Barna gyalogcincér
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Dorcadion fulvum Scopoli, 1763 | ||||||||||||||||
| Alfajok | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barna gyalogcincér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barna gyalogcincér témájú kategóriát. |
A barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) a bogarak (Coleoptera) rendjének cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó Magyarországon őshonos faja. Közeli rokona, vagy alfaja a vitatott rendszertani besorolású pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae).
Elterjedése[szerkesztés]
Közép-európai faj, törzsalakja a Kárpát-medencén kívül csak a Cseh-medencében és Kelet-Ausztriában fordul elő. Magyarországon főként a dombvidékek agyagos talajain, a Kisalföldön és a Nagyalföld nyugati felében gyakori, néhol közönséges. Az alföldi szikes területekről hiányzik, itt a pusztai gyalogcincér helyettesíti.
Megjelenése[szerkesztés]
Közepes termetű cincér, mérete 16–22 mm. A csápok vaskosak, a 8 mm-t is elérik. A nőstényeké a test feléig ér, a hímek csápjai valamivel hosszabbak. Színezete változatos, a törzsalak alapszíne fekete, szárnyfedői barnásvörösek, a lábak és csápok tőízei szintén, de a szárnyfedőnél világosabbak. Számos színváltozat fordul elő, törzsalaknál vörösebb színű egyedektől a szinte vagy teljesen feketékig. A barna gyalogcincér ökológiai alfajának tartott pusztai gyalogcincér színe egyöntetű fekete. Egyes változatokon fehéres szőrsáv is látható. A szárnyfedők a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak hiányoznak.
A lábatlan, pondró típusú lárvák felülről lapítottak, testük hátrafelé elkeskenyedő, rágóik erősek.
A bábok sárga színűek.
Életmódja[szerkesztés]
A faj imágói már kora tavasszal, napos, enyhe dőjárási viszonyok között kivételesen már februárban aktivizálódnak, de rendesen márciustól nyár közepéig találkozhatunk velük. Az imágók röpképtelenek, így a talajon gyalogolva közlekedő példányok gyakran szem elé kerülnek. A kifejlett bogarak általában fűfélék leveleivel táplálkoznak, gazdasági kárt csak a legritkább esetben okoznak, csupán néhány esetben figyeltek meg az imágók által okozott kárt cukorrépa vetésekben, ahol a levélnyelet elrágva, a levelek elszáradtak.[1]
A lárvák a talajban fejlődnek, ahol fűfélék gyökereivel táplálkoznak. 2-3 évig fejlődnek a talajban, az utolsó telet imágó alakban töltve. A lárvák fejlődésüket befejezve a talajban bábozódnak és még ugyanabban az évben kialakul az imágó is, de a talajt nem hagyják el. A lárvák szántóföldi kártételére a többéves fejlődési ciklus miatt csak elvétve van példa, életmódjuk nem teszi lehetővé a bolygatott talajban való fejlődést, ellenben telepített gyepek fűféléin a lárvák okozhatnak többé-kevésbé jelentős károkat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kadocsa Gy. (1957). „Új és újabban tömegesen jelentkezett ritkább kártevők”. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 7, 53-75. o.
Források[szerkesztés]
- Máté A. - Merkl O. (2006): KvVM Természetvédelmi Hivatal Fajmegőrzési tervek - Pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal.
- Hegyessy G.. Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Coleoptera: Cerambycidae). Petőfi Irodalmi Múzeum / Kazinczy Ferenc Múzeum, 104-105. o. (2013). ISBN 978-963-9401-90-7
- Kaszab Z.. Cincérek - Cerambycidae. Bp.: Akadémiai Kiadó, 220-221. o. (1971)
- Jermy T., Balázs K.. A növényvédelmi állattan kézikönyve 3/A. Bp.: Akadémiai Kiadó, 50-53. o. (1990). ISBN 9630549840
- Merkl O., Vig K.. Bogarak a Pannon régióban. Szombathely: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, 379-380. o. (2011). ISBN 9789827035
