Berecz György
| Berecz György | |
| Született | 1924. május 11. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1958. január 28. (33 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gépkocsivezető, műszerész |
| Halál oka | kivégzés |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Berecz György (Kolozsvár, 1924. május 11. – Budapest, 1958. január 28.) műszerész, gépkocsivezető, '56-os forradalmár, a forradalom utáni megtorlások egyik áldozata.
Élete[szerkesztés]
1956 októberéig[szerkesztés]
Röviddel születése után szülei elváltak, anyja újraházasodott, a nevelőapa pedig nevére vette a gyereket. 1927-ben áttelepültek Magyarországra, ahol Berecz négy középiskolai osztály elvégzését követően műszerésznek tanult. 1944-ben bevonult a magyar hadseregbe, a rohamtüzérekhez került, majd 1945 első napjaiban a szovjetek fogságába esett, de hamar szabadon bocsátották. Még ez évben 100 pengő pénzbüntetésre ítélték verekedés miatt, két év múlva pedig magánlaksértésért tartóztatták le, majd két hónapot ült börtönben. 1946-ban házasodott meg először, de hamar elvált, s következő házassága is hasonló végre jutott. 1949-ben nyolchónapi internálást kapott, a vád embercsempészet volt. Az 1956-os forradalmat megelőző időszakban a II. számú Épületfuvarozási Vállalat alkalmazásában volt gépkocsivezető.
A forradalom alatt és után[szerkesztés]
1956. október 23-án vidékről tért vissza fővárosi lakhelyére, ám mivel élettársát otthon nem találta, annak keresésére indult. Találkozott a tüntető tömeggel, s teherautóján csoportokat szállított a Kossuth térre, illetve a Magyar Rádióhoz, majd késő este Kispestre ment fegyverekért. Október 24-én az épületfuvarozási vállalat munkástanácsának tagja lett, rá bízták a fegyveres őrség megszervezését, amely során megismerkedett Szeifert Tiborral, majd Szabó bácsival is, akik ellátták fegyverrel. Október 30-án a II. kerületi Nemzeti Bizottság katonai csoportjánál, majd a Butkovszky Emánuel által irányított felkelőcsoportban harcolt. Novembertől fogva aktív résztvevője volt a II. kerületi Forradalmi Katonai Bizottmánynak, és jelentős mennyiségű gránátot szállított a Fő utcába, a szovjetek megállítására. Butkovszky kinevezte a III. kerületi fegyveres csapatok parancsnokának, ám Berecz november negyedikén elhagyta szálláshelyét, s hazament. A forradalom bukása után a megmaradt ellenállók még felkérték a csilleghegyi ellenállócsoport vezetésére, de ezt visszautasította, 1957 tavaszától kezdve illegalitásban élt, majd megkísérelt Ausztriába szökni, ám ez nem sikerült, s 1957. április 25-én letartóztatták. December 4-én első fokon életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, ezt az ítéletet a másodfokú bíróságként eljáró Szimler János vezette különtanács megvétózta, és 1958. január 27-én halálraítélték. Másnap kivégeztetett. A 301-es parcellában nyugszik.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Földbe zárt fájdalom: Barátok - Mártírok - Áldozatok. 1945-1989. Az 56-os szövetség weboldala. (2015. máj. 9.) (Letöltés ideje: 2015. október 23.)
Források[szerkesztés]
- Berecz György. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 23.)
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Hősök fala: Berecz György. magyarforradalom1956.hu. [2016. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 23.)
- Az erdélyi magyarság 1956-os véráldozata. http://www.egipatrona.hu, 2012. november 13. [2019. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 23.)
További irodalom[szerkesztés]
- Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956. A magyar október története. 3. átd., bőv. kiad. Bp., [1990], Népszava Kiadó Vállalat.
- Halottaink, 1956. [Szerk. Balassa János et al.]. Bp., 1989, Katalizátor Innovációs Iroda.
- 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára, 1956-1965. [Szerk. Dávid Gyula]. [Munkatsak: Ábrahám Izabella et al.] Kolozsvár, 2006, Erdélyi Múzeum-Egyesület.
.svg){kind=small}
