Bazsa György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bazsa György
95 × 124 képpont
Született 1940. november 7. (79 éves)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Kassai Zsuzsanna
Foglalkozása kémikus,
egyetemi tanár
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Bazsa György (Debrecen, 1940. november 7. –) magyar fiziko-kémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora. A reakciókinetika ismert kutatója. 1984 és 1989 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja, 1995 és 2000 között az egyetem rektora

Életpályája[szerkesztés]

Hosszúpályiban nevelkedett, majd 1954-től a debreceni Állami Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban tanult és érettségizett 1958-ban. Ekkor kezdte meg egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE, ma Debreceni Egyetem), ahol 1963-ban szerzett vegyészdiplomát. Ezt követően az egyetem Fizikai Kémiai Tanszékén kezdett dolgozni. 1970-ben kapott adjunktusi, 1975-ben egyetemi docensi, 1990-ben pedig egyetemi tanári kinevezést. Ekkortól nyolc éven át a Fizikai Kémiai Tanszék vezetője. 2010-ben professor emeritus címet kapott. 1970-ben és 1972-ben a göttingeni Max Planck Fizikai Kémiai Intézetben, az 1982–1983-as tanévben a bostoni Brandeis University-n volt vendégkutató Irving Epstein csoportjában. Ide később többször is visszatért kutatni.

1978 és 1982 között a debreceni egyetem Természettudományi Karának dékánhelyettese, majd 1990-ig dékánja. Ekkor megválasztották az egyetem rektorhelyettesévé, 1995-ben az egyetem rektorává. A Kossuth-egyetem élén két ciklusban, 1999 végéig, a Debreceni Egyetem megalakulásáig állt. Utóbbinak egy évig rektorhelyettese (prorektora) volt.

1969-ben védte meg egyetemi doktori, 1975-ben a kémiai tudományokban kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB), a Fizikai Kémiai Bizottság, a Koordinációs Kémiai, valamint a Reakciókinetikai és Katalízis Munkabizottság tagja volt, illetve ma is az. Kétszer három évig az MTA-ban közgyűlési doktorképviselő, ennek második ciklusában az Akadémia elnökségének választott tagja is. 1990 óta a Kémiai Tudományok Osztályának tanácskozó tagja, illetve állandó meghívottja.

A Reaction Kinetics and Catalysis (ma Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis), a Felsőoktatási Műhely, a Debreceni Szemle című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja, utóbbinál 1993-ban a Debreceni Universitas elnökeként alapító, ma szerkesztőbizottsági elnök. Magyar nemzeti képviselő volt az International Union of Pure and Applied Chemistry (IUPAC) oktatási bizottságában (1990–1998).

A felsőoktatási közéletben három évtizede vesz részt aktívan. Volt a Természettudományi Dékáni Kollégium elnöke (1989/90), a TEMPUS Felügyelő Bizottság alapító tagja. 1993-ban az Országos Doktori és Habilitációs Tanács (ma ODT) alapító elnökévé választották, rektorsága után 2000–2004 között ismét elnöke. A Magyar Rektori Konferencia (1997–1998), a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (2004–2006), két ciklusban a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke (2007–2010, 2010–2012).

Részt vett az Európai Rektorkonferencia (CRE), a European Centre of Strategic Management of Universities (ESMU), a European Association for Quality Assurance (ENQA) munkájában.

A hazai közélet szereplőjeként országgyűlési (1998–2002), Hajdú-Bihar megyei közgyűlési (2002–2006) és Debreceni városi közgyűlési (2006–2010) képviselő volt a Magyar Szocialista Párt színeiben.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe az oldatfázisú reakciók kinetikája. Elsősorban az ún. nem-lineáris, gyakran egzotikus reakciók néven említett folyamatokat tanulmányozta, ezek körében az overshoot-undershoot (Beck Mihállyal és Rábai Gyulával), az autokatalízis, a kémiai oszcillációk és az autokatalitikus reakciófrontok (kémiai hullámok) jelenségét. Jelentős visszhangot váltott ki a besugárzó fény oszcillációra gyakorolt hatásáról Beck Mihállyal és Gáspár Vilmossal közös eredménye. Elsőként észlelték és értelmezték — Irving Epsteinnel és Nagypál Istvánnal — a gravitáció hatását a kémiai hullámok terjedési sebességére. Póta Györggyel a hullámfrontok alakját és sebességét írta le egzaktul. Lengyel Istvánnal a salétromsavas autokatalitikus oxidációk mechanizmusát tisztázták. Nagy Istvánnal a polimerizációs reakciókban kelthető hullámfrontokat tanulmányozták. Több mint félszáz tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője. A felsőoktatás kérdéseiről is több közleményt publikált, illetve előadást tartott hazai és nemzetközi fórumokon. Hét egyetemi doktori és egy kandidátusi értekezés témavezetője volt. Vezetett fizikai-kémiai laborgyakorlatokat, szemináriumokat, hirdetett elméleti kémiai és reakciókinetikai kurzusokat, speciálkollégiumot a fényképezés kémiájáról, negyedszázadon át tartotta a fizikai-kémia főkollégiumot.

Családja[szerkesztés]

1968-ban nősült, felesége dr. Kassai Zsuzsanna kémikus, a debreceni szülészeti klinika laboratóriumának (ma már nyugdíjas) vezetője. Házasságukból két fiúgyermek született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1975)
  • Ifjúságért Érdemérem (1983)
  • Pro Universitate (Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1999)
  • Doctor Honoris Causa (Nemzeti Sevcsenko Egyetem, Kijev, 1999)
  • Pro Universitate (Debreceni Egyetem, 2001)
  • Magyar Köztársasági Érdemrend, középkereszt (2003)
  • Az Országos Doktori Tanács (ODT) díszoklevele (2014)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • The Influence of Visible Light on the B-Z Oscillating Reactions Applying Different Catalysts (1983)
  • Gravity-Induced Anisotropies in Chemical Waves (1986)
  • Travelling Waves in the Acidic Nitrate–Ferroin Reaction (1989)
  • The Nitric Acid/Nitrous Acid and Ferroin/Ferriin System (1991)
  • Convective Chemical Fronts in the 1,4-Cyclohexane-dion–Bromate–Sulfuric Acid–Ferroin System (1998)
  • Non scholae sed vitae discimus (2003)
  • Metszetek kémiai doktori iskolákról
  • Metszetek a magyar felsőoktatás közelmúltjából (2015)

Források[szerkesztés]