Betűhelyettesítés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az átbetűzés speciális esete. A latin írású nyelvekből származó szavakat, ha azoknak nem alakult ki a magyarban meghonosodott, sajátos alakja, eredeti alakjukban használjuk.

Megőrizzük tehát

  • a mellékjeles latin betűket (például ă, ř, ş),
  • a latin betűk különleges változatait (például æ, đ, ł, ø) és
  • a hagyományos latin ábécé által nem tartalmazott alapbetűket is (például ð, ß, þ).

Ha az ilyen betűk leírása nyomdatechnikailag nem oldható meg, akkor az alapbetűvel helyettesíthetjük őket (például đ helyett d). Kivételek ez alól az alábbi, nemzetközileg bevett helyettesítések:

  • æ → ae
  • ð → dh
  • ə → e
  • ŋ → ng
  • œ → oe
  • ø → ö
  • ß → ss
  • þ → th

Betűrendbe soroláskor is ezeket a helyettesítéseket lehet figyelembe venni.

Források[szerkesztés]