Bartis Ferenc
| Bartis Ferenc | |
 | |
| Csomafáy Ferenc felvétele | |
| Élete | |
| Született | 1936. július 4. Gyergyószárhegy |
| Elhunyt | 2006. június 9. (69 évesen) Budapest |
| Gyermekei | Bartis Attila |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Bartis Ferenc írói neve Karda (Gyergyószárhegy, Erdély, 1936. július 4. – Budapest, 2006. június 9.) magyar író, költő, Bartis Attila író apja.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolát Gyergyószentmiklóson és líceumi esti tagozaton Marosvásárhelyen végzett, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, de 1957-ben letartóztatták és bebörtönözték, 1964-ben szabadult.[1] Ezen kényszerű megszakítás után 1968-ban szerzett tanári képesítést a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben a magyar-román-francia szakon. Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban.
Versei, karcolatai, népművelő írásai és fordításai 1953-tól jelentek meg. Szerkesztői pályáját a Falvak Dolgozó Népénél kezdte, majd a Hargitánál dolgozott. 1968-ban szerepelt a Megtalált világ című irodalmi antológiában. 1970-től az Új Élet riportere és a Művelődés munkatársa volt. 1984-ben áttelepült Magyarországra a politikai zaklatások miatt. 1984–85-ben a Média Kft. szerkesztője volt, majd a Képes 7 kulturális rovatát vezette. Az Antikva Könyvkiadót igazgatta, majd a Magyarok (1988–89) és A Céh (1990) című folyóiratok alapító főszerkesztője. Az Összmagyar Testület elnöke volt.
Budapesten érte a halál, de kívánságához híven szülőfalujában, Gyergyószárhegyen helyezték örök nyugalomra.
Művei (válogatás)[szerkesztés]
- Konok szeretet (versek, Katona Szabó István előszavával, Forrás 1972)
- Felsült próbatevő (színpadi karikatúra, Marosvásárhely, 1972)
- Kegyetlen szépség (versek, Kolozsvár, 1975)
- Ha éjfélkor virrad (színdarab, 1979)
- Kövek és fűszálak (gyermektörténetek, 1980)
- Rácsok között Romániában (emlékirat, 1988)
- Életre hívó halotti beszéd (versek, 1989)
- Útra való étkezőknek (versek, 1989)
- Szelíd sárkányok (levelek, 1993)
- Ellopták a világ lelkét avagy Pokoljárás a mennyországban (versek, 1998)
- Rovások az idő mestergerendáján (versek, 1998)
- Fekete tűzijáték (versek, 2003)
- A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (tanulmány, 1994)
- Az összmagyar eszme : megmaradásunk módszertana (tanulmányok, 2005)
- Arccal a falnak. Kínvallatók alvilága; Masszi, Bp., 2005
- Üzenet Baranyi Ferencnek és Péter Lászlónak, de nemcsak nekik; Szenci Molnár Társaság, Bp., 2005
- És mégis élünk. Válogatott költemények; sajtó alá rend. Maróti István; Trikolor, Bp., 2006 (Örökségünk)
- Hányan kellene lennünk? Mekkora nemzet lehetnénk?; Összmagyar Testület–A CÉH, Bp., 2006
- Csakazértis. Maróti István beszélget Bartis Ferenc íróval; Eötvös József, Bp., 2009
Irodalom (válogatás)[szerkesztés]
- Mózes Attila: Paradoxonok útvesztőin. Utunk, 1976/15.
- Zsigmond Attila: Nyílt levél Bartis Ferenchez. Romániai Magyar Szó, 1990. augusztus 7.
- Bartis Ferenc: Nyílt válasz Zsigmond Attilának. Romániai Magyar Szó, 1990. október 18.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az 1956-os forradalom utórezgéseinek egyik áldozatává vált egy Reményik vers elszavalása ürügyén. Lásd ÚMIL i.m.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 154. o. ISBN 963-05-6805-5
További információk[szerkesztés]
- Erdélyi és csángó költészet Archiválva 2012. március 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Örökre hazatért Bartis Ferenc
.svg){kind=small}