Barna vízipiton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Barna vízipiton
The Australian zoologist (1954) (20164200949).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Liasis
Faj: L. fuscus
Tudományos név
Liasis fuscus
Peters, 1873
Szinonimák
  • Liasis fuscus - Peters, 1873
  • Liasis cornwallisius - Günther, 1879
  • Nardoa crassa - Macleay, 1886
  • Liasis fuscus - Boulenger, 1893
  • Liasis fuscus fuscus - Stull, 1935
  • Bothrochilus fuscus - Cogger, Cameron & Cogger, 1983
  • Lisalia fuscus - Wells & Wellington, 1984
  • Lisalia fusca - Wells & Wellington, 1985
  • Morelia fusca - Underwood & Stimson, 1990
  • Liasis fuscus - Cogger, 1992[1]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barna vízipiton témájú rendszertani információt.

A barna vízipiton (Liasis fuscus) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Megtalálható Nyugat-Ausztrália északi részén, illetve a Sir Charles Hardy-szigeteken, a Cornwallis-szigeteken a Torres-szorosban és Pápua Új-Guineában. Indonéziában, Pápua tartomány déli részén is él.[2] A legnagyobb populációsűrűség az Adelaide-folyó árterületénél található meg.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Jelenleg nem ismert alfaja.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

A kifejlett egyedek átlagosan 2 méter hosszúak, de akár a 3 métert is elérhetik.[5] Robusztus testű. Hosszú fejjel rendelkeznek, amely kissé elkülönül a nyaktól. Fején hőérzékelő szerv található.[3]

Színe egységes, hátszíne irizáló sötét feketésbarna. Hasszíne fakótól az élénksárgáig terjed.

Viselkedése, életmódja[szerkesztés]

Hétköznapi nevével ellentétben sok egyed az év nagy részében a víztől távol él. Általában éjszaka aktív, nappal menedéket keres üreges rönkökben, a folyók partján és a növényzetben. Ha megijed, igyekszik elmenekülni a legközelebbi vízbe.[3] Nem mérges.

Étrendje különböző gerincesekből áll.[5] Madsen és Shine (1996) egyik tanulmánya szerint az Adelaide-folyó árterületén élő példányok elsősorban sötét patkányokon (Rattus colletti) élnek.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

A párzás júliusban és augusztusban zajlik, amely után a nőstények átlagosan kb. 12 tojást raknak. Az ivadékok az 57-61 napos keltetés után bújnak ki kb. 30 centiméteres hosszúsággal.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
  2. IUCN Red List - Liasis fuscus
  3. a b c d e Tierney G. 2000. Liasis fuscus. James Cook University, 2001. PDF Archiválva 2005. november 30-i dátummal a Wayback Machine-ben. at James Cook University.
  4. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
  5. a b Reptiles & amphibians of Australia, 6th, Sydney: Reed New Holland, 606. o. (1999. augusztus 23.). ISBN 1876334339 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Liasis fuscus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.