Balogh István (építész)
| Balogh István | |
| Született | 1927. december 3. Szeged |
| Elhunyt | 2015. április 2. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (1946–1950, építészet) |
| Kitüntetései | Ybl Miklós-díj (1962) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balogh István (Szeged, 1927. december 3. – Budapest, 2015. április 2.[1]) Ybl-díjas okleveles építészmérnök, festőművész.
Életpályája[szerkesztés]
A szegedi fiatalember a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója volt 1946–1950 között. Diplomája megszerzése után tanársegédként tevékenykedett a Budapesti Műszaki Egyetem Rajzi Tanszékén 1950–1953 években, később (1976-tól) a tanszéket vezeti és tanít is. A Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskoláját 1955-ben végezte el. Az egyetemi évek után a KÖZTI munkatársa, majd 1955-től a LAKÓTERV Vállalat tervező építésze lett.
Magyarországon megszerzett munka tapasztalatát külföldön gyarapítja, 1961-1962-ben a London County Council-nál jár tanulmányúton. Az 1960-as években tervezett épületein felismerhető a modernista angol építészet ráhatása. 1971-1972-ben Tanzániában, Dar es-Salaamban a Ministry of Communication and Labour szakértőjeként nagy beruházásokat tervezett és vezetett. Itt készíti el a Függetlenségi Emlékművet.
Megvalósult épületei[szerkesztés]
- 1955. Acélgyári lakótelep, Salgótarján (közös munka Jager Lászlóval)
- 1959. Általános Iskola 12 tantermes, Kiskőrös
- 1960-1961. Iparitanuló-otthon (kollégium) 200 férőhelyes, Szolnok, Ybl-díj 1962-ben ezért a munkájáért
- 1961. Lakóházegyüttes XII. Kis János altábornagy u. 37, Budapest
- 1962-1963. Tisza Áruház, Szeged
- 1966-1967. Szakmunkásképző Iskola, Kecskemét
- 1967-1975. Lakótelep, Százhalombatta
- 1970-1972. MSZMP budapesti pártbizottság intézménye, XI. Villányi út, Budapest
Festőművészi pályája[szerkesztés]
Az első önálló képkiállítását 1958-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége Székházában, a mai Kós Károly-teremben rendezte meg. Ennek nagy visszhangja volt, mert Balogh István nem tartozott egyik vagy másik mester által képviselt irányzathoz sem, így a kiállított anyagot szokatlanul frissnek és egyéninek tartották. Kelet-afrikai tartózkodása idején tagja lett a [Tanzania Art Society]-nak.
Az 1970-es évektől kezdve több kiállítása is volt. A teljesség igénye nélkül említendő a szentendrei Thurzo Építész Galéria, a budapesti Kék Galéria, az Operaház Vörös Szalonja, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal[2] kiállítóterme, illetve a Műegyetem aulája, ahol főleg építészeti formák szerepeltek. Külföldön a karlsruhei Landesmuseumban,[3] a grazi műszaki egyetemen és a római Sapienza Egyetemen voltak láthatók a képei.
Ars poétikája[szerkesztés]
"A magánmitológia alkotásának kényszere, folyamatos újrateremtése, átélésének extatikus festészeti rituáléja művészetem fő mozgatórugója. A homogén festői közegben a valóság pszichikai-emocionális komplexitásként jelentkezik a szín, a faktúra, a méret, a mozgás, az akció szuverén festői automatizmusával. Végeredménye a totális élményt sugárzó, egyetemes igényű kijelentésekre képes, autentikus stílus indirekt módon történő építésének lehetősége."
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ DLA, Váli István Frigyes: Dr. Balogh István. www.rajzi.bme.hu. [2016. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 28.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 19.)
- ↑ Archivált másolat. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
Források[szerkesztés]
- (Szerk). Kubinszky M.: Modern építészeti lexikon (31. old.) – Bp. 1978. Műszaki Kiadó – ISBN 963 10 1780 X.
- Kortárs Magyar Művészeti Lexikon : I. köt. /főszerk. Fitz Péter. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Balogh István építész, festő szócikkét lásd 142-143. p. ISBN 963 8477 44 X
- Balogh István építész, festőművész akvarelljei az Ybl Egyesület Közhasznú szervezet honlapján
További információk[szerkesztés]
- Balogh Balázs: Balogh István. Építész, festőművész; Terc, Bp., 2018
