Palánk (Szerbia)
| Palánk (Банатска Паланка / Banatska Palanka) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Fehértemplom |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26324 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 682 fő (2011)[1] |
| Népsűrűség | 26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 64 m |
| Terület | 32,3 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 50′ 39″, k. h. 21° 19′ 55″Koordináták: é. sz. 44° 50′ 39″, k. h. 21° 19′ 55″ | |
Palánk (szerbül Банатска Паланка / Banatska Palanka, németül Palank) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Fehértemplomhoz tartozik. Ma 837, túlnyomóan szerb lakosa van, a magyarok száma 4.
Fekvése[szerkesztés]
Fehértemplomtól 10 km-re délnyugatra, a Duna bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Itt állott a középkorban Haram vára (Harámvár). 1129-ben itt várta be II. István a bizánci sereget. 1161-ben Mánuel bizánci császár foglalta el. 1481 novemberében itt ütközött meg Kinizsi Pál a törökkel, itt esett el Thököly Miklós. 1691-ben már Fehér-Palánkának hívták, itt halt meg török fogságban Doria ezredes, akit rokonai nem váltottak ki pénzzel. 1692-ben itt találkozott a szabadon bocsátott Zrínyi Ilona férjével, Thököly Imrével. A várnak ma csak romjai láthatók. 1848-ban a szerbek szörnyű vérengzést végeztek a városban. A mai települést 1894-ben egyesítették Ópalánka és Újpalánka falvakból.
1910-ben 1367 lakosából 8 fő magyar, 8 fő német, 5 fő román, 1311 fő szerb, 9 fő egyéb anyanyelvűnek vallotta magát. Vallási tekintetben 14 fő római katolikus, 3 fő református, 1324 fő görög keleti ortodox vallású volt. A lakosok közül 563 fő tudott írni és olvasni, 36 fő tudott magyarul. A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Fehértemplomi járásához tartozott.
A falu ma is két településből áll Temespalánka (Banatska Palanka) és Palánk (Stara Palanka). Temespalánka jóval nagyobb, a görögkeleti szerb templom is ott található, míg Palánk onnan 2 km-re délre a Karas, Néra és Duna folyók összefolyásánál fekszik.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1323 | 1334 | 1245 | 1166 | 1095 | 974 | 837[2] | 682[3] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 752 | 89,84 |
| Románok | 4 | 0,47 |
| Magyarok | 4 | 0,47 |
| Montenegróiak | 2 | 0,23 |
| Macedónok | 2 | 0,23 |
| Jugoszlávok | 1 | 0,11 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkeleti temploma - 1820-ban épült
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements.. (Hozzáférés: 2021. november 2.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
