Baloldali Párt (Németország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baloldali Párt (Die Linke)

Die Linke logo.svg
Mottó: Sozial. Gerecht. Für alle. (Társadalom. Igazság. Mindenkinek.)
Adatok
Elnök Katja Kipping és
Bernd Riexinger
Frakcióvezető Sahra Wagenknecht és
Dietmar Bartsch

Alapítva 2005. július 17.
(mint Baloldali Párt.PDS).
Székház Kleine Alexanderstraße 28
D-10178 Berlin

Ideológia demokratikus szocializmus,
progresszivizmus,
eurokommunizmus,
kozmopolitanizmus,
antifasizmus
Politikai elhelyezkedés szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét 1990 óta
Nemzetközi szövetségek Európai Baloldal
EP-frakció Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (EUL-NGL)
Hivatalos színei vörös
Weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Párt (Die Linke) témájú médiaállományokat.

A Baloldali Párt (németül Die Linke) politikai párt Németországban. A volt NDK területén jelentős Demokratikus Szocializmus Pártja (Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS) nevű posztkommunista párt és a volt Nyugat-Németországban aprócska Munka és Szociális Igazság Párt (WASG) egyesüléséből jött létre 2007-ben.

Politikai programja[szerkesztés]

A párt szinte teljesen ugyanazon az állásponton van, mint a Francia Kommunista Párt, és előfordult, hogy a kommunista és munkáspártok találkozójára is meghívták (de nem ment el, feltehetően az olyan antidemokratikus pártok jelenléte miatt, mint például az (Észak) Koreai Munkapárt).

A pártban az utóbbi években nagymértékben megerősödött az eurokommunista frakció.

A Baloldali Párt a progresszivizmus képviselője is. Az azonos neműek házasságának legalizálását támogatja, és bármiféle általa homofóbikusnak tekintett diszkriminációt ellenez (mint például az örökbefogadás megtagadása azonos nemű párok esetében). A párt keretén belül egy olyan frakció is működik, amely kifejezetten a homoszexuálisok és a transzszexuálisok jogait védi. A nők és a férfiak közötti egyenlőségre is magas hangsúlyt helyez, a pártban nagy arányban képviseltetik magukat a nők.

A Baloldali Párt védi a bevándorlók jogait, és a rasszizmus, idegengyűlölet, fasizmus, nemzetiszocializmus, nacionalizmus és a nemzeti alapon elkövetett diszkrimináció ellen folyamatosan fellép.

Története[szerkesztés]

A Baloldal a német tartományi törvényhozásokban
  Kormányzó párt nagyobbik koalíciós partnerként
  Kormányzó párt kisebbik koalíciós partnerként
  Ellenzék
  Nem jutott be

A Baloldali Párt a totalitárius Német Demokratikus Köztársaság állampártja, az 1990-ben átalakult Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) jogi örököse. A párt számtalanszor elhatárolódott a régi kelet-német és egyéb totalitárius rendszerektől.

A PDS 1990 és 2005 közt a baloldali „keleti párt” volt: a volt Nyugat-Németországban alig szavaztak rá, a volt NDK-ban viszont rendre 15-25%-os eredményeket ért el és az öt keletnémet tagállam közül kettőben koalíciós kormányra lépett az SPD-vel.

Az áttörés 2005-ben következett be. A PDS új nevet kapott, választási szövetségre lépett a nyugatnémet alapítású Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG) és szövetségi szinten a szavazatok 8,7%-át szerezte meg a szeptemberben tartott választásokon (több mint a dupláját 2002-es 4%-os eredményének). Az új név a Baloldali Párt.PDS (Die Linkspartei.PDS, röviden: Die Linke.PDS) lett, amely a változást jelképezte.

Európai szinten a PDS alapítója volt az Európai Baloldal nevű pártszövetségnek és a Baloldali Párt.PDS lett a legnagyobb párt az Európai Parlament Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal frakciójában.

2007. június 16-án a Baloldali Párt.PDS egyesült a Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG). Ezzel létrejött a „A baloldal” (Die Linke). A pártkoalíció áttörést eredményezett a baloldal számára. A szövetségi kormány népszerűtlen, a szociális ellátásokat lefaragó politikája miatt a nyugatnémet közvélemény is balra tolódott. A Baloldal sikeresen igyekezett megszólítani a konzervatívokkal együtt kormányzó szociáldemokratáktól elpártoló szavazókat. A 2008-as alsó-szászországi, hesseni és hamburgi választásokon először jutott képviselethez nyugati tartományok törvényhozásaiban.

2010-ben Gesine Lötzsch és Klaus Ernst lett a párt elnöke a leköszönt Lothar Bisky és Oskar Lafontaine után.[1]

2012 januárjában a Der Spiegel megírta, hogy parlamenti képviselőit az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) figyeli titkosszolgálati módszerekkel.[2] Eközben belső viták jellemezték a pártot. A fő töréspont az SDP-vel való együttműködés kérdése lett. A párt taglétszáma csökkenni kezdett. Áprilisban lemondott Lötzsch.[3] Júniusban Katja Kipping és Bernd Riexinger személyében új elnököt választottak.[4]

Választási eredmények[szerkesztés]

Bundestag[szerkesztés]

Választások Pártlistás szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék? Pártelnök
2005 4,118,194 8.7
54 / 614
Ellenzék Lothar Bisky
2009 5,155,933 11.9
76 / 622
Ellenzék Oskar Lafontaine
2013 3,755,699 8.6
64 / 630
Ellenzék Gregor Gysi
2017 4,296,762 9.2
69 / 709
Nincs adat Sahra Wagenknecht és Dietmar Bartsch

Tartományi parlamentek[szerkesztés]

Tartomány Választási év Szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék?
Alsó-Szászország 2013 177,118 4.6
0 / 137
Parlamenten kívül
Baden-Württemberg 2016 156,211 2.9
0 / 138
Parlamenten kívül
Bajorország 2013 251,086 2.1
0 / 187
Parlamenten kívül
Berlin 2016 255,740 15.6
27 / 149
Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció
Brandenburg 2014 183,172 18.6
17 / 88
Kormánypárt: Vörös-vörös koalíció
Bréma 2015 111.485 9.5
8 / 83
Ellenzék
Észak-Rajna-Vesztfália 2017 415,936 4.9
0 / 199
Parlamenten kívül
Hamburg 2015 300,567 8.5
11 / 121
Ellenzék
Hessen 2013 161.389 5.2
6 / 110
Ellenzék
Mecklenburg-Elő-Pomeránia 2016 106,259 13.2
11 / 71
Ellenzék
Rajna-vidék-Pfalz 2016 60,074 2.8
0 / 101
Parlamenten kívül
Saar-vidék 2017 68,566 12.9
7 / 51
Ellenzék
Szászország 2014 309,568 18.9
27 / 126
Ellenzék
Szász-Anhalt 2016 183,296 16.3
17 / 105
Ellenzék
Schleswig-Holstein 2017 55,833 3.8
0 / 69
Parlamenten kívül
Türingia 2014 265,425 28.2
28 / 91
Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció

Érdekességek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Angol nyelvű irodalom[szerkesztés]

  • Thompson, Peter (2005): The Crisis of the German Left. The PDS, Stalinism and the Global Economy Berghahn Books, New York and Oxford. ISBN 1-57181-543-0
  • Oswald, Franz (2002): The Party That Came Out of the Cold War : The Party of Democratic Socialism in United Germany. Praeger Publishers. ISBN 0-275-97731-5
  • Hough, Dan (2001): The Fall and Rise of the PDS in Eastern Germany (1st ed.). The University of Birmingham Press. ISBN 1-902459-14-8

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Párt (Németország) témájú médiaállományokat.