Beljajev-kísérlet
Dmitríj Konsztantyinovics Beljajev 1954-ben egy novoszibirszki telephelyen szelídségre szelektáltan kezdett rókákat tenyészteni, a kísérlet célja a szelídség és a küllem közötti összefüggés vizsgálata, illetve az volt, hogy a prémtenyésztőknek kezelhetőbb állományt biztosítson.
A vizsgálat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Légy szíves, szelídíts meg!
A vizsgálathoz az állatokat a prémnek tenyésztett rókák szelektálásával választották ki, oly módon, hogy mindig az emberrel legbarátságosabb (legkevésbé félős) egyedeket tenyésztették tovább. A kiinduló állomány 30 hímből és 100 nőstényből állt. A vizsgálatnak nem volt része állatok idomítása, illetve tanítása. A feltételeknek megfelelő állatokat domesztikált elitnek nevezték.
| A generáció sorszáma | A domesztikált elit aránya |
|---|---|
| 10 | 18% |
| 20 | 35% |
| 30 | 70-80% |
Az állományban általánossá váltak a kutyákhoz hasonló infantilis jegyek: a lógó fül, a felkunkorodott farok és rövid, kerek pofa. Az egyedfejlődésben is megfigyelhetőek eltérések a kiindulási populációhoz képest. A kölykök szeme egy nappal korábban nyílik ki, a hangokra két nappal hamarabb reagálnak, valamint a nemi érésük is hamarabb kezdődik.
A kísérlet bizonyította, hogy a szelídség és a megjelenés között kapcsolat áll fent, bár 50 év alatt nem sikerülhetett olyan mértékben domesztikálni a rókákat, mint a kutyákat hozzávetőleg 10 000 év alatt.
Napjainkban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Dmitrij Beljajev halála óta tanítványai folytatják a kísérletet. A Szovjetunió széthullása ezt a projektet is nehéz anyagi helyzetbe hozta, ezért az állomány méretét 700-ról 100 egyedre csökkentették, ami a személyzet csökkentését is magával vonta. Manapság a költségeket részben a kölykök házi kedvencként való árusításából fedezik.
A költségek és a gyorsabb szaporodás miatt két – helyben befogott – patkánypopulációt is tenyésztenek. Az egyiket a rókákhoz hasonlóan szelídségre, a másikat vadságra szelektálják.
A szelíd populáció kölykeit vad alomba (vagy fordítva) áthelyezve azt tapasztalták, hogy a szelídséget vagy a vadságot a gének, és nem a nevelés határozza meg. Ezt alátámasztja, hogy a szelíd és a vad populációnak eltérő a stresszel kapcsolatos hormonok szintje.[1]
Az állományt genetikusok is vizsgálták és több eltérést tapasztaltak a kontrollcsoporthoz képest.[2]
Dániában hasonló kísérletet végeznek amerikai nyércekkel.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ kutya.hu: Mirtse Áron (2010. december 2.). "Beljajev rókái" (magyar nyelven). 2013. január 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 1..
- ↑ Szelíd kisrókák: Török Gábor (2007. október 7.). "Szelíd kisrókák" (magyar nyelven).
- ↑ ng.hu: "Háziasított róka az ember új legjobb barátja?" (magyar nyelven). Hozzáférés: 2019. február 23..
- ↑ Szelíd_vadak: "Szelíd vadak" (magyar nyelven). 2016. március 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 1..
- ↑ Szelídítő_gének: Mátay Anna (2007. február 11.). "Szelídítő gének" (magyar nyelven).
- ↑ CB: "Selection for tameness has changed brain gene expression in silver foxes" (angol nyelven). 2005. november 22.
- ↑ NOL: Márta Kriszta (2009. december 2.). "A rókák már csóválják a farkukat".
- ↑ price: Price, Edward (2008). Principles and Applications of Domestic Animal Behavior. Cambridge University Press. 229. o. Hozzáférés: 2018. december 22..