Belovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Belovo (Белово)
City Hall Belovo 5254.jpg
Belovo címere
Belovo címere
Belovo zászlaja
Belovo zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKemerovói terület
Irányítószám 652600–652699
Körzethívószám 38452
Népesség
Teljes népesség72 519 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+7
Elhelyezkedése
Belovo (Oroszország)
Belovo
Belovo
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′Koordináták: é. sz. 54° 25′, k. h. 86° 18′
Belovo (Kemerovói terület)
Belovo
Belovo
Pozíció a Kemerovói terület térképén
Belovo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Belovo témájú médiaállományokat.

Belovo (oroszul: Белово) város Oroszország Kemerovói területén, a Belovói járás székhelye.

Népessége: 76 764 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kuznyecki-medence szívében, Kemerovo területi székhelytől autóúton 124 km-re délre, a Bacsat (az Inya mellékfolyója) partján helyezkedik el, nagyjából félúton Kemerovo és Novokuznyeck között. Vasúti csomópont. A város több lakóövezetből, illetve településrészből áll, néhány közülük távol van a városközponttól.

Története, gazdasága[szerkesztés]

A falu a 18. század első felében keletkezett, első orosz lakójáról (1726) nevezték el Belovónak. Körzetében már 1851-től szenet bányásztak. A vasútvonal megépítése során, 1921-ben Belovónál is állomást létesítettek. Az 1920-as évek végén épített cinkolvasztó üzeme 1931-ben kezdte meg a termelést, ugyanekkor lett Belovo járási székhely. Az első szénbányát 1933-ban nyitották meg, 1938-ban a települést városi rangra emelték. Később több iparág, köztük a gépgyártás és a rádiógyártás is meghonosodott a városban, de a 21. századra ezek megszűntek.

A cinkkohászati gyárat a második világháború idején Ukrajnából evakuált berendezésekkel bővítették. Az 1960-as évektől a gyártás során keletkező kénes gázt kénsavgyártásra használták fel. A Szovjetunió felbomlása után a gyár válságos helyzetbe került, 2000-ben a céget fizetésképtelennek nyilvánították, 2005-ben a gyár termelését beszűntették.[3]

A már bezárt cinkkohászati gyár és a napjainkban is működő szénbányák mellett további jelentős ipari létesítmény a várostól 12 km-re keletre, Inszkoj településnél épült Belovói Hőerőmű. Építése az Inya bal partján 1956-ban kezdődött, működtetéséhez a folyón víztározót alakítottak ki. A széntüzelésű erőmű első egysége 1964-ben kezdett termelni. 2015-ben teljesítményét 1260 MW-ra emelték. A Belovói Erőmű adja a Kemerovói területen megtermelt összes elektromos energia körülbelül egyharmadát.[4]

A vasútállomás 1960-as években készült épülete a 2013-as földrengés során megrongálódott. Az új kétszintes épületet 2016 őszén avatták fel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]