Barta Lajos (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Bartha Lajos (egyértelműsítő lap).
Barta Lajos
SzületettKrausz Lajos
1878. október 20.[1][2]
Kistapolca
Elhunyt1964. október 18. (85 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
KitüntetéseiKossuth-díj (1956)
SírhelyeFarkasréti temető (Tor-131. fülke)[4][5]
Sablon • Wikidata • Segítség

Barta Lajos, született Krausz Lajos (Kistapolca, 1878. október 20.[6] – Budapest, 1964. október 18.) Kossuth-díjas magyar író, újságíró.[7] Drámái, elbeszélései erős szociális érzékenységről tanúskodnak, belülről fakadó expresszív drámaiságára jeles kortárs írók figyeltek fel.[forrás?]

Életpályája[szerkesztés]

Vidéken született Krausz Ignác, falusi korcsmáros és Eisner Julianna gyermekeként. A vidéki Magyarország világa nagy ihletője volt elbeszéléseinek, drámáinak. Jogot Pécsett hallgatott,[7] újságírói pályáját is itt kezdte, írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg, majd Mohácson, Kassán, végül Budapesten működött újságok munkatársaként. 1910-től a Világ munkatársa, radikális, háborúellenes szemléletű szocialista publicista. Első, Parasztok című drámáját 1911-ben mutatták be, de már a második előadás után betiltották földosztást követelő témája miatt. A drámából nem maradt fenn példány.

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az Írói Direktóriumnak, titkára az Írók Szakszervezetének, szerkesztette a Közoktatási Népbiztosság napilapját, a Fáklyát. Forradalom című agitációs célzatú drámáját három budapesti színház is bemutatta. 1919 őszén már börtönbe zárták, szabadulása után emigrációba vonult, Berlinben, Bécsben, Pozsonyban, Londonban élt. Erwin Piscator[8] berlini színházában dolgozott, a színház megnyitójára drámát írt (Russlands Tag), majd Pozsonyban szerkesztette az Új Szót (1929–33) és együttműködött a csehszlovákiai Sarló mozgalom fiataljaival. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, agitált, nyomtatott magyar nyelvű baloldali sajtókba írt és terjesztette azokat határokon át leginkább a Felvidéken és Erdélyben. A második világháború kitörésekor Londonba emigrált, az ottani magyar klubban fejtett ki antifasiszta agitációt.

27 évi emigrációt követően 1946-ban tért haza, a kommunista rendszerre való áttérést szorgalmazta.

Felesége, Szucsich Mária szintén író. Lányuk Barta Zsuzsa, színházrendező.[9]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Születésének 100. évfordulóján, mint a "munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének" a sírjánál a Farkasréti temetőben koszorúzási ünnepséget rendeztek.[10]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Dráma[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 41.[11]

  • Tavaszi mámor (1912), az Új Színpad mutatta be;
  • Szerelem (1914), a Vígszínházban mutatták be 1916. április 8-án;
  • Sötét ház (1918), bemutató szintén a Vígszínházban, 1919. április 27-én;
  • Örvény. Színmű; Pallas, Budapest, 1919
  • Forradalom (1919), bemutató Nemzeti Színház, Magyar Színház, Vígszínház)
  • Tavaszi mámor és más drámák; Lám Ny., Uzhorod-Ungvár, 1931 (Barta Lajos válogatott munkái)
  • Pilvax. Karinthy Ferenc színpadi képe / Te szegény Franciaország! Barta Lajos színjátéka. Maupassant elbeszélése nyomán; Kultúra, Bp., 1948 (Új magyar könyvtár)
  • Szerelem és más színművek. (1955, 1964)

Próza[szerkesztés]

  • Elbeszélések. Pécs, (1901)
  • Egyszerű szívek : novellák. (1915)
  • Az ige terjedése : novellák. (1916)
  • Az élet arca : novellák. (1917)
  • Czinzeri és Czinzera; Légrády, Budapest, 1917
  • Kezdetben vala az Ige...; Táltos, Budapest, 1918
  • Az elsüllyedt világ : novellák. (1918)
  • Múlt : regény. Bécs, (1920)
  • Az irodalom nevében; Lám Kny., Užhorod, 1930
  • A sötét ujj : regény. (Pozsony, 1928; ugyanez Gyár címen Budapest, 1947)
  • A zöld ember. Kis regények; Lám Ny., Užhorod-Ungvár, 1930 (Barta Lajos válogatott munkái)
  • Lélek. Elbeszélések; Lám, Užhorod-Ungvár, 1931 (Barta Lajos válogatott munkái)
  • Gyár. Regény; Szikra, Bp., 1947
  • Tegnapi ország; Szikra, Bp., 1949
  • Magyar világ. Elbeszélések; bev. Bölöni György; Szépirodalmi, Bp., 1953
  • Öten a hóban : válogatott elbeszélések. (1960, 1978)
  • Árnyak a hídon; vál., sajtó alá rend., utószó Stenczer Ferenc; Szépirodalmi, Bp., 1970
  • Tragédiák a hátsó udvaron. Elbeszélések; vál. Németi Rudolf, bev. Csehi Gyula; Kriterion, Bukarest, 1974

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Schöpflin Aladár: Az élet arca. Nyugat, 1917. II. 303-305. p.
  • Ady Endre: Barta Lajos könyve.[12] Nyugat, 1917. II. 321.
  • Bölöni György: Barta Lajos: Az elsüllyedt világ. Esztendő 1918. XI. 129-132.
  • Illyés Gyula: A sötét ujj. Nyugat, 1928. II. 693-695.
  • Gondos Ernő: Barta Lajos. Kortárs, 1960. 761-768.
  • Csaplár Ferenc: Barta Lajos; Akadémiai, Bp., 1973 (Kortársaink)
  • Druzsin Ferenc: "Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!". Barta Lajos színműveiről; Napkút, Bp., 2016 (Káva téka)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01133.htm, Barta Lajos, 2017. október 9.
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  5. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  6. ↑ Születési bejegyzése a siklósi izraelita hitközség születési akv. 25/1878. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  7. ↑ a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 89. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  8. ↑ Erwin Piscator, Friedrich Max (1893-1966) német avantgárd színházi rendező, 1933-tól emigrációba kényszerült.
  9. ↑ Barta Zsuzsa - Névpont.hu. Névpont.hu. (Hozzáférés: 2018. október 29.)
  10. ↑ Népszabadság, 1978. október 21., szombat
  11. ↑ 2011. július 18-i lekérdezés
  12. ↑ Az élet arca.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barta_Lajos_(író)&oldid=26759324”