Bambuszliget hét bölcse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hét bölcs ábrázolása 19. századi selyemhímzésen

A Bambuszliget hét bölcse (竹林七賢, pinjin: Zhúlín Qī Xián, japán nyelven Csikurin no Sicsiken) kínai taoista írók, filozófusok és zenészek egy csoportja volt, akik az i. sz. 200-as években tevékenykedtek. Közösségük jórészt fiktív, bár személyeik kétségtelenül léteztek történelmileg. Csoportként az utókor határozta meg őket, tényleges kapcsolatuk egymással bizonytalan. Ugyancsak kérdéses fennmaradt életrajzuk sok eleme.

A hagyomány szerint hivatalnokok voltak, akik később hátat fordítottak a közéletnek, és a természetben találták meg boldogságukat. Innen a „bambuszliget” gyakori emlegetése költészetükben és a csoport elnevezése. Tevékenységük helye Sanjang vidékén, Honan tartományban lehetett. Verseik legtöbbször mindennapi témákat dolgoztak fel, a természet szépségeinek hódoltak, de filozófiai kérdésekkel is foglalkoztak. A költői kör fejét, Hszi Kangot 262-ben felségsértés vádjával kivégezték.

A későbbi korokban kínai és japán legendák, irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások (például japán necukék) születtek csoportjukról.

A hetek (kínai írásjegyekkel és japán nevükkel is)[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Étienne Balázs; Chinese Civilization and Bureaucracy. Yale University Press, New Haven, Conn. (1964). ISBN 0300094566
  • Alexander Coburn Soper; «A New Chinese Tomb Discovery: The Earliest Representation of a Famous Literary Theme», in: Artibus Asiae (1961)
  • Ellen Johnston Laing; «Neo-Taoism and the 'Seven Sages of the Bamboo Grove' in Chinese Painting» i: Artibus Asiae (1974)
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 671. o.  

Kapcsolódó információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bambuszliget hét bölcse témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap