Battlefield V

Battlefield V
Fejlesztő	DICE
Kiadó	Electronic Arts
Producer	Andreas Morell David Sirland Lars Gustavsson Ryan McArthur
Tervező	Daniel Berlin Ross Darvill Eric Holmes Fia Tjernberg Alan Kertz Colin Clarke
Programozó	Emanuel Ederyd Johan Mjönes
Művész	Andrew Hamilton Jhony Ljungstedt Johannes Söderqvist
Író	Steven Hall
Zeneszerző	Patrik Andrén Johan Söderqvist
Sorozat	Battlefield
Motor	Frostbite
Platformok	PlayStation 4 Xbox One Windows
Kiadási dátum	2018. november 20.
Műfaj	belső nézetes lövöldözős battle royale játék
Játékmódok	egyjátékos videójáték többjátékos videójáték
Korhatár	PEGI: 18+ ESRB: M
USK-besorolás	USK: 16+
Adathordozó	Blu-ray lemez digitális terjesztés digitális letöltés
A Battlefield V weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Battlefield V témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Battlefield V egy 2018-as belső nézetes lövöldözős játék, amelyet a DICE fejlesztett és az Electronic Arts adott ki. A játék a Battlefield 1 (2016) folytatása, és a Battlefield-sorozat tizenhatodik része. A történet a második világháború idején játszódik, és tematikus folytatása az első világháború eseményein alapuló Battlefield 1-nek.

Játékmenet

A Battlefield V nagy hangsúlyt fektet a csapatalapú játékmenetre és mechanikákra, az erőforrások szűkösségére, valamint a játékmenet „elvont elemeinek” eltávolítására a realizmus növelése érdekében. A játékban kibővített szerepet kap a játékosok testreszabása az új Company-rendszeren keresztül, ahol a játékosok több karaktert is létrehozhatnak, különböző külső megjelenési és fegyveropciókkal. A kozmetikai elemeket, valamint az ezek megvásárlásához használt játékbeli pénznemet a játékosok különféle feladatok teljesítésével szerezhetik meg.

A játék több új többjátékos módot tartalmaz, köztük a „folyamatos” kampánymódot, a Firestormot, valamint a Grand Operations módot. A Grand Operations a Battlefield 1-ben bemutatott Operations mód kibővített változata, amelyben a meccsek több szakaszon keresztül zajlanak, hogy egy háborús hadjáratot szimuláljanak. Ebben a módban minden körnek meghatározott céljai vannak, és az egyes szakaszokban nyújtott teljesítmény hatással van a következő szakaszra. Ha az utolsó nap szoros eredménnyel zárul, a mérkőzés egy „Final Stand” nevű végső összecsapással fejeződik be, ahol a játékosok az utolsó emberig harcolnak egy fokozatosan zsugorodó térképen. A Battlefield 1-hez hasonlóan a játék tartalmaz egy egyjátékos kampányt is, amely több „háborús történetből” áll, ezek mindegyike a második világháború különböző eseményein alapul, és az adott történet nyelvén hallható narrációval rendelkezik. Ezenkívül a játékban helyet kapott egy, a Battlefield 3 óta nem látott kooperatív mód is, a „Combined Arms”, amelyben legfeljebb négy játékos vehet részt közös küldetésekben. Ez a mód dinamikus feladatokat és célokat tartalmaz, így minden küldetés másképp játszható le, nem ismétlődik ugyanúgy kétszer.

A battle royale mód a sorozat alapvető elemeire épül: a rombolhatóságra, a csapatmunkára és a járművek használatára. A „Firestorm” elnevezés egy valódi tűzviharra utal, amely fokozatosan összeszűkíti a játékteret, hasonlóan a népszerű battle royale játékok ismert mechanikájához, ahol a játszható terület folyamatosan csökken. Ez a játékmód nem közvetlenül a DICE fejlesztése, hanem a Criterion Games készítette, és a sorozat eddigi legnagyobb térképét tartalmazza. A Firestorm módban 64 játékos vehet részt, akik legfeljebb 16 csapatra oszlanak, a hangsúly pedig erősen a csapatmunkán van.

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

My Country Calling

A prológus ott veszi fel a fonalat, ahol a Battlefield 1 „Storm of Steel” című bevezetője véget ért. Ezután fekete képernyőn fehér szöveg jelenik meg, amely megjegyzi, hogy a társadalom milyen gyorsan elfelejtette az első világháború borzalmait. Ezt követően a történet 1939-be, Londonba ugrik, ahol a rádióban Neville Chamberlain hallható, amint bejelenti a háborút Németország ellen. Ekkor indul el a narráció, és a játékos egy brit ejtőernyős katona szerepébe lép, egy éjszakai rajtaütés során a narviki dokkoknál (1940), a narviki csaták idején. A játékosnak több német katonát kell legyőznie, mielőtt egy Panzerkampfwagen VI harckocsi megjelenik, és a képernyő fehérre vált. Ezután a játékos irányítása Peter Müller, a „The Last Tiger” háborús történet főhőse, egy tankparancsnok felett veszi át. Ebben a részben a tobruki ostrom során az a feladat, hogy áttörje a szövetségesek vonalait, ám egy tüzérségi csapás után a történet újabb szereplőre vált. A következő jelenetben a játékos egy szabad francia mesterlövészt irányít, akiről feltételezhető, hogy ugyanaz a karakter, mint a „Tirailleur” történet egyik katonája. Ez a rész a Kasserine-hágónál, a kasserine-i csata idején játszódik. Miután a játékos több ellenséget is lelő egy rajtaütés közben, a karakter meghal, amikor egy gépfegyveres támadás eltalálja. A kamera ezután egy Bf 109 vadászrepülő pilótájához, „Yellow-Seven” hívójelű katonához vált. A játékosnak Bristol Blenheim és Supermarine Spitfire gépeket kell lelőnie a hamburgi bombázás idején, mielőtt őt magát is lelövik. Végül a játékos egy brit géppuskás szerepét ölti magára a nijmegeni vasúti híd végső védelme (1944) során, a Market Garden hadműveletben. Nem sokkal ezután egy V1 repülő bomba csapódik a közelbe, és a játékos egy utolsó kétségbeesett küzdelemben vesz részt, mielőtt elesik a tűzharcban. Miután a játékos befejezi az összes bevezető szegmenst, mozijellegű jelenetek következnek, amelyek a háborús történeteket mutatják be, végül pedig megjelenik a játék címképernyője.

Under No Flag

1942 tavaszán, az észak-afrikai hadjárat idején, a bankrablásért elítélt William Sidney „Billy” Bridger, aki a hírhedt bankrabló Arthur Bridger fia, önként jelentkezik a brit hadseregbe, hogy szabadulhasson a börtönből. A hadsereg robbantási szakértőként osztja be őt egy különleges egységhez (Special Boat Service), amelyet George Mason (Craig Fairbrass) vezet. Billy és Mason megszállt Észak-Afrikába jutnak be, hogy német repülőtereket szabotáljanak. Az első bevetés azonban balul sül el: az egyik, Billy által készített „safecracker special” robbanószerkezet nem működik, ami felbőszíti Masont, így Billy kénytelen egy légvédelmi ágyút elfoglalni, hogy megsemmisítse az utolsó repülőgépet. Mason megsérül, és miután összeszólalkoznak arról, hogy ki a hibás, majdnem végzetes helyzetükért, ellopnak egy német autót, és a második repülőtér felé hajtanak. Mason sérülései miatt Billynek egyedül kell behatolnia a bázisra. Sikerül megsemmisítenie a célpontokat, majd egy közeli bunkerbe tér be, hogy orvosi ellátmányt szerezzen Mason számára. Ott rádión kapcsolatba lép a HMS Sussex-szel, és evakuálást kér. Ezután felrobbantja a bázis radarállomásait, majd visszatér Masonhez. Mason azonban dühbe gurul, amikor megtudja, hogy Billy rádión kért segítséget, mivel ezzel elárulta a németeknek a pontos helyzetüket. Hamarosan hatalmas német haderő indul a nyomukba, és a két katona kénytelen romok között elrejtőzni. Billy ekkor elkezd kételkedni önmagában, és azon bánkódik, hogy nem tudott megfelelni apja elvárásainak. Mason ekkor megosztja vele, hogy azért választotta ki őt a bevetésre, mert a sok sikertelen bankrablási kísérlete – köztük az, hogy háromszor is ugyanazt a bankot próbálta kirabolni – azt mutatta, hogy „egy próbálkozó”, aki soha nem adja fel. Ez a vallomás bátorságot ad Billynek, és Masont oldalán harcolva együtt vesznek részt az utolsó, kétségbeesett védelmi harcban, miközben az „It’s a Long Way to Tipperary” című dalt éneklik. A két katona elég ideig feltartja a német erőket, míg a brit erősítés megérkezik, és a németeket visszaverik. A harcok után Billy és Mason kölcsönös tiszteletet és megértést szerez egymás iránt, miközben új küldetésük felé indulnak.

Nordlys

1943 tavaszán, az Operation Checkmate hadművelet idején, a norvégiai Rjukanban, egy brit kommandóegység elpusztul, miközben megpróbál behatolni egy németek által megszállt létesítménybe. A műveletet segítő norvég ellenálló, Astrid fogságba esik. Közben Astrid lánya, Solveig, harcba bocsátkozik, hogy kiszabadítsa az anyját a létesítményből. Astrid azonban nem hajlandó elmenekülni, ragaszkodik hozzá, hogy előbb el kell pusztítani az üzemet, mivel ott nehézvizet állítanak elő a német atomfegyver-programhoz. A két nőnek sikerül megszabotálnia a létesítményt, ám a nehézvíz nagy részét teherautókon elszállítják. Astrid és Solveig üldözőbe veszik a konvojt, de végül egy hídon sarokba szorítják őket a Weber hadnagy által vezetett német csapatok. Astrid, hogy megakadályozza lánya elfogását, Solveigre bízza a küldetés befejezését, majd lelöki őt a hídról. Solveig túléli a zuhanást, és folytatja a küldetést: utoléri a teherautókat, és mindet megsemmisíti. Ám ekkor kiderül, hogy a németek Astridot és némi nehézvizet már egy tengeralattjáróra szállítottak, amelyre Solveig már nem tud feljutni. Astrid azonban ellop egy Stielhandgranate kézigránátot, és azzal felrobbantja a tengeralattjárót és a nehézvizet, önmagát és Webert is megölve. A történet azzal zárul, hogy nem derül ki, Solveig túlélte-e a robbanást, így a végkimenetel nyitva marad.

Tirailleur

1944 nyár végén, nem sokkal a normandiai partraszállás után, a Dragoon hadművelet idején, szenegáli tirailleurs katonákat vezényelnek Franciaországba, hogy segítsenek felszabadítani az országot a német megszállás alól. E katonák egyike a fiatal újonc Deme Cissé, aki Franciaországba érkezve találkozik bátyjával, a tapasztaltabb Idrissával. Deme azonban hamarosan megtapasztalja a francia hadseregben uralkodó diszkriminációt: a szenegáli katonákat nem engedik harcolni az első vonalban, helyette alantas feladatokra osztják be őket, például homokzsákok töltésére. Végül azonban a szenegáliak lehetőséget kapnak, hogy részt vegyenek egy németek által megerősített állás elleni támadásban, melynek célja a légvédelmi ágyúk megsemmisítése. Út közben a csapat német rajtaütésbe ütközik, de sikerül elfoglalniuk és megtartaniuk egy német erődített pontot. Idrissa habozik továbbmenni, mivel a parancsnokaik halottak, és nincs utánpótlásuk, ám Deme eltökélten folytatná a küldetést – szeretné, ha a francia hadsereg elismerné őket. Végül meggyőzi társait, hogy kövessék. A csapatnak sikerül megsemmisítenie a légvédelmi ágyúkat, ám súlyos veszteségeket szenvednek. Egy sebesült német katona gúnyosan kijelenti, hogy hamarosan bekerítik és elpusztítják őket, és senki sem fog tudni arról, hogy ott voltak. A reményvesztett Idrissa, attól tartva, hogy nem éli túl a háborút, visszavonulást fontolgat, ám Deme nem adja fel: azt javasolja, hogy tegyék meg azt, amit a németek soha nem várnának tőlük – támadják meg közvetlenül a német főhadiszállást. A katonák betörnek a főhadiszállásra, de egy Panzerkampfwagen VI harckocsi csap le rájuk. Idrissa súlyosan megsebesül, miközben megsemmisíti a tankot, ami mélyen megrázza Demét. Bár a szenegáli egység elfoglalja a főhadiszállást, hozzájárulásukat eltitkolják, és a történelem elfelejti őket. A jelenben, az idős Deme felidézi történetét, és kijelenti, hogy bármi is történt, semmi sem törölheti el, amit ő és bajtársai véghezvittek — és hogy büszke marad rá örökre.

The Last Tiger

1945 áprilisában, a B hadseregcsoport bekerítése idején, a veterán Panzerkampfwagen VI harckocsi-parancsnok, Peter Müller és legénysége részt vesz a Rajna–Ruhr-vidék védelmében, a kölni csatában, az amerikai csapatok előrenyomulása ellen. Az OKW parancsa szerint minden német katonának az utolsó emberig kell harcolnia. A Panzerkampfwagen több heves ütközetet túlél, ám végül kénytelen fedezéket keresni a szövetséges bombázók elől. A fiatal, fanatikusan hazafias lövész, Schröder kérésére Müller a labilis töltőtisztet, Hartmannt küldi előre, hogy felderítse a romokat, és átjárót találjon. Ekkor azonban nagy amerikai harckocsi-oszlop bukkan fel, és a legénység kénytelen hátrahagyni Hartmannt. A Tigris parancsot kap, hogy egy kölni katedrálisnál gyülekezzen a megmaradt német erőkkel az utolsó védelmi állásra. Út közben megtalálják Hartmannt, akit felakasztottak, mert dezertálni próbált. Amikor elérik a katedrálist, azt elhagyatva találják, majd amerikai csapatok veszik őket körül, akik felszólítják őket a megadásra. Új parancs érkezik: tartsák az állásaikat minden áron. A legénység visszaveri az ellenséget, majd elindul a híd felé, amely a német vonalakhoz vezetne vissza. Ám a hidat robbanások sora semmisíti meg, és a Tigris megbénul. Ekkor a veterán sofőr, Kertz, aki már kiábrándult a német ügyből, úgy dönt, hogy dezertál, hiába próbálja Müller visszatartani. Schröder ekkor lelövi Kertzet, ami mélyen megrendíti Müllert, aki barátja holttestét karjaiban tartja. Amikor az amerikai katonák ismét megadásra szólítják fel őket, Schröder fanatikusan tovább harcol, míg Müller eldobja a Lovagkeresztjét, és feltartott kézzel megadja magát. Ekkor a dühödt Schröder az MP40-es géppisztolyát Müllerre emeli. A képernyő elsötétül, majd fegyverropogás hallatszik — Müller sorsa homályban marad.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Fejlesztés

A DICE 2018. május 23-án mutatta be először a Battlefield V részleteit, további információkat pedig a 2018 júniusában, az E3-hoz közeli EA Play sajtókonferencián terveztek közzétenni. A DICE közölte, hogy a Battlefield 1-től eltérően a Battlefield V-ben nem tervez fizetős letölthető tartalmakat (DLC-ket), és nem lesznek „loot boxok” sem, legalábbis nem olyanok, amelyek játékmenetre ható elemeket tartalmaznának. Az új tartalmakat minden játékos számára ingyenesen teszik elérhetővé, idővel fokozatosan bővítve a játékot, amely így a második világháború különböző szakaszain halad majd végig. Ezt a rendszert „Tides of War” néven vezették be, ami szezonokra oszlott, és a játék élettartama alatt összesen hat szezon jelent meg. A fizetős tartalmak és loot boxok mellőzéséről szóló döntés a Star Wars Battlefront II (szintén egy EA DICE játék) loot box-botránya után született meg, válaszul a rajongói felháborodásra. A játék eredetileg 2018. október 19-én jelent volna meg, ám a fejlesztők november 20-ra halasztották a megjelenést, hogy „végső finomításokat végezhessenek a játékmeneten”. A Battlefield V egyben az elsők között volt, amelyek valós idejű ray tracing és DLSS-t alkalmaztak, az Nvidia közreműködésével.

Fogadtatás

Battlefield V

Átlagpontszám

Összegzőoldal	Értékelés
Metacritic	81/100

Tesztpontszámok

Szerző	Értékelés
Destructoid	8/10
Game Informer	8/10
GameSpot	8/10
GamesRadar+	3,5/5
IGN	7,5/10
PC Gamer (UK)	79/100
PCGamesN	9/10

A Battlefield V a kritikusok körében "általában kedvező" értékeléseket kapott, a Metacritic összesítő weboldal szerint.

A Game Informer 8/10-es értékelésében azt írta: „Végső soron a Battlefield V sikerét vagy kudarca a Combined Arms kooperatív mód, a Firestorm battle royale mód, valamint az, hogy a DICE folyamatosan képes-e új és élvezetes tartalmakat biztosítani, fogja meghatározni.”

A GamesRadar+ 3,5/5 csillagot adott a játéknak, dicsérve a játékmenetet, de kritikával illetve a többjátékos online módot: „Nem olyan drasztikus változás, mint az első világháborús elődje, és nem annyira vad vagy csodálatos; a Battlefield 5 megfontolt tervezése háttérbe szorítja a játék szimulációs sandbox erősségeit.”

Díjak, elismerések

Év	Díj	Kategória	Eredmények
2018	Game Critics Awards	Legjobb online multiplayer	Elnyerte
		Legjobb akciójáték	Jelölve
		Legjobb PC játék	Jelölve
	Golden Joystick Awards	Legjobban várt játék	Jelölve
	Gamers' Choice Awards	Rajongói kedvenc őszi megjelenés	Jelölve
	Australian Games Awards	Év multiplayer játéka	Jelölve
		Az év lövöldözős játéka	Jelölve
2019	D.I.C.E. Awards	Kiemelkedő hangdizájn	Jelölve
		Kiemelkedő technikai teljesítmény	Jelölve
	National Academy of Video Game Trade Reviewers Awards	Legjobb akciójáték	Jelölve
		Legjobb hanghasználat	Jelölve
	SXSW Gaming Awards	Tökéletesség hangdizájnban	Jelölve
	G.A.N.G. Awards	Az év hangja	Jelölve
		Az év hangdizájnja	Jelölve
		Legjobb eredeti album	Jelölve
		Legjobb átvezető hanganyag	Jelölve
		Legjobb dialógus	Jelölve
		Legjobb eredeti kóruszene	Jelölve
	British Academy Games Awards	Legjobb hangteljesítmény	Jelölve
		Legjobb multiplayer	Jelölve
	Italian Video Game Awards	Közönségdíj	Jelölve

Források

• A Battlefield V az Electronic Arts oldalán (angolul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battlefield V című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.