger: Joe Polchinski on the String Debates. Discover Magazine, 2006. december 7. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  12. ^ a b Peon, Boris: Is Hinchliffe's Rule True?, 1988. augusztus 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
  13. ^ a b c Shieber, Stuart M. (May–June 2015). „Is This Article Consistent with Hinchliffe's Rule?”. Annals of Improbable Research 21.  
  14. Cook, James M. (2016. június 25.). „Do scholars follow Betteridge’s Law? The use of questions in journal article titles”. Scientometrics 108 (3), 1119–1128. o. DOI:10.1007/s11192-016-2030-2.  

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Betteridge's law of headlines című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.