Benedek Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benedek Gábor
Született 1927március 23. (90 éves)
Tiszafüred
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása öttusázó
Öttusázópályafutása
Klub Bp Honvéd (1950–1959)
Edző Karácson László
Edzőként Bp. Honvéd (1960–1969)
Warendorf (1969–1990)
Tanítványai Móna István
Török Ferenc
Török Ottó
Plank Gábor
Vívópályafutása
Klub Csepeli MTK (1948–1959)
Edző Kecskés István
Edzőként Warendorf (1969–1990)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Öttusa
Olimpiai játékok
arany
1952, Helsinki
csapat
ezüst
1952, Helsinki
egyéni
Világbajnokság
arany
1953, San Domingo
egyéni
arany
1954, Budapest
csapat
Magyar bajnokság
bronz
1947
egyéni
bronz
1949
egyéni
arany
1949
csapat
bronz
1950
egyéni
ezüst
1950
csapat
ezüst
1951
egyéni
arany
1951
csapat
arany
1952
csapat
arany
1953
csapat
bronz
1956
egyéni
bronz
1956
csapat
Téli öttusa bajnokság
arany
1951
csapat
Vívás
Magyar bajnokság
arany
1951
párbajtőr csapat

Benedek Gábor (Tiszafüred, 1927. március 23. –) olimpiai bajnok magyar öttusázó, vívó, edző. A magyar öttusasport első világbajnoka.

Pályafutása[szerkesztés]

A Soproni katonai középiskola tanulója volt. Ott sajátította el az öttusa technikai sportágainak alapjait. A második világháborúban Lengyelországba vezényelték. Dániában esett hadifogságba. Később Koppenhágában liftesfiúként dolgozott, majd Svédországban próbált menedékjogot kapni, de onnan visszatoloncolták Dániába[1] A háború után két év elteltével került haza.[2]

1948-tól a Csepeli MTK vívója, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusázója volt. Kiemelkedő eredményeket öttusában ért el. 1948-tól szerepelt a magyar válogatottban. Az 1952. évi helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett. A magyar csapat ezzel – meglepetésre – a svéd öttusázók évtizedek óta tartó egyeduralmát törte meg. Az 1953. évi világbajnokságon egyéni aranyérmet nyert, ezzel ő lett a magyar öttusasport első világbajnoka. Az 1956. évi olimpia előtt ő tette le a magyar sportolók olimpiai fogadalmát. Az olimpiára történő utazás közben beválasztották az olimpiai csapat forradalmi bizottságába. A versenyen egyéniben és csapatban is pontszerző helyen végzett, de teljesítménye elmaradt a várakozásoktól.

Az olimpia alatt nem fogott kezet a szovjet versenyzőkkel. Hazatérése után elbocsátották állásából és szikvíz-készítő kisiparosként kellett megélnie. 1959-ben elindult egy párbajtőr versenyen. Az eseményről beszámoló újságcikkből tudta meg, hogy politikai okokból örökre eltiltották a további versenyzéstől.[2]

1964-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának edzője lett. Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1969-ben egyik gyermeke külföldi gyógykezelésre szorult. Ekkor elhagyta az országot és Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Szondy István segítségével Warendorfban kapott edzői állást.[1] Részt vett a bonni öttusaközpont szervezésében, majd 1992-ben történt nyugalomba vonulásáig Warrendorfban vívómesterként tevékenykedett.

1990 után Tiszafüred díszpolgárává választották. Tiszteletére a tiszafüredi sportcsarnokot Benedek Gábor Városi Sportcsarnoknak nevezték el, valamint az arra érdemes, helyi sportolók elismerésére létrehozták a Benedek Gábor-díjat.

Sporteredményei[szerkesztés]

Öttusában:

Párbajtőrvívásban:

  • csapat: 1952

Elismerései[szerkesztés]

  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[3]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[4]
  • A magyar öttusa örökös bajnoka (1988)[5]
  • Tiszafüred díszpolgára
  • A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2017)[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Huszárló és szódavíz. mno.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
  2. ^ a b Egy elmaradt kézfogás törte ketté az életét. sportgeza.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
  3. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  4. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. ápr. 29.)
  5. MÖSZ >> Kitüntetések. pentathlon.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
  6. Öttusa: állami kitüntetést kapott a 90 éves Benedek Gábor. nemzetisport.hu, 2017. március 18. (Hozzáférés: 2017. március 18.)

Források[szerkesztés]

  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 9639015407  
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
  • Ki Kicsoda 2004 – ISBN 9638634502
  • Adatok
  • Adatok

További információk[szerkesztés]