Benzotriklorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benzotriklorid
Benzotrichloride.png
IUPAC-név (triklórmetil)benzol
Más nevek toluol-triklorid
fenil-kloroform
alfa,alfa,alfa-triklórtoluol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 98-07-7
ChemSpider 13882366
KEGG C19166
RTECS szám XT9275000
UNII U62VHG99AM
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C7H5Cl3
Moláris tömeg 195,48
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 1,3756 g/ml
Olvadáspont −5,0 °C
Forráspont 220,8 °C
Oldhatóság (vízben) 0,05 g/l
Oldhatóság szerves oldószerek
Veszélyek
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
4
0
 
R mondatok R45 R22 R23 R37/38 R41
S mondatok S53 S45
Lobbanáspont 97,22 °C
Öngyulladási
hőmérséklet
420 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A benzotriklorid, más néven triklórtoluol szerves vegyület, képlete C6H5CCl3. Főként más vegyületek, például festékek előállításának köztitermékeként használják.[1][2]

Előállítása és felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A benzotrikloridot a toluol gyökös klórozásával állítják elő, a reakciót fénnyel vagy gyökös iniciátorral, például dibenzoil-peroxiddal katalizálják. A reakció két köztiterméke:

C6H5CH3 + Cl2C6H5CH2Cl + HCl
C6H5CH2Cl + Cl2C6H5CHCl2 + HCl
C6H5CHCl2 + Cl2 → C6H5CCl3 + HCl

A benzotriklorid benzoil-kloriddá hidrolizál:[3]

C6H5CCl3 + H2O → C6H5C(O)Cl + 2 HCl

Benzotrifluoriddá is átalakítják, melyből peszticidek állíthatók elő:

C6H5CCl3 + 3 KF → C6H5CF3 + 3 KCl

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Benzotrichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Merck Index, 11th Edition, 1120.
  2. Benzotrichloride Data page at Inchem.org
  3. Manfred Rossberg, Wilhelm Lendle, Gerhard Pfleiderer, Adolf Tögel, Eberhard-Ludwig Dreher, Ernst Langer, Heinz Rassaerts, Peter Kleinschmidt, Heinz Strack, Richard Cook, Uwe Beck, Karl-August Lipper, Theodore R. Torkelson, Eckhard Löser, Klaus K. Beutel, “Chlorinated Hydrocarbons” in Ullmann’s Encyclopedia of Chemical Technology, 2007 John Wiley & Sons: New York.