Berki tücsökmadár

Berki tücsökmadár
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Tücsökmadárfélék (Locustellidae);
Nem:	Locustella;
Faj:	L. fluviatilis;
Tudományos név
	Locustella fluviatilis; (Wolf, 1810)
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Berki tücsökmadár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Berki tücsökmadár témájú kategóriát.

A berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) madarak osztályába , ezen belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tücsökmadárfélék (Locustellidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Európában észak felé Skandinávia déli részéig, nyugaton Németország nyugati részéig, dél felé a Duna alsó folyásáig, keletre Ázsiában az Irtisz-folyóig terjed a fészkelő területe. Északi és nyugati irányba terjeszkedő faj, fészkelési gyakorisága Magyarországon is nő. Hosszú távú vonuló, Kelet-Afrikában telel, hazánkba április végén érkezik és szeptember elején vonul el. Palearktikus elterjedésű monotipikus faj.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 14,5-16 centiméter, szárnyfesztávolsága 19-22 centiméter, testtömege 19-22 gramm. Meglehetősen nagy, sötét, nyúlánk poszátaféle széles lekerekített farokkal. Felsőteste egyöntetű sötét szürkésbarna színű, alsó teste piszkos fehér, testoldala olív árnyalatú barnás szürke. Csőre meglehetősen sötét, lába rózsaszín. A korok és nemek hasonlóak. Hangja nem túl jellegzetes, „zrr” és torokhangú „csik”, kabócák vagy egy nagy teljesítményű varrógép hangjára hasonlít.

Életmódja[szerkesztés]

Nedves lombhullató erdőkben költ folyók mentén és mocsarak szélén, gyakori lehet árnyas nyír-, fűz- és égerlápokban is. Félénk, rejtőzködő madár. Tápláléka kisebb gerinctelenekből, rovarokból, pókokból áll.

Szaporodása[szerkesztés]

Évente egyszer, május végén-július elején költ. A tojó fészkét sűrű csalánosokba, indák közé, talajhoz közel építi. A 4-5 tojáson a pár felváltva kotlik, 13-15 napig. A fiókák etetésében a hím is részt vesz. Territóriumtartó faj, a hím jellegzetes, kéttagú „pirregésével” jelzi a területét.

Állománynagysága[szerkesztés]

Teljes Európai állományát 400 000 és 1,5 millió közöttire becsülik. Magyarországon elég gyakori fészkelő, valamint rendszeres átvonuló és téli vendég. Hazai fészkelő állományát mintegy 5000-10 000 párra becsülik.

Védettsége[szerkesztés]

Európában biztos állománnyal rendelkező faj. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Források[szerkesztés]

Ecsedi Z. [szerk.]: A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros-Szeged, 2004
Haraszthy László [szerk.]: Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, 1998
Mullarney, K., Svesson, L., Zetterström, D. & Grant, P.J.: Bird Guide, The Most Complate Field Guide To the Birds of Britten and Europe. HarperCollins, London, 1999.
Svensson, L.: Identification Guide to European Passerines. 1992 Stockholm
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 16.)

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap