Baloldali Párt (Németország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baloldali Párt (Die Linke)

Die Linke logo.svg
Adatok
Elnök Katja Kipping és
Bernd Riexinger
Frakcióvezető Sahra Wagenknecht és
Dietmar Bartsch

Alapítva 2005. július 17.
(mint Baloldali Párt.PDS).
Székház Kleine Alexanderstraße 28
D-10178 Berlin

Ideológia demokratikus szocializmus,
progresszivizmus,
eurokommunizmus,
kozmopolitanizmus,
antifasizmus
Politikai elhelyezkedés szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét 1990 óta
Nemzetközi szövetségek Európai Baloldal
EP-frakció Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (EUL-NGL)
Hivatalos színei vörös
Weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Párt (Die Linke) témájú médiaállományokat.

A Baloldali Párt (németül Die Linke) politikai párt Németországban. A volt NDK területén jelentős Demokratikus Szocializmus Pártja (Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS) nevű posztkommunista párt és a volt Nyugat-Németországban aprócska Munka és Szociális Igazság Párt (WASG) egyesüléséből jött létre 2007-ben.

Politikai programja[szerkesztés]

A párt szinte teljesen ugyanazon az állásponton van, mint a Francia Kommunista Párt, és előfordult, hogy a kommunista és munkáspártok találkozójára is meghívták (de nem ment el, feltehetően az olyan antidemokratikus pártok jelenléte miatt, mint például az (Észak) Koreai Munkapárt).

A pártban az utóbbi években nagymértékben megerősödött az eurokommunista frakció.

A Baloldali Párt a progresszivizmus képviselője is. Az azonos neműek házasságának legalizálását támogatja, és bármiféle általa homofóbikusnak tekintett diszkriminációt ellenez (mint például az örökbefogadás megtagadása azonos nemű párok esetében). A párt keretén belül egy olyan frakció is működik, amely kifejezetten a homoszexuálisok és a transzszexuálisok jogait védi. A nők és a férfiak közötti egyenlőségre is magas hangsúlyt helyez, a pártban nagy arányban képviseltetik magukat a nők.

A Baloldali Párt védi a bevándorlók jogait, és a rasszizmus, idegengyűlölet, fasizmus, nemzetiszocializmus, nacionalizmus és a nemzeti alapon elkövetett diszkrimináció ellen folyamatosan fellép.

Története[szerkesztés]

A Baloldal a német tartományi törvényhozásokban
  Kormányzó párt
  Ellenzék
  Nem jutott be

A Baloldali Párt a totalitárius Német Demokratikus Köztársaság állampártja, az 1990-ben átalakult Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) jogi örököse. A párt számtalanszor elhatárolódott a régi kelet-német és egyéb totalitárius rendszerektől.

A PDS 1990 és 2005 közt a baloldali „keleti párt” volt: a volt Nyugat-Németországban alig szavaztak rá, a volt NDK-ban viszont rendre 15-25%-os eredményeket ért el és az öt keletnémet tagállam közül kettőben koalíciós kormányra lépett az SPD-vel.

Az áttörés 2005-ben következett be. A PDS új nevet kapott, választási szövetségre lépett a nyugatnémet alapítású Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG) és szövetségi szinten a szavazatok 8,7%-át szerezte meg a szeptemberben tartott választásokon (több mint a dupláját 2002-es 4%-os eredményének). Az új név a Baloldali Párt.PDS (Die Linkspartei.PDS, röviden: Die Linke.PDS) lett, amely a változást jelképezte.

Európai szinten a PDS alapítója volt az Európai Baloldal nevű pártszövetségnek és a Baloldali Párt.PDS lett a legnagyobb párt az Európai Parlament Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal frakciójában.

2007. június 16-án a Baloldali Párt.PDS egyesült a Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG). Ezzel létrejött a „A baloldal” (Die Linke). A pártkoalíció áttörést eredményezett a baloldal számára. A szövetségi kormány népszerűtlen, a szociális ellátásokat lefaragó politikája miatt a nyugatnémet közvélemény is balra tolódott. A Baloldal sikeresen igyekezett megszólítani a konzervatívokkal együtt kormányzó szociáldemokratáktól elpártoló szavazókat. A 2008-as alsó-szászországi, hesseni és hamburgi választásokon először jutott képviselethez nyugati tartományok törvényhozásaiban.

2010-ben Gesine Lötzsch és Klaus Ernst lett a párt elnöke a leköszönt Lothar Bisky és Oskar Lafontaine után.[1]

2012 januárjában a Der Spiegel megírta, hogy parlamenti képviselőit az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) figyeli titkosszolgálati módszerekkel.[2] Eközben belső viták jellemezték a pártot. A fő töréspont az SDP-vel való együttműködés kérdése lett. A párt taglétszáma csökkenni kezdett. Áprilisban lemondott Lötzsch.[3] Júniusban Katja Kipping és Bernd Riexinger személyében új elnököt választottak.[4]

Választási eredmények[szerkesztés]

Bundestag[szerkesztés]

Választások Pártlistás szavazatok száma  % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék? Pártelnök
2005 4,118,194 8.7
54 / 614
Ellenzék Lothar Bisky
2009 5,155,933 11.9
76 / 622
Ellenzék Oskar Lafontaine
2013 3,755,699 8.6
64 / 630
Ellenzék Gregor Gysi
2017 4,296,762 9.2
69 / 709
Nincs adat Sahra Wagenknecht és Dietmar Bartsch

Tartományi parlamentek[szerkesztés]

Tartomány Választási év Szavazatok száma  % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék?
Alsó-Szászország 2013 177,118 4.6
0 / 137
Parlamenten kívül
Baden-Württemberg 2016 156,211 2.9
0 / 138
Parlamenten kívül
Bajorország 2013 251,086 2.1
0 / 187
Parlamenten kívül
Berlin 2016 255,740 15.6
27 / 149
Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció
Brandenburg 2014 183,172 18.6
17 / 88
Kormánypárt: Vörös-vörös koalíció
Bréma 2015 111.485 9.5
8 / 83
Ellenzék
Észak-Rajna-Vesztfália 2017 415,936 4.9
0 / 199
Parlamenten kívül
Hamburg 2015 300,567 8.5
11 / 121
Ellenzék
Hessen 2013 161.389 5.2
6 / 110
Ellenzék
Mecklenburg-Elő-Pomeránia 2016 106,259 13.2
11 / 71
Ellenzék
Rajna-vidék-Pfalz 2016 60,074 2.8
0 / 101
Parlamenten kívül
Saar-vidék 2017 68,566 12.9
7 / 51
Ellenzék
Szászország 2014 309,568 18.9
27 / 126
Ellenzék
Szász-Anhalt 2016 183,296 16.3
17 / 105
Ellenzék
Schleswig-Holstein 2017 55,833 3.8
0 / 69
Parlamenten kívül
Türingia 2014 265,425 28.2
28 / 91
Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció

Érdekességek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Angol nyelvű irodalom[szerkesztés]

  • Thompson, Peter (2005): The Crisis of the German Left. The PDS, Stalinism and the Global Economy Berghahn Books, New York and Oxford. ISBN 1571815430
  • Oswald, Franz (2002): The Party That Came Out of the Cold War : The Party of Democratic Socialism in United Germany. Praeger Publishers. ISBN 0275977315
  • Hough, Dan (2001): The Fall and Rise of the PDS in Eastern Germany (1st ed.). The University of Birmingham Press. ISBN 1902459148

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Párt (Németország) témájú médiaállományokat.