Ugrás a tartalomhoz

Bellinzona–Mesocco-vasútvonal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bellinzona–Mesocco
Bahnhof Mesocco 1970 körül
Bahnhof Mesocco 1970 körül
Hossz:31,3 km
Nyomtávolság:1000 mm
Feszültség:1500 Volt =
Maximális emelkedés:60 
Legkisebb ívsugár:80 m
A Wikimédia Commons tartalmaz Bellinzona–Mesocco-vasútvonal témájú médiaállományokat.
0,0 Bellinzona BM 227 t.sz.m.
2,0 Molinazzo 236 t.sz.m.
Gotthardbahn
Moesa I
3,5 Castione-Arbedo 241 t.sz.m.
4,2 Castione Villaggio
5,7 Lumino (ehemals Bahnhof) 258 t.sz.m.
6,9 Ticino-Graubünden kantonhatár
8,1 Valmoesa Werksanschlussgleis 262 t.sz.m.
9,1 S. Vittore 275 t.sz.m.
Moesa II (75 m)
10,8 Roveredo 294 t.sz.m.
Moesa III (81 m)
11,2 S. Antonio 302 t.sz.m.
12,2 Grono Bahnübergang 325 t.sz.m.
12,7 Grono 332 t.sz.m.
13,3 neues Depot
15,2 Leggia 340 t.sz.m.
16,2 Cama 351 t.sz.m.
17,6 Piani di Verdabbio 367 t.sz.m.
18,7 Sorte 403 t.sz.m.
21,4 Lostallo 423 t.sz.m.
23,3 Cabbiolo 446 t.sz.m.
25,4 Vigna 486 t.sz.m.
Piotta (42 m)
Capella (31 m)
28,5 Soazza 620 t.sz.m.
S. Giovanni (13 m)
31,3 Mesocco 766 t.sz.m.

A Bellinzona-Mesocco-vasútvonal, más néven Misoxerbahn, Misoxerlinie, Misoxer line vagy olaszul Ferrovia Bellinzona-Mesocco vagy Ferrovia Mesolcinese, egy korábbi méteres nyomtávú vasútvonal a svájci Ticino és Graubünden kantonokban. A 31,3 kilométer hosszú vonal Ticino kanton fővárosától, Bellinzonától a graubündeni Misox-völgyön át Mesoccóba vezetett.

A vonalat 1907-ben nyitotta meg a Società Ferrovia elettrica Bellinzona-Mesocco (BM), amely 1942-ben egyesült a Rhétai Vasúttal (RhB). A személyszállítást 1972-ben, a teherszállítást pedig 2003-ban szüntették meg. 2013-ig a Società Esercizio Ferroviario Turistico (SEFT) múzeumvasutat, a Ferrovia Mesolcinese (FM) nevű vasútvonalat üzemeltette a fennmaradó 12,7 kilométeres szakaszon. Roveredo lakónegyedének felújítására irányuló projekt és Ticino kanton bővítési projektje a Castione-Arbedo tömegközlekedési csomópontban 2014-ben a Grono és Cama vasúti átjáró között a vonal további, 3,9 kilométerre történő lerövidítéséhez vezetett. A fennmaradó szakasz koncesszióját a SEFT 2016-ban visszaadta.[1]

Története

[szerkesztés]

Bellinzona-Mesocco vasútvonal

[szerkesztés]
A SA della Ferrovia Elettrica Bellinzona-Mesocco 200 frankos részvénye 1905. október 15-i keltezéssel

1895-ben születtek meg az első tervek a Misox régió megnyitására a Gotthard-vasút Castione-Arbedo állomásáról induló mellékvonallal. Miután kezdetben egy normál nyomtávú vonalat fontolgattak, a graubündeniek javaslatára egy villamos meghajtású keskeny nyomtávú vasút mellett döntöttek. Miután 1903. július 26-án Lostallóban megalakult az üzemeltető társaság, 1905-ben megkezdődtek az építési munkálatok.

Az első 21,4 kilométeres szakaszt 1907. május 6-án adták át a forgalomnak. Ez volt a Bellinzonától Castione-Arbedón, a vonal üzemi központján, Lumino, San Vittore, Roveredo, Grono, Leggia és Cama érintésével Lostallóig tartó szakasz. Ezután megnyitották a forgalom előtt a Lostallo és Mesocco közötti 9,9 kilométeres folytatást Cabbiolo és Soazza állomásokkal, majdnem három hónappal később, 1907. július 31-én. A 31,3 kilométer hosszú vonal három alagúttal, 28 híddal - köztük három nagy viadukttal a Moesa folyó felett - és 18 állomással és megállóval rendelkezett. Az üzemeltetés központja Castione-Arbedo volt, a Mesocco végállomáson pedig egy további raktár és műhely épült. A legnagyobb meredekség 60 ‰, a legkisebb ívsugár 80 méter volt. A vasút saját Cebbia erőműve Mesocco közelében 1500 voltos egyenárammal látta el a vonalat.

Az 1923. február 2-i szövetségi rendelettel[2] a Szövetségi Tanács 1922. június 19-i küldöttségének[3] megfelelően a Szövetségi Gyűlés koncessziót adott a San Bernardino-hágón keresztül a Mesoccót a Rhätische Bahn Thusis állomásával összekötő vasútvonal építésére és üzemeltetésére. Ez a projekt azonban nem valósulhatott meg, így a szóban forgó vasútvonal Graubünden egyetlen keskeny nyomtávú vasútvonala maradt, amely nem csatlakozott a főhálózathoz.

Összeolvadás a Rhätische Bahnnal

[szerkesztés]
Soazza vasútállomás 1970 körül

Az 1930-as évek nem kielégítő forgalmi fejlődése után a Società Ferrovia elettrica Bellinzona-Mesocco 1942 újév napján egyesült a Rhätische Bahnnal. Ez utóbbi azonnal megkezdte a gördülőállomány, a pályarendszerek és az áramellátás korszerűsítését. A gördülőállományt 1955-ben helyezték üzembe, a Castione-Arbedo állomáson egy megfelelő gördülő rámpával.

A Rhätische Bahn azonban nem tudta megoldani a perifériás indulási pont Bellinzonában lévő problémáját. A Mesoccóba vezető vasútvonal nem a Bellinzona SBB állomáson, hanem mintegy tíz perc sétára a Piazza Mesolcina térről indult. Ennek ellenére Castione-Arbedo állomáson közvetlenül át lehetett szállni a Gotthard-vasútra, és onnan is tovább lehetett utazni.

Az 1960-as években a vasútba való további beruházás helyett úgy döntöttek, hogy a vasúttal párhuzamosan futó A13-as országutat télálló észak-déli összeköttetésként meghosszabbítják. A közúti tervezők úgy látták, hogy a vasút akadályozza az A13-as út megépítését, így már 1966-ban tárgyalások folytak a vasút megszüntetéséről. A Rhätische Bahn azonban folytatta a felújítást, 1966-ban hat könnyűfém személykocsit rendelt a Misoxer vasút számára, és három vasúti kocsi megrendelésére készült. 1967-ben egy szakértői jelentés arra a következtetésre jutott, hogy célszerűbb lenne a vasút fenntartása. Mivel ez a jelentés nem tetszett az illetékes tárcavezetőnek (közlekedési miniszter), egy második jelentést is megrendeltek. Ennek eredményeképpen a Rhätische Bahnnak meg kellett változtatnia a személykocsik megrendelését, és hat rövid kocsi helyett öt hosszú kocsit szállítottak az Arosai Vasútnak. 1969-ben a szövetségi kormány elrendelte a személyszállítás megszüntetését. A völgy tiltakozása és egy 5000 aláírást tartalmazó petíció sem tudta ezt megakadályozni.

A Rhätische Bahn működésének beszüntetése

[szerkesztés]

A SEFT múzeumvasúti üzemeltetése

[szerkesztés]

A múzeumvasút működésének megszűnése

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]