Beatriz de Bobadilla y Ossorio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beatriz de Bobadilla y Ossorio
SzületettBeatriz de Bobadilla
1457 és 1462 között[1][2]
Medina del Campo
Elhunyt1504. október
Medina del Campo
ÁlneveLa Cazadora
Házastársa
  • Hernan Peraza the Younger (1482–1488)
  • Alonso Fernández de Lugo (1498–1504)
GyermekeiGuillén Peraza de Ayala
Sablon • Wikidata • Segítség

Beatriz de Bobadilla y Ossorio (Medina del Campo, 1457 és 1462 között – Medina del Campo, 1504. október) befolyásos spanyol nemesi család sarja volt, aki férje, Hernán Peraza (1450 körül – 1488) halála után La Gomera és El Hierro szigetek úrnője volt a Kanári-szigeteken.

Élete[szerkesztés]

A befolyásos spanyol nemesi Bobadilla család sarja volt, apja többek között a királyi fővadász címét is viselte. A család generációk óta a kasztíliai udvar szolgálatában állt. Idősebb, hasonló nevű unokatestvére, Beatriz de Bobadilla, Moya márkinője (1440–1511) I. Izabella kasztíliai királynő udvarhölgye és bizalmasa volt. Az unokatestvérek neveinek hasonlósága és Beatriz de Bobadilla y Ossorio apjának címe miatt kapta ő a „La Cazadora” (vadásznő) becenevet. Korabeli pletykák szerint azonban ez a névválasztás azzal is összefüggött, hogy élénk szerelmi életet élt az udvarban.[3] A szóbeszéd II. Ferdinánd aragóniai királlyal is összehozta. Mindenesetre Izabella királynő 1482-ben kiházasította őt, mégpedig a távoli Kanári-szigetekre küldte ifjabb Hernán Peraza, La Gomera és El Hierro szigetek urának feleségeként.[4][5]

Az ifjú párnak valószínűleg 1484-ben született meg a lánya, Inés, majd 1488 fiuk, Guillen.[6]

A Kanári-szigetek 15. századi fokozatos spanyol meghódítása során idősebb Hernán Peraza volt az, aki a különböző bennszülött törzsfőkkel kötött egyezségek révén La Gomera szigetet birtokba vette. Fia örökölte a hűbérbirtokot, de a guancsok időnként véres lázadásokban keltek fel a spanyolok önkényeskedései ellen. 1488-ban ifjabb Hernán Perazát, Beatriz férjét egy guancs asszonnyal folytatott viszony miatt az asszony férje megölte, és nagy felkelés tört ki. Az özvegy végül a Gran Canariáról áthívott Pedro de Vera segítségével lett úrrá a helyzeten. Mintegy 200 bennszülött vesztette életét, sokakat Spanyolországba hurcoltak rabszolgának.[7]

Beatriz de Bobadilla y Ossorio asszony egy 1489 márciusában kelt királyi rendelet alapján férje után, fia nagykorúságáig, a két sziget úrnője lett. Pozícióját haláláig, 1504-ig megtartotta, amikor is fia, Guillén Peraza de Ayala már 16 éves volt és átvehette a helyét, grófi címet is kapva az uralkodótól.[8]

1498-ban összeházasodott Alonso Fernández de Lugoval, aki ekkoriban La Palma és Tenerife kormányzója volt. A lépéssel Beatriz asszony fő célja az volt, hogy erősítse a helyzetét az első férje rokonaival folyó vitában és pereskedésben, anyósa ugyanis magának követelte a két gyermek felügyeletét és vissza kívánta vonatni azt a döntést, hogy a férje halála után Beatrizé lett a két sziget.[9] Egyes történészek szerint a Beatriz asszony kétes erkölcseiről szóló hírek mind ennek a pereskedésnek a megalapozását szolgálták anyósa részéről.[10]

Találkozásai Kolumbusszal[szerkesztés]

Kolumbusz Kristóf hajózási szempontból a Kanári-szigeteket tartotta a legkedvezőbb kiindulópontnak nyugati felfedező útjához. Amikor 1492-ben La Gomera szigetére érkezett, Beatriz asszony éppen Spanyolország felé hajózott.[11] Második útja alkalmával, 1493-ban azonban már az úrnő a feljegyzések szerint fényes fogadtatásban részesítette őt és sok időt töltöttek együtt.[12][13] Kolumbusz tőle kapta azokat a cukornádtöveket is, amelyek segítségével a Karibi-térségben meghonosította az addig ismeretlen növényt és megteremtette egy későbbi nagy ipar alapjait. Kolumbusz harmadik nyugati felfedező útja kiindulópontjakén 1498-ban minden bizonnyal újra találkoztak. Ekkoriban azonban már folytak Beatriz második házasságának előkészületei, ezért nem valószínű, hogy romantikus találkozásokra került volna sor közöttük.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Real Academia de la Historia. (Hozzáférés: 2024. január 12.)
  2. ↑ BNE authority file. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  3. ↑ Cioranescu 42. o.
  4. ↑ Cioranescu 72. o.
  5. ↑ Armas
  6. ↑ Cioranescu 77. o.
  7. ↑ Cioranescu 96. o.
  8. ↑ Cioranescu 95. o.
  9. ↑ Cioranescu 147. o.
  10. ↑ Cioranescu 167. o.
  11. ↑ Cioranescu 123. o.
  12. ↑ Cioranescu 126. o.
  13. ↑ Szvet 205. o.
  14. ↑ Cioranescu 123. o.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Beatriz de Bobadilla (La Cazadora) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Armas: António Rumeu de Armas: Los amoríos de doña Beatriz de Bobadilla. Anuarios de Estudios Atlánticos (spanyolul) (Hozzáférés: 2021. október 18.) arch
  • ↑ Cioranescu: Alejandro Cioranescu: Una amiga de Cristóbal Colón, Doña Beatriz de Bobadilla. (spanyolul) Santa Cruz de Tenerife: Confederación de Cajas de Ahorros. 1989. 235. o. ISBN 84-505-8354-3  
  • ↑ Szvet: Jakov Szvet: Kolumbusz. Ford: Auer Kálmán. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 963 09 0911 1  

További információk[szerkesztés]

  • Elías Serra Rafols: Alonso Fernández de Lugo, primer colonizador español. Ediciones Idea, Santa Cruz de Tenerife 2005, ISBN 84-96505-96-0 (spanyol nyelven).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Beatriz_de_Bobadilla_y_Ossorio&oldid=25643691”