Barna vízipiton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barna vízipiton
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Liasis
Faj: L. fuscus
Tudományos név
Liasis fuscus
Peters, 1873
Szinonimák
  • Liasis fuscus - Peters, 1873
  • Liasis cornwallisius - Günther, 1879
  • Nardoa crassa - Macleay, 1886
  • Liasis fuscus - Boulenger, 1893
  • Liasis fuscus fuscus - Stull, 1935
  • Bothrochilus fuscus - Cogger, Cameron & Cogger, 1983
  • Lisalia fuscus - Wells & Wellington, 1984
  • Lisalia fusca - Wells & Wellington, 1985
  • Morelia fusca - Underwood & Stimson, 1990
  • Liasis fuscus - Cogger, 1992[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barna vízipiton témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna vízipiton témájú kategóriát.

A barna vízipiton (Liasis fuscus) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Megtalálható Nyugat-Ausztrália északi részén, illetve a Sir Charles Hardy-szigeteken, a Cornwallis-szigeteken a Torres-szorosban és Pápua Új-Guineában. Indonéziában, Pápua tartomány déli részén is él.[2] A legnagyobb populációsűrűség az Adelaide-folyó árterületénél található meg.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Jelenleg nem ismert alfaja.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

A kifejlett egyedek átlagosan 2 méter hosszúak, de akár a 3 métert is elérhetik.[5] Robusztus testű. Hosszú fejjel rendelkeznek, amely kissé elkülönül a nyaktól. Fején hőérzékelő szerv található.[3]

Színe egységes, hátszíne irizáló sötét feketésbarna. Hasszíne fakótól az élénksárgáig terjed.

Viselkedése, életmódja[szerkesztés]

Hétköznapi nevével ellentétben sok egyed az év nagy részében a víztől távol él. Általában éjszaka aktív, nappal menedéket keres üreges rönkökben, a folyók partján és a növényzetben. Ha megijed, igyekszik elmenekülni a legközelebbi vízbe.[3] Nem mérges.

Étrendje különböző gerincesekből áll.[5] Madsen és Shine (1996) egyik tanulmánya szerint az Adelaide-folyó árterületén élő példányok elsősorban sötét patkányokon (Rattus colletti) élnek.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

A párzás júliusban és augusztusban zajlik, amely után a nőstények átlagosan kb. 12 tojást raknak. Az ivadékok az 57-61 napos keltetés után bújnak ki kb. 30 centiméteres hosszúsággal.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
  2. IUCN Red List - Liasis fuscus
  3. a b c d e Tierney G. 2000. Liasis fuscus. James Cook University, 2001. PDF Archiválva 2005. november 30-i dátummal a Wayback Machine-ben. at James Cook University.
  4. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
  5. a b Reptiles & amphibians of Australia, 6th, Sydney: Reed New Holland, 606. o. (1999. március 27.). ISBN 1876334339 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Liasis fuscus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.