Belső kommunikáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A belső kommunikáció egy adott szervezet vezetősége és az alkalmazottak, munkatársak, tagok, valamint azok érdekvédelmi szervezetei közötti interaktív (kölcsönös) kommunikációs kapcsolat kiépítése és működtetése. Roppant friss szakterület, csupán az 1990-es években vált teljesen ki a vállalati menedzsment humánerőforrás (HR) részlegéből és lett önálló.

Feladata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállalat belső kommunikációjának javítása, ezáltal a hatékonyság növelése.

  • előrejelzés és trend analízis
  • prioritások felállítása
  • kommunikációs tanácsadás és tréning (vezetőknek például kommunikációs tréning, alkalmazottaknak például csapatépítő tréning stb.)
  • a kommunikációs stratégia kialakítása
  • a szerteágazó kommunikációs tevékenységek összehangolása egy szervezeten belül
  • külső-belső kommunikációs anyagok gyártása (például vállalati újság/hírlevél stb.)
  • a kommunikációs tevékenység rendszeres értékelése

Alapelvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A dolgozók, tagok tájékoztatása a vezetők alapvető tevékenységéhez tartozik
  • A belső kommunikáció a szervezet céljaiból indul ki, és azokat kell szolgálja
  • Az irányítási folyamatnak a belső kommunikáció hatékony eszköze

Alapfeltevései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vezetők elvárják és támogatják a nyitott, kétirányú kommunikációt
  • Kommunikációs hálózatok és csatornák megléte, melyek biztosítják az információ folyamatos áramlását
  • A szervezet vezetője és összes dolgozója rendelkezik az optimális kommunikációs képességekkel

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]