Bancsiang

Bancsiang (บ้าน เชียง, Ban Chiang)
Közigazgatás
Ország	Thaiföld
Tartomány	Udon Thani
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Terület	0,30 7,6 km²
Világörökség-azonosító	575
Elhelyezkedése
é. sz. 17° 32′ 55″, k. h. 103° 21′ 30″17.548611111111, 103.35833333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Bancsiang témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bancsiang (thaiul írva: บ้าน เชียง, angol átírással: Ban Chiang) falu Thaiföld ÉK-i részén. Az itt található régészeti lelőhely 1992 óta az UNESCO kulturális világörökség része.

Északkelet-Thaiföldnek ez a területe a világ egyik első bronzkészítő központja volt. A lelőhely felfedezése előtt a régészek úgy vélték, hogy Délkelet-Ázsiának ezen a részén nem volt civilizáció a történelmi korok előtt. A leletek azonban megmutatták, hogy az itteni őslakos népek magas technikai tudással rendelkeztek az ókori egyiptomi királyságok kialakulásának idejében. Ma úgy vélik, hogy itt volt a történelem első bronzkori civilizációja. A lelőhelyet véletlenül fedezte fel 1966-ban egy amerikai szociológus, aki megbotlott néhány maradványban.

Az itt talált dárdahegyek i. e. 3600 körüliek, míg a kifinomult ízlésről tanúskodó kerámiákat az i. e. 3000 és i. sz. 500 között készítették. Ma ezeket a tárgyakat gyűrűk, karkötők és más tárgyak társaságában a bancsiangi Nemzeti Múzeum kiállításán lehet megtekinteni. A múzeumtól mintegy 2 km-es sétával lehet elérni a nagy, fából készült boltépületek szegélyezte úton a Wat Pho Si Nai két fedett ásatási helyét. Itt a kiállítás fő anyagát a sírokból feltárt csontvázmaradványok és azok a kerámiák képezik, amelyeket kultikus célokból a sírokba helyeztek a temetkezéskor. A temetkezési helyeken ékszereket, szerszámokat és fegyvereket is találtak.

Galéria

• 
  A bancsiangi Nemzeti Múzeum bejárata
• 
• 
• 
• 
• 
  Feltárt kerámiák a Wat Pho Si Nai ásatási helyén

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Ban Chiang című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Cartographia: Thaiföld, 1993.
• Útitárs: Thaiföld, 2010.