Barsi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barsi József
Született 1810. február 23.
Jánosgyarmat
Elhunyt 1893. február 18. (82 évesen)
Budapest
Foglalkozása publicista,
statisztikai és filozófiai szakíró,
pedagógus

Barsi József (Jánosgyarmat, 1810. február 23.Budapest, 1893. február 18.) magyar publicista, statisztikai és filozófiai író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1870).

Életpályája[szerkesztés]

Apja, Neumann József sziléziai származású iskolamester volt. Tanulmányait 1818-ban a körmöcbányai gimnáziumban kezdte, a 2. és 3. osztályt Selmecbányán járta, a 4-6. osztályt ismét Körmöcbányán. Fiatal lévén a 6. osztályt Esztergomban ismételte; onnan a besztercebányai püspökmegyébe vétetett föl kispapnak; a nyitrai szemináriumban hallgatta a bölcseletet, a pesti papnevelőben pedig a teológiát. 1832. julius 12-én bölcselettudorrá avattatott és kirendelték Dobronára (Zólyom vármegye) káplánnak. Már akkor olvasott francia nyelven, később az olasz és angol nyelvet is elsajátította. 1833. április 6-án miséspappá szentelték föl és Jasztrabára, majd Németprónára küldték kisegítő papnak; 1834-ban Tajovára helyezték át. 1835-ben nevelő volt, 1836-ban a besztercebányai püspök titkárhelyettese lett. 1837-ben mint a 33. gyalogezred káplánja működött Milánóban, 1840-ben Korponára ment segédpapnak. 1842-ben Kóson (Nyitra vármegye), 1846. augusztus 2-án Bicskén lett plébános. 1849. január 2-án gróf Wrbna osztrák tábornok elfogatta és halálra ítélte a Pesti Hírlapban megjelent, forradalmi szellemű versei és politikai írásai miatt. Ezt az ítéletet később 20 évi várfogságra változtatták. Budára küldték foglyul, ahol szeptember 16-án húsz évi várfogságra itéltetvén, Olmützben raboskodott 1849. október 30-tól 1856. július 12-ig, midőn amnesztiát nyert. Ekkor öccsénél Privigyén tartózkodott és október 15-től Orczy Elek báró mellett nevelő volt. 1861-ben a fővárosi reáliskolához választották meg a földrajz és német nyelv tanárává. Időközben a református vallásra áttérvén, 1862. októberében a pesti református gimnáziumhoz hívták meg a latin és német nyelv tanárává. 1867. május 31-én Gorove István kinevezte a Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkatársának, ahol 1888-ig dolgozott. 1870. május 25-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1891-ben látását elvesztette.

Művei[szerkesztés]

  • 'Ωοη εις πεντηκοστον ετος Pest, 1830. (Költemény, a m. kir. tud. egyetem 50 éves jubilaeumára.)
  • A 33. sz. ezred gránátos zászlóaljának zászlója fölszentelésekor mondott beszéd. (Milano, 1838. német nyelven.)
  • Vallás szózata néhai mélt. Tarnóczy Károly özvegye Detrich Rozália asszonynak végtiszteleténél tavaszhó 4. 1846. Neumann József koósi lelkész által előadva. Nyitra.
  • Az iparosok vagy László mester. Szeged, 1860. (tíz aranynyal jutalmazott pályamű. Előbb a Szegedi Hiradóban. Ism. Országos N. Képes Naptár 1862.)
  • A szerelemről és házasságról. Kecskemét, 1861. (Jutalmazott pályamű; előbb a Szegedi Hiradóban és Napkeletben jelent meg.)
  • Az angol parliament és eljárása. May Erskine után átdolgozva. Pest, 1861. (Ism. Törvényszéki Csarnok.)
  • A mezei gazdaság jelen állapota. Irta b. Liebig Justus. U. ott, 1862. (Beszéd, a fordító eredeti jegyzeteivel.)
  • Az egészség négy könyve. A magyar nép szükségeihez alkalmazva. Bock C. E. után ford. Pest, 1864. (Névtelenül.)
  • Magyarország közoktatási statisztikája 1864/65-1867/68. U. ott, 1868. (Hivat. Stat. Közl. I. évf. 5. füzet.)
  • A népesedési mozgalom. U. ott, 1869. (Statist. Előadások. 3. füz.)
  • A közoktatás statisztikája. U. ott, 1869. (Stat. Előad. 9. füz.)
  • Az emberi öntudat jelen fokáról. U. ott, 1870. (Székfoglaló Értek. a társad. tud. kör, II. k. 2. sz.)
  • Magyarország felső tanintézetei és középtanodái 1870-72. Budapest, 1874. (Hivatalos Statisztikai Közlemények VII. évf. 3. füzet.)

Utazás ismeretlen állomás felé, 1849–1856 (Bp., 1890) című művében olmützi raboskodásának emlékeit elevenítette fel.

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]