Benkő Samu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benkő Samu
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1928. február 25.[1]
Lőrincfalva
Elhunyt2021. december 21. (93 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgársága
HázastársaB. Nagy Margit
GyermekeiBenkő Elek
Foglalkozása
  • művelődéstörténész
  • történész
IskoláiBolyai Tudományegyetem (–1949)
Kitüntetései
SírhelyeHázsongárdi temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Benkő Samu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Benkő Samu (Lőrincfalva, 1928. február 25.Budapest, 2021. december 21.) Széchenyi-díjas erdélyi magyar művelődéstörténész, a Bolyai-kutatás kiemelkedő alakja, az MTA külső tagja. Bátyja Benkő Loránd (1921–2011) nyelvész, akadémikus, felesége B. Nagy Margit művészettörténész, fia Benkő Elek régész.

Élete és tevékenysége[szerkesztés]

Református lelkészcsaládban született. A középiskolát a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári református kollégiumban végezte. 1946-ban, a második világháború utáni első romániai választások során a Magyar Népi Szövetségben dolgozott Balogh Edgár mellett. A Bolyai Tudományegyetem filozófia karán tanári oklevelet szerzett, ezt követően rövid ideig Fazekasvarsándon tanított. 1949–1952 között tanársegéd volt Gaál Gábor mellett a kolozsvári egyetemen. 1952-ben kizárták a pártból és elbocsátották az egyetemről, 1953-tól a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetében lett kutató. 1957-58-ban a Korunk szerkesztőjeként dolgozott. 1975-től 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia kolozsvári könyvtárának volt tudományos főmunkatársa. Felesége B. Nagy Margit művészettörténész.

Az erdélyi művelődéstörténet 18-19. századának kutatója. Fontos szerepet játszott Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában. Több tanulmánya Kemény Zsigmondhoz kapcsolódik, akinek közreadta a naplóját, amelyet Árvay József fedezett fel a sepsiszentgyörgyi levéltárban. Munkatársa volt az 1964-ben megjelent Istoria României (Románia történelme) III. kötetének (1964), egyik szerkesztője a Revoluția de la 1848–1849 din Transilvania (I. 1977; II. 1979) című sorozatnak. Sajtó alá rendezte Szenczi Molnár Albert naplóját, II. Rákóczi Ferenc és Bolyai János vallomásait. Egyik szerkesztője volt a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának.

1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Romániában és Magyarországon egyaránt több díjat és kitüntetést kapott: a Román Írószövetség díja (1971 és 1984), Nicolae Bălcescu-díj (1980), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Déry Tibor-jutalom (1994), Széchenyi-díj (1997, a magyar művelődéstörténet és értelmiségtörténet tanulságait példaként felmutató munkásságáért), Kemény Zsigmond-díj (1997), a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (1999), Bethlen Gábor-díj (2000), Hazám-díj (2008). A romániai rendszerváltás után 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesületben alelnöki (1990–1994), majd elnöki (1994–2002) tisztséget viselt.

2022. január 15-én temették a kolozsvári Házsongárdi temetőbe.[4]

Művei[szerkesztés]

  • Az erdélyi műszaki és gazdasági értelmiség kialakulásának kérdéséről, 1956
  • Bolyai János vallomásai, 1968, 1972, románul 1976, 1978, bővített 2002
  • Sorsformáló értelem, 1971
  • Murokország. Művelődéstörténeti barangolás szülőföldemen, 1972
  • A helyzettudat változásai, 1977
  • Apa és fiú. Bolyai-tanulmányok, 1978
  • Haladás és megmaradás. Művelődéstörténeti tanulmányok; Szépirodalmi, Budapest, 1979
  • Székely felkelés. 1595-1596. Előzményei, lefolyása, következményei; szerk. Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Permanenă şi devenire. Studii de istoria culturii; románra ford. T. Z. Paskuy; Kriterion, Bucureşti, 1984 (Biblioteca Kriterion)
  • Őrszavak. Művelődéstörténeti dolgozatok; Kriterion, Bukarest, 1984
  • Nagy Géza a literátor és művelődésünk mindenese; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1991 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • Emlékezés Széchenyi Istvánra Erdélyben 1991-ben. Csetri Elek, Fábián Ernő, Benkő Samu, Nagy György írásai; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1992 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • A romániai magyar tudomány helyzete és az Erdélyi Múzeum-egyesület feladatai; MTA KSZI, Budapest, 1993
  • Újrakezdések. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, búcsúztatások. 1990-1995; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1996
  • Alkalmak és szavak. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, vallomások, búcsúztatások; Polis, Kolozsvár, 2002
  • Bolyai János vallomásai; előszóval és függelékkel kieg. 4. kiad.; Mundus–Kriterion, Budapest–Cluj-Napoca, 2002 (Mundus – új irodalom, 17.)
  • Debreczeni Márton emlékezete. Benkő Samu, Debreczeni-Droppán Béla, Egyed Ákos, gr. Mikó Imre, T. Szabó Levente írásai és Debreczeni Márton kiadatlan versei; szerk. Sipos Gábor; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2003 (Erdélyi tudományos füzetek)
  • Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. Fogalmazványok a Tanhoz, illetőleg az Üdvtanhoz, Ambrus Hedvig Mária, Deé Nagy Anikó és Vakarcs Szilárd közreműködésével szerkesztette Benkő Samu, Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 2003
  • Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal-beszélgetés a reformációról a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2001. október 31-én, a Reformáció Ünnepe alkalmából; résztvevők Szentmártoni Szabó Géza, Benkő Samu et al.; PIM, Budapest, 2005
  • Monológ alkonyatban; Polis, Kolozsvár, 2005
  • Documenta neglecta. Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok. 1848. március 4–1848. június 26.; összeáll., bev. Benkő Samu, szerk. Zsupos Zoltán; Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2008

Irodalom[szerkesztés]

  • Kozma Dezső: Kemény Zsigmond Erdélyben. Utunk, 1966/24.
  • Rigó László: Kemény Zsigmond naplója. Irodalomtörténeti Közlemények, Budapest, 1967/3.
  • Imreh István: Útleírás, mely utat mutat. Korunk, 1967/4.
  • Mikó Imre: Bolyai János vallomásai. Igaz Szó, 1969/2.
  • Tóth Imre: A második mérföldkő a Bolyai-kutatásban. Korunk, 1969/3.
  • Vekerdi László: Bolyai János vallomásai. Valóság, Budapest, 1969/4; újraközölve Befejezetlen jelen, Budapest, 1971. 486-90.
  • Trócsányi Zsolt: Erdélyi arcok – Két tanulmánykötetről. Tiszatáj, Szeged, 1969/10.
  • Gáll Ernő: Értelmiségünk múltjának kutatója. A Hét, 1971/49.
  • Szilágyi Domokos: Sorsformáló értelem. Könyvtári Szemle, 1972/1.
  • Balogh Edgár: Serkentő párhuzamok;
  • Bajor Andor: Megmentett múlt. Igaz Szó, 1972/3.
  • Marosi Péter: Murokországi kóstoló. Utunk, 1972/47.
  • Beke György: "Írásaimmal hatni akarok". Beszélgetés Benkő Samuval. A Hét 1975/27.
  • Imreh István: A változásformáló értelem. Utunk, 1978/8.
  • Balogh Edgár: A helyzettudat változásai. Igaz Szó, 1978/3.
  • Egyed Ákos: Művelődéstörténetünk útjai. Korunk, 1978/3.
  • Czine Mihály: "A legszebb élet"... Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal. Forrás, Kecskemét 1979/6.
  • Marosi Péter: Vallani és vállalni. Utunk, 1979/33.
  • Fábián Ernő: Anyanyelv és műveltség. Utunk, 1979/36.
  • Ratzky Rita: Benkő Samu: Haladás és megmaradás. Valóság, Budapest, 1979/12.
  • Németh László: A két Bolyai marosvásárhelyi bemutatójára. Az Utolsó széttekintés c. kötetben. Budapest, 1980. 729-30.
  • Kiss András: Haladás és megmaradás. Utunk, 1980/34.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Csomafáy Ferenc felvétele

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  2. EME gyászjelentése, https://www.eme.ro/ro/hir/-/tartalom/elhunyt-benko-samu-akademikus-az-eme-egykori-elnoke-344532
  3. Háromszék (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  4. Gyászjelentés, Szabadság, 2022. január 13.
  5. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Benkő Samu munkái az MTA Könyvtár és Információs Központ repozitóriumában
  • Emlékkönyv Benkő Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára; Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2008

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]