Barátok temploma (Marosvásárhely)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barátok temploma
műemlék
A megmaradott torony a Színház-tér felől
A megmaradott torony a Színház-tér felől
Vallás római katolikus egyház
Egyházmegye Gyulafehérvári főegyházmegye
Stílus barokk
Alapadatok
Torony 1
Építőanyag tégla
LMI-kód MS-II-m-A-15552
Elérhetőség
Település
Cím Piața Trandafirilor 10, municipiul Târgu Mureș
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barátok temploma témájú médiaállományokat.

A marosvásárhelyi barátok temploma a város főterén épült 18. századi ferences kolostor szerves része. Az egyszerű, barokk díszítésű templom a román szocializmus rombolásának szimbólumává vált a városhoz nem messze lévő bözödújfalui templomhoz hasonlóan. A Nemzeti Színház építésekor, 1971-ben bontották le a kolostort a templommal és a benne lévő iskolával együtt. Az egyházi méltóságoknak csak hosszú tárgyalások során sikerült megmenteni a tornyot kegyeleti okokra hivatkozva, mivel a toronyból indul a kriptába vezető alagsor. A torony a romániai műemlékek jegyzékében a MS-II-m-A-15552 sorszámon szerepel.[1]

Története[szerkesztés]

A jellegzetes barokk torony a Rózsák-teréről nézve

Marosvásárhelyen a ferencesek a 14. században jelentek meg legelőször. Ekkor kezdtek neki a Vártemplom építésének, amit csak 1490-ben tudtak befejezni teljesen. Terjeszkedésüknek gátat szabott a reformáció eszméjének terjedése Erdélyben, mivel a város döntő többsége felvette a református hitet. Marosvásárhelyre csak a 18. században, 1740. július 2-án, a Habsburg Birodalom protestánsellenes intézkedései után jöttek vissza. A vásárhelyi tanácsot Győrffy Pál szolította fel, hogy adjanak helyet a ferenceseknek a városban. Háta mögött Haller János gr. kormányzó állt, aki előre biztosította az ügy sikeres kimeneteléről.

A torony oldalán látható többnyelvű felirat

Templom hiányában építkezni kezdtek az első páter, Bocskor János házfőnök vezetésével. A kolostor építése a főtér északnyugati oldalán vásárolt telken folyt, amit a Petky-család adományából vásároltak akkor 550 forintért "özvegy Klementitsnétől" (Orbán Balázs). Az 1745-ben kezdődött munkálatok 1777-re fejeződtek be, viszont a templom tornya csak 1802-ben épült fel. A templom 30 méter hosszú, 11 méter széles hajóval rendelkezett, a szentély szélessége 8 méter volt. Mind a templom, mind a kolostor a barokk stílusjegyeit viselte magán. A kolostor épületén elhelyezett latin felirat a következőt hirdette: "Soli Deo Honor Et Gloria 1777". Az emlék tábla elhelyezésének gondolata Sebestyén Péter plébánosban fogalmazódott meg és ő is helyeztette el 2009. november 28-án.

Latin nyelvű emléktábla, amely a ferencesek munkásságáról emlékezik meg.jpg

A ferencesek szívügyüknek érezték az oktatást, ezért az alsó fokú elemi iskolát a négy osztállyal a Lábas-házból a kolostor épületébe költöztették. Az iskola igazgatója a házfőnök lett, aki mellett két páter végzett oktatási munkát. Az iskola fenntartását a Keresztelő Szent János Plébánia vállalta, de vannak dokumentumok amelyekből kiderül, hogy többször kaptak külső anyagi támogatást is különböző helyekről. A páterek munkájának támogatásában 1784. június 3-án történt előrelépés, amikor a Gubernium rendelete értelmében ugyanaz az anyagi finanszírozás illette meg őket, mint a világi tanítókat.[2] Ugyancsak 1784-ben a Lábas-házban működő vegyes iskolából athelyezik a fiúkat a kolostorba

A templomot a kolostorral együtt 1971-ben a Nemzeti Színház építésekor lebontották a kolostorkertet is megszüntetve. A főtéri ferences templom és kolostor 250 évig, 1972-ig állott. Ma már csak 35 m magas tornya, mint felkiáltó jel emlékezteti az arra járókat a kommunista diktatúra embertelen, kultúra- és lélekromboló ostobaságára.

Léstyán Ferenc belvárosi plébános visszaemlékezései szerint, „sem Márton Áron, sem a ferences rend nem szívesen járult hozzá a lebontáshoz, de mivel látták, hogy a templom mindenképpen kolostor nélkül marad, a ferences atyák otthon nélkül, beleegyeztek a cserébe.” A torony csak kegyeleti okok miatt maradhatott fenn, ugyanis alatta kriptasor található, amelynek lejárata a toronyból indul. Itt a ferences páterek (93-an) mellett olyan személyiségek nyugszanak, mint pl. báró Jósika Miklós felesége, Lázár Eleonóra grófnő földi maradványai. A templom 1899-ben készült ólomüveg ablakfestményeit 1972-ben a Szabadság úti római katolikus templomban helyezték el.

Az egykori Barátok-temploma

Leírás[szerkesztés]

A ferences templom szerves részét képezte a kolostornak, ezzel volt összenőve. A kolostor az egyszerű, szokásos ferences rendi kolostorok mintájára épült belső, zárt udvar alaprajzi elrendezéssel. Az udvaron gyönyörű virágos, illetve zöldséges kert ékesítette az épületegyüttest. A barátok temploma az udvar keleti épületszárnyán hosszában, a Nagypiaci házsor vonalában helyezkedett el. A kétszintes kolostor árkádíves folyosói és stukkódíszes boltozatos cellái és szobái a klasszikus barokk stílusában készültek. A főhajó és a szentély külső főpárkánya azonos magasságú volt a későbbi, a 19. században épült szomszédos épületek magasságával, így zártsorú épületté válva.

Orbán Balázs megjegyzi: "Úgy a kolostor mint a templom, a várban volt és a várparancsnokok által érőszakosan elfoglalt és lerombolt házak anyagjából épült"

A torony bejárata feletti Nepumuki Szent János szobor

A torony bejárata felett látható a remek állapotban megmaradt Nepumuki Szent János szobra.

A templom a toronnyal együtt a barokk stílus jellegzetes díszítőelemeit és vonalvezetését viseli magán. A belsőtér a barokk finom ízlésében készült. A boltozatos mennyezet, illetve a falak díszítőfestése szakavatott mester munkájára utal. A templom alatt középfolyosós elrendezésű kriptasor volt, ahol a ferences páterek mellett városi előkelőségek végső nyughelye is megtalálható (például Lázár Eleonóra grófnő földi maradványai)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. Gyulafehérvári Római katolikus Érsekség lt., Püspöki vizitáció Decretuma, 720\1822.

További információk[szerkesztés]