Beljajev-kísérlet
Dmitríj Konsztantyinovics Beljajev 1954-ben egy novoszibirszki telephelyen szelídségre szelektáltan kezdett rókákat tenyészteni, a kísérlet célja a szelídség és a küllem közötti összefüggés vizsgálata, illetve az volt, hogy a prémtenyésztőknek kezelhetőbb állományt biztosítson.
A vizsgálat[szerkesztés]
| „ | Légy szíves, szelídíts meg! | ” |
| – a róka (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, Rónay György fordítása) | ||
A vizsgálathoz az állatokat a prémnek tenyésztett rókák szelektálásával választották ki, oly módon, hogy mindig az emberrel legbarátságosabb (legkevésbé félős) egyedeket tenyésztették tovább. A kiinduló állomány 30 hímből és 100 nőstényből állt. A vizsgálatnak nem volt része állatok idomítása, illetve tanítása. A feltételeknek megfelelő állatokat domesztikált elitnek nevezték.
| A generáció sorszáma | A domesztikált elit aránya |
|---|---|
| 10 | 18% |
| 20 | 35% |
| 30 | 70-80% |
Az állományban általánossá váltak a kutyákhoz hasonló infantilis jegyek: a lógó fül, a felkunkorodott farok és rövid, kerek pofa. Az egyedfejlődésben is megfigyelhetőek eltérések a kiindulási populációhoz képest. A kölykök szeme egy nappal korábban nyílik ki, a hangokra két nappal hamarabb reagálnak, valamint a nemi érésük is hamarabb kezdődik.
A kísérlet bizonyította, hogy a szelídség és a megjelenés között kapcsolat áll fent, bár 50 év alatt nem sikerülhetett olyan mértékben domesztikálni a rókákat, mint a kutyákat hozzávetőleg 10 000 év alatt.
Napjainkban[szerkesztés]
Dmitrij Beljajev halála óta tanítványai folytatják a kísérletet. A Szovjetunió széthullása ezt a projektet is nehéz anyagi helyzetbe hozta, ezért az állomány méretét 700-ról 100 egyedre csökkentették, ami a személyzet csökkentését is magával vonta. Manapság a költségeket részben a kölykök házi kedvencként való árusításából fedezik.
A költségek és a gyorsabb szaporodás miatt két – helyben befogott – patkánypopulációt is tenyésztenek. Az egyiket a rókákhoz hasonlóan szelídségre, a másikat vadságra szelektálják.
A szelíd populáció kölykeit vad alomba (vagy fordítva) áthelyezve azt tapasztalták, hogy a szelídséget vagy a vadságot a gének, és nem a nevelés határozza meg. Ezt alátámasztja, hogy a szelíd és a vad populációnak eltérő a stresszel kapcsolatos hormonok szintje.[1]
Az állományt genetikusok is vizsgálták és több eltérést tapasztaltak a kontrollcsoporthoz képest.[2]
Dániában hasonló kísérletet végeznek amerikai nyércekkel.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ kutya.hu: Mirtse Áron: Beljajev rókái (magyar nyelven), 2010. december 2. [2013. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 1.)
- ↑ Szelíd kisrókák: Török Gábor: Szelíd kisrókák (magyar nyelven), 2007. október 7.
- ↑ ng.hu: Háziasított róka az ember új legjobb barátja? (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2019. február 23.)
- ↑ Szelíd_vadak: Szelíd vadak (magyar nyelven). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 1.)
- ↑ Szelídítő_gének: Mátay Anna: Szelídítő gének (magyar nyelven), 2007. február 11.
- ↑ CB: Selection for tameness has changed brain gene expression in silver foxes (angol nyelven), 2005. november 22.
- ↑ NOL: Márta Kriszta: A rókák már csóválják a farkukat, 2009. december 2.
- ↑ price: Price, Edward. Principles and Applications of Domestic Animal Behavior. Cambridge University Press, 229. o. (2008. április 25.). Hozzáférés ideje: 2018. december 22.