Balogh István (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balogh István
Született 1927. december 3.
Szeged
Elhunyt 2015. április 2. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1946–1950, építészet)
Kitüntetései Ybl Miklós-díj (1962)

Balogh István (Szeged, 1927. december 3.Budapest, 2015. április 2.[1]) Ybl-díjas okleveles építészmérnök, festőművész.

Életpályája[szerkesztés]

A szegedi fiatalember a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója volt 1946–1950 között. Diplomája megszerzése után tanársegédként tevékenykedett a Budapesti Műszaki Egyetem Rajzi Tanszékén 1950–1953 években, később (1976-tól) a tanszéket vezeti és tanít is. A Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskoláját 1955-ben végezte el. Az egyetemi évek után a KÖZTI munkatársa, majd 1955-től a LAKÓTERV Vállalat tervező építésze lett.
Magyarországon megszerzett munka tapasztalatát külföldön gyarapítja, 1961-1962-ben a London County Council-nál jár tanulmányúton. Az 1960-as években tervezett épületein felismerhető a modernista angol építészet ráhatása. 1971-1972-ben Tanzániában, Dar es-Salaamban a Ministry of Communication and Labour szakértőjeként nagy beruházásokat tervezett és vezetett. Itt készíti el a Függetlenségi Emlékművet.

Megvalósult épületei[szerkesztés]

Festőművészi pályája[szerkesztés]

Az első önálló képkiállítását 1958-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége Székházában, a mai Kós Károly-teremben rendezte meg. Ennek nagy visszhangja volt, mert Balogh István nem tartozott egyik vagy másik mester által képviselt irányzathoz sem, így a kiállított anyagot szokatlanul frissnek és egyéninek tartották. Kelet-afrikai tartózkodása idején tagja lett a [Tanzania Art Society]-nak.

Az 1970-es évektől kezdve több kiállítása is volt. A teljesség igénye nélkül említendő a szentendrei Thurzo Építész Galéria, a budapesti Kék Galéria, az Operaház Vörös Szalonja, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal[2] kiállítóterme, illetve a Műegyetem aulája, ahol főleg építészeti formák szerepeltek. Külföldön a karlsruhei Landesmuseumban,[3] a grazi műszaki egyetemen és a római Sapienza Egyetemen voltak láthatók a képei.

Ars poétikája[szerkesztés]

"A magánmitológia alkotásának kényszere, folyamatos újrateremtése, átélésének extatikus festészeti rituáléja művészetem fő mozgatórugója. A homogén festői közegben a valóság pszichikai-emocionális komplexitásként jelentkezik a szín, a faktúra, a méret, a mozgás, az akció szuverén festői automatizmusával. Végeredménye a totális élményt sugárzó, egyetemes igényű kijelentésekre képes, autentikus stílus indirekt módon történő építésének lehetősége."

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. DLA, Váli István Frigyes: Dr. Balogh István. www.rajzi.bme.hu. [2016. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 28.)
  2. Archivált másolat. [2017. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 19.)
  3. Archivált másolat. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)

Források[szerkesztés]