Balti énekes és táncos ünnepek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balti énekes és táncos ünnepek
Szellemi kulturális örökség
Észt dal és tánc ünnep 1980
Észt dal és tánc ünnep 1980
Adatok
Ország Balti országok
UNESCO azonosító
Felvétel éve 2003
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balti énekes és táncos ünnepek témájú médiaállományokat.

A Baltikum népeinek népművészeti, kulturális és nemzeti hagyományait leginkább megmutató esemény az Észtországban és Lettországban 5 évenként, Litvániában 4 évenként megrendezésre kerülő nemzeti dal- és táncünnep. Ezeken az eseményeken harminc-negyvenezren vesznek részt, döntő többségében amatőr kórusok és tánccsoportok. A rendezvényeken a legautentikusabb népdaloktól modern szerzők kórusműveiig a legkülönbözőbb zeneművek hangzanak el. A Baltikum népeinek dal- és táncünnepeit 2003-ban vette fel az UNESCO a szellemi örökség reprezentatív listájára.

A dal és tánc ünnepe Észtországban[szerkesztés]

A három balti államban 1869-ben elsőnek az észtek hívták életre a dal és tánc ünnepét. Ez az esemény az észt nemzeti öntudat megerősítését szolgálta, és szolgálja a mai napig. A rendezvényt ötévente rendezik Tallinnban, az előző (2013) dalünnepen harmincháromezer énekes és több mint 150 000 néző, hallgató vett részt. A záróünnepségen egy huszonkétezer énekesből álló kórus énekelt. A következő dal- és táncünnepre 2019-ben kerül sor.

Története[szerkesztés]

Az együttes éneklés Észtországban ősi hagyomány. A kereszténység felvételét követően terjedtek el az egyházi énekek, ezeket a reformációt követően német evangélikus lelkészek fordították le észt nyelvre. Az első férfikórus 1828-ban alakult Laiuse-ben(wd). 1863-ban alakult meg az első kizárólag észt nyelven éneklő kórus, a Revalia. Ez megfelelő repertoár híján kezdetben németről észtre fordított dalokat énekelt. 1865-ben két új kórus alakult, az Esztonia és a Vejnemöjnen. Ezt követően mind több észt településen alakultak kórusok.

A Vejnemöjnen kórus vezetőségi tagjának, Johann Voldemar Jannsennek, az észt nemzeti mozgalom egyik vezetőjének kezdeményezésére 1867-ben az orosz hatóságoknál kérvényezték egy nagy észt dal- és táncünnep megrendezésének engedélyezését, az észtországi kormányzóság 1819-ben történt létrehozásának ötvenedik évfordulója alkalmából. Hosszas huzavonát követően végül négy hónappal a tervezett ünnepség előtt az orosz hatóságok engedélyezték az első dal- és táncünnep megrendezését.

Ezt az első észt dal- és táncünnepet 1869-ben Tartuban rendezték meg. Ekkor, majd 1880-ig bezárólag kizárólag férfikórusok vehettek részt a rendezvényen. Az első nap egyházi énekeket, a második nap pedig világi dalokat énekeltek. A fesztivált fúvószenekarok színesítették. Az első eseményen közel 850 énekes és mintegy 15 000 néző vett részt, elsősorban Észtország északi területéről. A dalünnep sikere fellelkesítette a letteket is, és az észt mintát követve 4 évvel később megrendezték az első lett dal- és táncünnepet.

A második dalünnepet 1875-re tervezték, azonban a különböző engedélyezési nehézségek és az orosz–török háború miatt csak 1879-ben tudták megrendezni. 1880-ban a 3. dalünnepet Tallinnban rendezték, ezt követően tanulva a korábbi nehézségekből az orosz uralkodóház neves eseményeinek megünneplésére kérték a dalünnep engedélyezését. Így a 4. dalünnepet III. Sándor orosz cár trónra lépésének 10. évfordulója alkalmából, a 6. dalünnepet II. Miklós orosz cár megkoronázásának megünneplésére rendezték. Érdekesség, hogy ezen a 6. dalünnepen énekelték először Észtország himnuszát: Mu isamaa, mu őnn ja rőőm (Hazám, szerencsém és örömöm). Az ötödik dalünnepet követően a rendezvény Tallinnba költözött. 1880-tól minden dalünnepnek Tallinn az otthona.

Szovjet Észtországban ötévenként rendezték meg a dalünnepeket. Egyetlen kivétel volt, az 1969-ben megrendezett jubileumi dal- és táncünnep. Ez volt minden idők legnagyobb dalünnepe. A záró eseményen egy 24 500 énekesből álló kórus énekelt. Ezeken az eseményeken az észt kórusok mellett rendszeresen fellépett a Vörös Hadsereg kórusa is. Az észt dal- és táncünnepet ötévente rendezik Tallinnban, az utolsóra 2014. július 5-6-án került sor, a következőt pedig 2019. június 28-30-án tartják.

A helyszín[szerkesztés]

Kórusszinpad Tallinnban

Az első kórusszínpadot 1923-ban a Tallinni-öböl partján építették neoklasszicista stílusban. Már ez is tizenötezer énekes számára biztosított helyet.

A jelenlegi kórusszínpad, a Dalosmező (Lauluväljak) Tallinn északkeleti részén, Kadriorg városrészében, a Balti-tenger partján van. A nézőtéren akár fél millió néző is talál helyet. A színpadot Alar Kotli és Henno Sepmann észt építészek tervei alapján 1957 és 1960 között építették. A 73 méter magas lépcsőszerűen épített színpadon egyszerre tizenötezer énekesnek van hely. A megfelelő akusztikát egy 32 méter magas hiperbolikus paraboloid biztosítja.[1] A színpad északi oldalán áll a dalünnep 100. évfordulójára épült 43 méter magas torony. Ennek tetején az ünnep idején egy fáklya világít. A nézőteret alkotó rétet Gustav Ernesaks észt zeneszerző szobra díszíti.

A dal és tánc ünnepe Lettországban[szerkesztés]

Lettországban a dal és tánc ünnepének hagyománya Észtországgal egy időben alakult ki. Az észt dal- és táncünnephez hasonlóan ötévente kerül megrendezésre, a legutolsó 2013-ban Rigában három helyszínen: a Mežapark (Erdeipark) nagyszínpadán, a rigai Daugava-stadionban és a 2006-os jégkorong-világbajnokságra épült Riga-arénában. A rendezvényen 40 600 résztvevő képviselt 603 tánccsoportot, 388 kórust és 224 énekegyüttest. A nézők száma meghaladta a félmilliót, és a zárókoncerten 15 400 -an énekeltek.

Története[szerkesztés]

A 19. században német nyelvterületen divatossá váltak a kórustalálkozók. Ez idő tájt a balti németek dalárdái is rendszeresen szerveztek kórustalálkozókat. Ezen fellelkesülve, Juris Neikens evangélikus lelkész, író 1864-ben megszervezett egy kórustalálkozót a lettországi Dikļiben. Ezen az eseményen 6 kórus mintegy 120 énekese vett részt. 1870-ben már Dobelében Kurzeme teljes területére kiterjedő kórustalálkozót rendeztek. Mivel 1869-ben az észtek engedélyt kaptak egy egész Észtországra kiterjedő dalos ünnep megrendezésére, a Rigai Lettek Szövetsége 1870-ben hozzálátott az első általános lett dalünnep megszervezéséhez. 1873 nyarán meg is tartották azt Rigában. A második általános lett dalünnepre 1880-ban került sor. Ezt követően még 3 dalünnep volt az Orosz Birodalom idején (1888, 1895 és 1910). A világháborúk idején hallgattak a múzsák, de a két világháború között a Lett Köztársaság 4 alkalommal megrendezte a dal ünnepét.

A második világháborút követően 1948-ban a Lett SZSZK-ban ismét életre hívták az általános dalünnepet. Jellemző módon a műsorba több Sztálint dicsőítő kórusművet is felvettek és ezt a sorrendben 10. dalünnepet átszámozták. Ez lett az első „szovjet-lett össznemzeti dalünnep.” A fesztiválon 14 542 énekes vett részt és a záróünnepségen egy 5141 tagú kórus énekelt. Az első szovjet-lett dalünnepet 1950 után ötévenként követték a következők, egészen 1990-ig, a Szovjetunió széteséséig.

Lettország függetlenségének visszaszerzését követő első össznemzeti dalünnepre (a ma hivatalos számozás szerint ez volt a 20.) 1993-ban került sor. Ezen a dalünnepen a lettországi kórusok mellett az emigrációban alakult kórusok 841 képviselője is énekelt. A zárókoncert kórusa 20 399 énekesből állt.

Érdekességek[szerkesztés]

2006. április 6-án a Saeima, Lettország parlamentje, törvényt alkotott a dal és tánc ünnepéről. A törvény célja, hogy biztosított legyen a dal és tánc ünnepéhez kapcsolódó tradíciók megőrzése, fejlesztése és a jövő generációnak történő átadása.

A Mežaparki nagyszínpad 1955-ben megnyitásakor

A hazai dalünnepekkel párhuzamosan a második világháborút követően egészen 1993-ig a lett emigráns szervezetek a világ minden részén rendeztek tradicionális dalünnepeket. Az első ilyen dalünnepre 1953-ban került sor Chicagóban. Ezen 22 kórus 650 énekese és közel 5000 hallgató jelent meg.

A lett dalünnepnek 1873-tól van saját zászlója. A zászlót Karlis Huns tervezte és minden dalünnep megnyitóján körbeviszik a városon. Az ünnepség idején a Mežaparki nagyszínpadnál tűzik ki.

A Mežaparki nagyszínpadot Vlagyimir Vjacseszlávovics Snyitnyikov tervezte 1955-ben. Az eredeti tervek szerint tízezer fős kórusnak és harmincezer nézőnek biztosított helyett.[2] A nagyszínpad rekonstrukciójának első része a tervek szerint 2018-ra készül el. A következő dalünnepen harmincezer ülőhely és hatvanezer állóhely várja majd a nézőket. A második fázist 2021-ig tervezik befejezni, ekkor a színpadon egy tizenegyezer fős kórusnak lesz hely. 2012. augusztus 23-án húszezer néző előtt Lady Gaga adott nagy sikerű koncertet a Mežaparki nagyszínpadon.

A dal és tánc ünnepe Litvániában[szerkesztés]

Az első litván dalünnep 1924-ben

Litvániában a kulturális különbségek miatt csak 1924-ben került megrendezésre az első dalünnep. Ezt követően azonban a litván dalünnepek a résztvevők számát tekintve gyorsan felnőttek az északi szomszédok rendezvényeihez. Az utolsó, 2014-ben megrendezett litván dalünnepen a 13 országból érkezett harminchétezer énekes mellett több mint ötvenezer néző vett részt. A kórustalálkozó mellet színházi fesztiválra, népművészeti bemutatókra is sor került. A következő litván dalünnepet 2018-ban rendezik.

Története[szerkesztés]

Litvániában a német befolyás és ezzel együtt az evangélikus egyház befolyása sokkal jelentéktelenebb volt, mint északi szomszédainál. Ezért az első litván kórus fellépését írásos emlékek 1895. február 17-én említik a Birute litván egyesület megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Még ebben az évben, december 2-án, megalakult az első litván dalegylet, a tilsiti Litván Énekes Egylet.

Északi szomszédaik mintájára a független Litvánia oktatási minisztériumában 1923. december 22-én megtartott értekezleten döntöttek egy litván dalünnep megtartásáról. A döntésnek megfelelően 1924. augusztus 23. és 25. között le is zajlott az első litván dalünnep Kaunasban. Az ünnepségen 86 kórus (mintegy 3000 énekes) vett részt.

A 3. dalünnepet 1930. június 20-án Vytautas Magnus halálának 500. évfordulójára rendezték szintén Kaunasban. Ezen az eseményen több mint 60 egyházi kórus is fellépett ezek közt a Fiatal Katolikusok Föderációjának 23 és az Ateitis katolikus szövetségnek 9 kórusa. A második világháborút követően a Szovjet Litvániában szomszédaikhoz hasonlóan 5 évente megrendezték a szovjet-litván dalünnepet.

Kórusszínpad a Vingio parkban

1960-ban Vilnius központi parkjában a Vingio parkban, a Vilnia folyó kanyarjában, észt mintára felépült a litván dalünnep kórusszínpada.

A dalünnep népszerűsége folyamatosan nőtt. A Szovjetunió felbomlását megelőző utolsó dalünnepen 1985-ben 38 856 nézőt regisztráltak.

Az önálló Litvániában folytatódott a hagyomány. A 13. litván dalünnepet 1990-ben, a Szovjetunió felbomlása idején nagy anyagi nehézségek között rendezték meg, a kórusok hivatalos versenyét meg sem tartották. Ettől függetlenül közel harmincháromezer résztvevője volt az eseménynek. Az utolsó 2014-ben megrendezett litván dalünnepen harminchétezer énekes mellett több mint ötvenezer néző vett részt. A következő litván dalünnepet 2018-ban rendezik.

Érdekességek[szerkesztés]

A Szibériába deportált litvánok 1952-ben Igarkában litván kórust alapítottak, és 1953-ban dalünnepet rendeztek. 1953-ban Irkutszkban további 3 kórus alakult. 1956-ban és 1958-ban Irkutszban litván dalünnepeket is rendeztek több litván kórussal.

A lett emigrációhoz hasonlóan a litván emigránsok is hamar létrehozták kórusaikat. Az első emigráns kórustalálkozót már 1946-ban megrendezték Würzburgban. Ezt követően 1957 és 2012 között az Egyesült Államokban és Kanadában 14 litván dalünnepet rendeztek.

A Litván Köztársaság parlamentje 2007-ben hozott törvényt a litván dalünnepről. Az ünnepek lebonyolítását szervezését és anyagi hátterét 2010-től külön kormányrendelet biztosítja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Muutused Lauluväljakul 1957-1960 (észt nyelven). lauluvaljak.ee, 2015. március 2. (Hozzáférés: 2017. május 5.)
  2. Парк культуры и отдыха (orosz nyelven). riga.zurbu.net, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2017. május 5.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]