Beilstein-adatbázis
A Beilstein-adatbázis szerves kémiai adatbázis, amelyben a vegyületeket egyedi Beilstein-regisztrációs számmal azonosítják. Az adatbázis az 1771-től napjainkig megjelent tudományos irodalmat fedi le, és eredeti tudományos publikációkból származó, kísérletileg igazolt információkat tartalmaz több millió kémiai reakcióról és anyagról. Az elektronikus adatbázis a Friedrich Konrad Beilstein által 1881-ben alapított Handbuch der Organischen Chemie (Beilstein szerves kémiai kézikönyve) alapján jött létre, de több különböző néven is megjelent az interneten, többek között Crossfire Beilstein néven. 2009 óta a tartalmat a frankfurti Elsevier Information Systems tartja karban és terjeszti „Reaxys” terméknéven.[1]
Az adatbázis reakciókra, anyagokra, szerkezetekre és tulajdonságokra vonatkozó információkat tartalmaz. Minden anyaghoz legfeljebb 350 mező áll rendelkezésre, amelyek kémiai és fizikai adatokat (pl. olvadáspont, törésmutató stb.) tartalmaznak. Megadják azokat a szakirodalmi hivatkozásokat is, amelyekben a reakció vagy az anyag adatai megjelennek.
A Reaxys[2] által elérhetővé tett Beilstein-tartalmat kiegészítik a Gmelinből (amely hozzáférést biztosít a Gmelin-adatbázishoz) származó információk, egy nagyon nagy, fémorganikus és szervetlen kémiai információkat tartalmazó adattár, valamint a Patent Chemistry Database adatbázisból származó információk. A Reaxys bejegyzett védjegy, és maga az adatbázis az Elsevier Properties SA tulajdonát képezi, és licenc alapján használható.
Története
[szerkesztés]A Beilstein német nyelvű, szerves kémiai standard referenciaműként jött létre, amelynek célja a Chemisches Zentralblatt tartalmának kiegészítése volt. A német kémia nemzetközi tudományban betöltött vezető szerepe miatt Beilstein kézikönyve gyorsan világszerte elismert standard referenciaként vált ismertté. Az első kiadás, a Handbuch der organischen Chemie című kézikönyv két kötetben jelent meg 1881-ben és 1883-ban, mintegy 2200 oldalon 15 000 vegyületet ismertetve. A második kiadás 1885 és 1889 között három kötetben, 4080 oldalon jelent meg, majd 1892 és 1899 között következett a harmadik kiadás négy kötetben, 6844 oldalon. 1896-ban a kézikönyv folytatását a Német Kémiai Társaságra bízták, amely először a 3. kiadás kiegészítő köteteit, majd 1918-tól a 4. kiadást adta ki. Az 5. kiegészítéssel kezdődően,[mikor?] miután az angol vált a legfontosabb tudományos nyelvvé, a kézikönyv angol nyelven jelent meg.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Press Room. Reaxys. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- ↑ Reaxys. (Hozzáférés: 2011. január 4.)
- ↑ Brockhaus ABC Chemie, VEB F. A. Brockhaus Verlag Leipzig 1965, S. 162.
Irodalom
[szerkesztés]- Friedrich Richter: 75 Jahre Beilsteins Handbuch der Organischen Chemie. Aufsätze und Reden. 1957 (Online-Ausgabe: ISBN 978-3-642-53216-0)
- Reiner Luckenbach: Kennen Sie Beilstein? In: Chemie in unserer Zeit, 15. Jahrg. 1981, Nr. 2, S. 47–51, doi:10.1002/ciuz.19810150204.
- Beilstein Dictionary – German–English, for the users of the Beilstein Handbook of Organic Chemistry, Beilstein Institute, Frankfurt/Main, Springer Verlag, Berlin – Heidelberg 1984, ISBN 3-540-09378-8.
