Beaufort-ház
| House of Beaufort | |
 | |
| Címer leírás | |
 | |
| A Beaufort-ház heraldikai jelvénye az arany láncos kapurács | |
| Ősök családja | Lancaster-ház |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Alapítva | 1373 |
| Alapító | John Beaufort, Somerset 1. grófja |
| Családfő | Henry Somerset, Beaufort 12. hercege |
| Székhely | Badminton-ház |
| Történelmi székhely | Raglan vára |
| Tagok | Tudor-ház |
| Mottó | Mutare vel timere sperno |
| Birtok | kb. 20 000 hektár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Beaufort-ház témájú médiaállományokat. | |
A Beaufort-ház (/ˈboʊfərt/) XIV. század óta létező angol nemesi család, amelynek egyenesági felmenője III. Eduárd angol király. Unokája Somerset grófja, az ő fia Somerset hercege címet nyert. A Beaufortok a Lancaster-ház mellékágaként jelentős szerepet játszottak a Rózsák háborújában, amelyben a család férfi tagjai mind meghaltak. A harmadik herceg törvénytelen fia felvette a Somerset nevet, hamarosan Worcester grófja lett. A leszármazottait az uralkodók előbb Worcester márkijává, majd Beaufort hercegévé emelték.
A Beaufort név a franciaországi Champagne tartományban fekvő Montmorency-Beaufort birtokra utal, amely a Lancaster-ház ősi és jelentős birtokai közé tartozott. A legkorábbi ismert kapcsolat III. Henrik fiához, Edmund Crouchback-hez, Lancaster 1. grófjához köthető, akinek harmadik fia, John of Lancaster (1286–1317) „Beaufort ura” (Seigneur de Beaufort) címet viselte. A Beaufort-birtok végül más hatalmas birtokokkal együtt III. Eduárd harmadik életben maradt fiára, Genti Jánosra szállt, miután feleségül vette a Lancaster-örökös Blanche-t.
Története
[szerkesztés]III. Eduárd fiának, Genti János lancasteri hercegnek és szeretőjének, Katherine Swynfordnak a gyermekei azelőtt születtek, hogy a herceg harmadik feleségként elvette volna szeretőjét, így azok törvénytelennek számítottak. Az esküvőt követő évben gyermekeiket IX. Bonifác pápa és az uralkodó, II. Richárd angol király is törvényesnek nyilvánította 1397-ben. Az így legalizált gyerekek közül John Beaufort, Somerset 1. grófja, Henrik Beaufort bíboros, Winchester püspöke, Thomas Beaufort, Exeter 1. hercege és a Térdszalagrendet is elnyert Joan Beaufort, Westmorland grófnéja az ismertebb.[1]
A Beaufortok már eddig is befolyásos és gazdag családnak számítottak, de még nagyobb hatalomra tettek szert, amikor féltestvérük 1399-ben IV. Henrik néven király lett, miután megfosztotta trónjától unokatestvérét, II. Richárdot. Sablon:IV. Henrik azonban 1406-ban úgy döntött, hogy bár a Beaufortokat törvényesnek ismeri el, utódaik nem jogosultak trónigényre. John Beaufortot már 1397-ben Somerset grófjává tették. Második fia, John 1443-ban Somerset első hercege lett.[1]
- Erről bővebben a Somerset hercege szócikk Beaufort család időszaka (1397-1471) részében olvashat. Ott található meg az időszakra vonatkozó családfa és címer-táblázat is.
Amikor a XV. század második felében kitört a Rózsák háborúja, a Beaufortok voltak VI. Henrik és a Lancaster-ház fő támogatói. A Beaufortok súlyos veszteségeket szenvedtek a Rózsák háborújában. Edmund Beaufort, Somerset 2. hercege és három idősebb fia (a 3. és 4. herceg, valamint Dorset grófja) mind életüket vesztették, törvényes férfi örökös nélkül. A család utolsó örököse Somerset 1. hercegének egyetlen leánya, Margaret Beaufort volt, aki feleségül ment Edmund Tudorhoz, Richmond grófjához.[2] A fiuk, a későbbi VII. Henrik király, az angol Tudor-ház megalapítója.
A Beaufort-ház napjainkban is létezik egy törvénytelen ágon keresztül, amely Charles Somersethez, Worcester 1. grófjáig vezethető vissza. Ő Henry Beaufortnak, Somerset 3. hercegének törvénytelen fia volt, felvette a „Somerset” vezetéknevet, és használta a Beaufort-címert, bár egy „bal harántpólyával” (baton sinister) jelezte törvénytelen származást.
A Beaufort-ház jelenlegi képviselője Henry Somerset, Beaufort 12. hercege, aki így — egy törvényesített és egy törvénytelen ágon keresztül — apai ágon közvetlen leszármazottja II. Henriknek, az első Plantagenet királynak. Henry Somerset, Worcester 3. márkija, Charles Somerset hatodik generációs leszármazottja, segédkezett II. Károly királynak a monarchia helyreállításában. Jutalmul 1682-ben megkapta a Beaufort hercege címet.[1] A Somerset hercege cím ekkor már nem volt elérhető, mivel VI. Eduárd 1547-ben nagybátyjának, Edward Seymournak, a Lord Protectornak adományozta azt – ez a család és cím ma is létezik.
Így a Beaufort-házat ma férfiágon a törvénytelen ágon továbbélő Somerset-ház képviseli, melynek jelenlegi idősebb képviselője Henry Somerset, Beaufort 12. hercege. A Somerset család régóta a Beaufort-címert használja különbségjel nélkül; a törvénytelen származásra utaló harántpólya használata Charles Somerset után megszűnt.[3]
- Erről bővebben a Beaufort hercege szócikkben olvashat. Ott találhatók meg az időszakra vonatkozó családfák és címer leírások is.
Fontosabb családtagok
[szerkesztés]- John Beaufort (~1373–1410), Somerset 1. grófja (1397–), Somerset 1. és Dorset 1. márkija (1397–1399)
- Henry Beaufort (1401–1418), Somerset 2. grófja
- Joan Beaufort (1404–1445), I. Jakab skót király (1394–1437) felesége
- John Beaufort (1404–1444), Somerset 3. grófja, Somerset 1. hercege (1443–)
- Margit Beaufort, férje Edmund Tudor (~1430–1456), Richmond 1. grófja
- Edmund Beaufort (~1406–1455) Somerset 2. hercege (1448)
- Henry Beaufort (1436–1464), Somerset 3. hercege
- Edmund Beaufort (1438–1471), Somerset 4. hercege, Somerset 6. grófja, Dorset 3. grófja, Dorset 3. márkija
- John Beaufort, (–1471) Dorset márkija
- Henry Beaufort (1375-1447), Lincoln püspöke (1398), Winchester püspöke (1404), bíboros (1426)
- Thomas Beaufort (1377–1426), Exeter 1. hercege
- Charles Somerset (1460–1526), Worcester 1. grófja
- Henry Somerset (1496–1549), Herbert 4. bárója, majd Worcester 2. grófja
- William Somerset (1526–1589), Worcester 3. grófja
- Edward Somerset (1550–1628), Worcester 4. grófja
- Henry Somerset (1577–1646), Worcester 1. márkija
- Edward Somerset (1601–1667), Worcester 2. márkija
- Thomas Somerset (1579–~1650)[m 1], Somerset 1. vikomtja
- Henry Somerset (1629–1700), Beaufort 1. hercege
- Henry Somerset (1684–1714), Beaufort 2. hercege
- Henry Scudamore (1707–1745), Beaufort 3. hercege
- Margaret Somerset (~1728–1798), Thomas Gainsborough (1727–1788) felesége
- Charles Somerset (1709–1756), Beaufort 4. hercege
- Henry Somerset (1744–1803), Beaufort 5. hercege
- Henry Somerset (1766–1835), Beaufort 6. hercege
- Henry Somerset (1792–1853), Beaufort 7. hercege
- Henry Somerset (1824–1899), Beaufort 8. hercege
- Henry Somerset (1847–1924), Beaufort 9. hercege
- Henry Somerset (1900–1984), Beaufort 10. hercege
- David Somerset (1928–2017), Beaufort 11. hercege
- Henry Somerset (1952–), Beaufort 12. hercege
- FitzRoy Somerset (1788–1855), Raglan 1. bárója
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Thomas Somerset, Cashel 1. vikomtja (1579–1651) angol politikus és udvari tisztviselő volt, aki 1601 és 1611 között Monmouthshire képviselőjeként ült a parlamentben. 1603-ban részt vett a skót VI. Jakab angol trónra lépésének hivatalos bejelentésében, majd Anna királyné lovászmesterévé nevezték ki. E tisztségért heves udvari vitái voltak skót nemesekkel, és egy alkalommal testi összetűzés miatt a Fleet börtönbe is került. 1605-ben a Bath-rend lovagjává ütötték, 1610-ben részt vett Henrik Frigyes walesi herceg lovagi tornáján. 1616-ban feleségül vette Eleanor de Barryt, Ormond 10. grófjának özvegyét. 1626 decemberében ír főnemesi rangot kapott, ekkor lett Cashel vikomtja. Halálakor, 1651-ben címe kihalt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Encyclopædia Britannica Beaufort címszó
- ↑ Nathen Amin: The Wars of the Roses: York v Beaufort? (angol nyelven). HistoryExtra , 2017. november 27. (Hozzáférés: 2025. április 12.)
- ↑ Burke's Peerage 125. oldal
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a House of Beaufort című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Cokayne: Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959)
- Brunton, John. The Beauforts: Lineage, Ambition and Obligation 1373–1510 (angol nyelven). Amberley Publishing (2022). ISBN 978-1-3981-0383-2
- Amin, Nathen. The House of Beaufort: The Bastard Line That Captured the Crown (angol nyelven). Amberley Publishing (2017). ISBN 9781445684734
- ↑ Encyclopædia Britannica: Beaufort, Encyclopædia Britannica 3, 11th (angol nyelven), Cambridge: Cambridge University Press (1911)
- ↑ Burke's Peerage: szerk.: Mosley, Charles: Burke's Peerage, Baronetage & Knightage, 107th (angol nyelven), Wilmington, Delaware, U.S.A.: Burke's Peerage (Genealogical Books) Ltd (2003). ISBN 9780971196629