1. zongoraverseny (Beethoven)
Ludwig van Beethoven No. 1. C-dúr zongoraversenye az 1796–1797 években komponált opus 15. számot viselő mű, melyet a szerző a köztudatban elterjedt számozással ellentétben harmadikként írt ebben a műfajban.
| C-dúr zongoraverseny | |
| versenymű | |
 | |
| Beethoven 1803-ban, Christian Hornemann festménye | |
| Zeneszerző | Ludwig van Beethoven |
| Opusszám | op. 15. |
| Keletkezés | 1796–1797 |
| Ajánlás | Odescalchi-Keglevich hercegasszonynak |
| Ősbemutató | 1798, Prága szólista: Ludwig van Beethoven |
| Megjelenés | 1801 |
| Hangnem | C-dúr |
| Hangszerelés | |
| Időtartam | kb. 31 perc |
| Tételek | 1. tétel – Allegro con brio 2. tétel – Largo |
Keletkezése-története[szerkesztés]
Beethoven ezt a zongoraversenyét 1796 és 1797 között írta. A mű bemutatója Prágában volt 1798-ban, a zongoraszólót maga Beethoven játszotta. A művet a szerző magas főúri pártfogójának, Odescalchi-Keglevich hercegasszonynak ajánlotta. A darab 1801-ben jelent meg nyomtatásban. Annak ellenére, hogy a mű az első zongoraversenyként vonult köztudatba, ez tulajdonképpen Beethoven harmadikként komponált zongoraversenye. Néhány évvel korábban Bonnban Beethoven próbálkozott már a zongoraverseny műfajával, de e sohasem publikált Esz-dúr versenyműnek csak a zongoraszólama maradt ránk (No. 0. zongoraverseny). A No. 2. op.19 B-dúr zongoraversenyt Beethoven saját kijelentése szerint 1794– 1795 években írta, tehát valójában ez az első publikált zongoraversenye.
Tételei[szerkesztés]
- I. Allegro con brio
- II. Largo
- III. Rondo. Allegro scherzando
Szerkezete, jellemzői[szerkesztés]
A szonátatétel mindhárom témájának megvan a sajátos profilja.
I. Allegro con brio[szerkesztés]
Bár Beethoven zongoratechnikája a mű komponálásakor még nem alakult ki végleges formában, a zongoraverseny indítása meggyőző, pregnáns, egyértelmű és határozott téma, amely tömör akkordok nyomán bontakozik ki és végérvényes, tisztán kialakult mondanivalót hordoz. Az első tétel főtémáját elsősorban a ritmus jellemzi, a melléktéma nyolcadai kis hangközlépésekben haladva fonódnak dallamfüzérré. A tételhez Beethoven három kadenciát is írt, de a hangverseny-gyakorlatban számos más értékes kadenciát is játszanak, így a kanadai zongoraművész Glenn Gould kadenciáját.
No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 - I. Allegro con brio
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.
II. Largo[szerkesztés]
A lassú tétel töményebb zene a mozarti szerenád, vagy a románc típusú andantéknál. A sóhajszerű, töprengő főtéma a szólóhangszeren szólal meg, a zenekar szerepe a kommentár, a nyugtató, vigasztaló válasz.
No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 II. Largo
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.
III. Rondo. Allegro scherzando[szerkesztés]
A zárótéma a Viotti-hegedűversenyek indulótematikáját idézi, azt a típust, mellyel a Mozart zongoraversenyek elkezdődnek. Itt a zongora indít a kürt-kvintes menetekkel, a sziporkázó jókedv és számos tréfás ötlet tárháza. Ezek között említésre méltók a komikusan az ütem súlytalan részére helyezett hangsúlyok, a keresztezett kézzel való játék számtalan hatásos effektusa, nem utolsósorban az a bővérű népdal-emlék, amelyet Haydn és Mozart után Beethoven is gazdag humorral idéz fel. A karakterisztikus ritmusú rondót több alkalommal megszakítja a zongora rövid kadenciája, amely minden alkalommal úgy hat, mint egy szertelen ötlet, a szabadjára engedett fantázia félig tréfás, félig komoly játéka.[1]
No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 III. Rondo. Allegro scherzando
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) 97.
Források[szerkesztés]
- Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
- Beethoven, L. V. (1983). Complete piano concertos: in full score. New York: Dover Publications. ISBN 0-486-24563-2.
- Zweite Beethoveniana: Nachgelassene Aufsätze, Seite 512, Bibliothek der deutschen Literatur, Gustav Nottebohm, Verlag Peters, 1887.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Piano Concerto No. 1 Musopen.com
- Archivum Beethoven Hauss Bonn
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Piano Concerto No. 1 (Beethoven) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
Lemezek[szerkesztés]
- Claudio Arrau, Alceo Galliera, Londoni Philharmonikus Zenekar (Decca Records SDD 227-1970)
- Szvjatoszlav Teofilovics Richter, Charles Munch, Bostoni Szimfonikus Zenekar (RCA Victor, 1961)
- Adolf Drescher, Georg Richter, Dán Királyi Szimfonikus Zenekar ( Old Vienna Classic, Austro Mechana, LC 6369, Dolby Surround CD)
