Bethlen János (politikus)

Bethlen János
gróf Bethlen János arcképe a Vasárnapi Ujság 1864. július 17-én megjelent számában
Született	1811. október 18. Kolozsvár
Elhunyt	1879. szeptember 2. (67 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Bethlen Géza
Foglalkozása	országgyűlési képviselő, újságíró
Tisztsége	magyar országgyűlési követ (1841–1848) magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 5. – 1849. augusztus 13.) magyarországi parlamenti képviselő (1866. március 7. – 1872. április 15.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlen János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bethleni gróf Bethlen János (Kolozsvár, 1811. október 18. – Kolozsvár, 1879. szeptember 2.) országgyűlési képviselő, az erdélyi református egyházkerület igazgató-tanácsosa.

Életpályája

Gróf Bethlen Sándor és báró Kemény Mária fia volt. Iskoláit Nagyenyeden tíz év alatt elvégezte, majd Marosvásárhelyre ment a királyi táblára s 1833-ban a jogi vizsgát letette. Ez idő alatt már több törvényhatóságban megjelent a „vándor patrióták"-kal és írásbeli tudósításokat szerkesztett a kaszinó számára, amely akkor a mozgalmak központja és kiindulási pontja volt. Ezek a tudósítások a nyilvánosságnak, a napi sajtó elnyomásából eredt hiányát kívánták pótolni, s éppen ezért, amennyire gyorsírók hiányában lehetséges volt, az egyes szónoklatokat is magukban foglalták. Legelső nyilvános fellépése 1834-re esik, amikor Udvarhelyszéken azt indítványozta, hogy ha az országgyűlés az adó elintézése és a főhivataloknak törvényes választás által való betöltése nélkül oszlattassék el, a más úton kivetendő adót és alakítandó kormányt a szék ne ismerje el törvényesnek. Ezen indítvány miatt az 1834. évi országgyűlés feloszlatása után, több elvtársával együtt fiskális perbe idézték. Először 1841-ben volt követ Udvarhelyszékből, amikor már az említett fiskálisper amnesztia következtében megszűnt. Azután folyvást minden erdélyi országgyűlésen, úgy az unió után az 1848. évi pestin és a következőn Udvarhelyszéket képviselte. 1848-ban Pesten a miniszteriális párthoz tartozott. Ez év szeptemberében Erdélybe küldték báró Vay mellé kormánybiztosi segédnek, s később az agyagfalvai gyűlésen a székelység egyik vezetője lett. Majd újra Magyarországra ment, képviselői állását elfoglalni és a mérsékelt párthoz csatlakozott. A fegyverletétel után családját Pestre telepítette, maga pedig három hónapig bujdokolt, majd többekkel együtt bejelentvén magát, százhúsz társával kegyelmet kapott. Ezután 1853-ig maradt Pesten, amikor nejét, gróf Teleki Zsófiát elvesztvén, fiaival Kolozsvárra költözött és buzgósággal működött a társadalmi téren, különösen a nemzeti színház állandósítása ügyében. Alapos és a legapróbb részletekig kidolgozott terveket bocsátott közre. 1855-ben harmadmagával a színház felügyeletét elvállalván, köztudomás szerint tényleg ő volt az intendáns. Részt vett az erdélyi múzeum alapításában; a református egyházi s iskolai ügyek fejlesztésében is. Az októberi diploma kibocsátása után támadt politikai mozgalmakban a vezetők közt találjuk. Az 1865–1866. évi országgyűlésen mint Udvarhelyszék követe foglalta el helyét és a következőn is részt vett a közügyek nehéz kérdéseinek megoldásában.

Munkái

Erdély unió ügyéről írt a Társalkodóba (1848. 15. sz.) és Utazását írta le a Nefelejtsben (1860.); ugyanott zenebírálatokat is írt (1859–60.). Erdély gazdasági viszonyairól a Kolozsvári Hetilapba (1854. 18. sz.) és Erdészeti Lapokba (1862.) és sportcikket írt a Vadász és Versenylapba (1857. 2. sz.). Az abszolutizmus alatt a Pesti Naplóba írt cikkeivel tartá fenn a magyarországi és erdélyi magyar párt közti viszonyt. A Kolozsvári Közlöny alapításában (1856. április) gróf Mikó Imrét segítette sógorával gróf Teleki Domokossal együtt; abba vezércikkeket és közérdekű dolgokat írt. Később szerkesztői személyes okoknál fogva elváltak a laptól és 1860. december 2. alapították a Korunk című lapot. Ez időben a legtöbb politikai vezércikket a két alapító gróf írta a lapba, míg B. 1864. július 1. meg nem szüntette viszonyát e laphoz. 1870. december 20. Teleki gróffal alapították a Kelet című lapot, melynek egyik vezére és éltető lelke B. volt. Legutóbb a fúzió létrejöttét úgyszólván ő kezdeményezte Kolozsvártt és annak mindig híve volt, mint azt a Keletbe és Pesti Naplóba írt cikkei bizonyítják.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Kozák Péter: Bethlen János, ifj., bethleni gr. névpont.hu