Bartolomeo Cristofori
| Bartolomeo Cristofori | |
 | |
| Született | 1655. május 4.[1][2][3] Padova[3] |
| Elhunyt | 1731. január 27. (75 évesen)[3] Firenze[3] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Santa Croce |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bartolomeo Cristofori témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bartolomeo Cristofori (teljes nevén Bartolomeo Cristofori di Francesco) (Padova, 1655. május 4. – Firenze, 1731. január 27.) a modern zongora atyja, a Mediciek udvari hangszerkészítője.
Élete
[szerkesztés]Olasz csembalókészítő volt; neki tulajdonítják a zongora feltalálását, melyet az ő idejében gravicembalo col piano e forténak, azaz „halkan és hangosan szóló csembalónak” neveztek. Ez a név a zongorának arra a – csembalótól különböző – jellemzőjére utal, hogy a hangerő a billentyűkre gyakorolt nyomással arányosan változik. Cristofori úgy érte el ezt a hatást, hogy a csembalóban lévő pengető szerkezetet olyan kalapácsmechanikával cserélte fel, mely a húrokat nagyobb vagy kisebb erővel is képes megütni.
Cristofori életéről keveset tudunk; találmánya sem vált ismertté életében. 1690 körül Padovából Firenzébe ment Ferdinando de'Medici herceg hívására, aki maga is kiváló csembalista volt. Ez arra mutat, hogy Cristofori ekkor már gyakorlott hangszerkészítő hírében állt. (A Michigani Egyetemen lévő Stearns Gyűjteményben található egy 1702-ből származó, Ferdinando címerét viselő, általában Cristoforinak tulajdonított hárommanuálos csembaló.)
1698-tól állt a Mediciek szolgálatában.
Cristofori valószínűleg 1703 körül találta fel a zongorát, amelyből korabeli források szerint 1711-ben már négy használatban volt. Ferdinando 1713-ban hunyt el, de Cristofori a nagyherceg, III. Cosimo szolgálatában maradt, később pedig (1716) Ferdinando hangszergyűjteményének gondozója lett. Ebben a 84 darabból álló hagyatékban 7 Cristofori készítette csembaló, illetve spinét is volt.
Cristofori 1726-ra a modern zongoramechanika valamennyi lényeges eleméig eljutott. Ez a csembalóéhoz hasonlóan fából készült, azonban nem bírta el a húrok nagyobb feszítettségét, melyre a későbbi zongorák erőteljesebb hangzásához szükség volt. Mindenesetre a (például Lipcsében és New Yorkban) fennmaradt darabokból ítélve zongorái érzékenyek voltak, széles, dinamikus hangtartománnyal.
Cristofori konstrukciójáról nem vettek tudomást Itáliában, Németországban viszont, különféle zenei szakmunkák és egyéb írásos említések hatására, hamar megismerték és alkalmazták.[4]
Jelentősége
[szerkesztés]A spinét- és csembalóépítő Bartolomeo Cristofori készítette 1709-ben az első olyan csembalót, amely dinamikus játékmódra is képes.
Ez az új szerkezet (gravicembalo con piano e forte = halk és hangos hangú csembaló) a húrokat nem pengetéssel, hanem kalapácsok alulról felfelé való megütésével szólaltatja meg. Ezt a hangszert továbbra is csembalónak hívták; a pianoforte elnevezés, amelyet jóval később piano-ra rövidítettek, csak 1732-ben jelent meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b c d Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Forrás: Encyclopaedia Britannica Inc. 2005
Források
[szerkesztés]- Montenari, Giuliana (1991) "Bartolomeo Cristofori: A list and historical survey of instruments," Early Music, August 1991
- O'Brian, Michael. "Bartolomeo Cristofori", article in the New Grove Dictionary of Music and Musicians, available as a pay Web site and in scholarly libraries
- Pollens, Stewart (1995) The Early Pianoforte. Cambridge: Cambridge University Press
- Parakilas, James Piano Roles: Three Hundred Years of Life with the Piano (1999: Yale University Press, ISBN 0300080557)
- "Pianoforte", article in the New Grove Dictionary of Music and Musicians, available as a pay Web site and in scholarly libraries
- For the use of cypress soundboards in the Italian harpsichord tradition, see Frank Hubbard, Three Centuries of Harpsichord Making (1967, Cambridge, MA: Harvard University Press; ISBN 0674888456)
További információk
[szerkesztés]- The Metropolitan Museum's web page on its 1720 Cristofori piano
- A page about the early piano, including an image of the 1722 Cristofori instrument in Rome.
- Web page of the Museo Nazionale degli Strumenti Musicali in Rome (no image, but information for visitors)
- The Leipzig Musikinstrumenten-Museum's entry on its 1726 Cristofori piano.
- Website of Tony Chinnery, harpsichord maker. Hear an original and a replica Cristofori.
- Grant O'Brien (2003) "Bartolomeo Cristofori/Giovanni Ferrini as restorers and re-builders. A ‘Neapolitan’ connection in two Italian harpsichords in Britain." Online at [1].
- Denzil Wraight, "A Florentine Piano c.1730 for Early Piano Music", online at [2].
