Belsőtornyos vár

A belsőtornyos várakban a tornyok testét a várfalon belül helyezték el, tehát azokból nem lehetett oldalazva lőni a falakat ostromló támadókat. A vár legnagyobb tornya volt az öregtorony.

Típusai

A belsőtornyos várak alaprajuk szerint osztjuk két nagy csoportra: a szabályos és a szabálytalan alaprajzú várakéra.

A szabályos csoport ősi, gyakran egy-egy föld-, illetve palánkvár átépítésével kialakított típusa a kör alakú kerekvár (gyűrűvár). Típusosan ilyen Szombathelyen az egykori római fürdő épületét felhasználva épített vár. A szabálytalan csoport jellemző altípusa a kéttornyú váraké. Magyarországon ilyen például:

• a hegyesdi vár,
• a gesztesi vár,
• Vitányvár.

A szabálytalan alaprajzú várakat jellemzően a terep adottságait kihasználva építették. Magyarországon ilyen várak főleg a 14. században épültek, miután:

• a király engedélyezte a magán várak építését és
• a nagyobb birtokosok és gazdaságuk számára az öregtorony már szűknek bizonyult.

Legjelentősebb belsőtornyos váraink:

• Esztergom,
• Buda,
• Visegrád,
• a Felvidék több vára.

Harcászati jellemzői

Védelme egyértelműen passzív; a tornyok elhelyezése a falak oldalazó védelmére nem adott lehetőséget. A védelem fő eszközei az ostromgépek falhoz állítását gátló, nagy árkok és a magas falak voltak. Az ostromlók behatolásának gátlására a falakon alig van nyílás – ami van, az is szűk, lőrésszerű. A falakhoz tapasztott épületeknek (paloták, kaszárnyák, gazdasági épületek stb.) valamennyi ablaka a várudvarra nyílt (ennek jellemző példája az 1400-as évek elején épült gyulai vár).

A korábban épített földváraknál, illetve erődtemplomoknál lényegesen nagyobb katonaság elhelyezését tette lehetővé (a létszám növelését a védendő falszakasz hosszának növekedése részben szükségessé is tette).

Továbbfejlődése

A késő középkorban, ahogy az ostromtechnika fejlődése miatt ez a konstrukció elavult, a belsőtornyos várak közül többet várkastéllyá alakítottak nagy, kifelé nyíló ablakokkal, világos, gazdagon berendezett belső terekkel.

Források

• ↑ Regélő magyar várak: Gerő László: Váraink. in: Bujtás Amália (szerk.), 1977: Regélő magyar várak.Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp. 5–14.