Balogh Andor (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balogh Andor
Született 1846. szeptember 5.
Sókút
Elhunyt 1887. május 13. (40 évesen)
Budapest
Foglalkozása gyorsíró,
ügyvéd

Balogh Andor (Sókút, 1846. szeptember 5.Budapest, 1887. május 13.) országgyűlési gyorsíró, ügyvéd, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Apja Balogh András evangélikus lelkész volt; a gimnáziumot Rozsnyón s Eperjesen végezte, a jogot ugyanott hallgatta; egyúttal elsajátítva a gyorsírást, abból a jogászok számára tanfolyamot nyitott.

1866. szeptember 16-án Pestre ment Ghyczy Gyula ügyvéd irodájába. 1867. szeptember 25-én felvették a királyi táblához joggyakornoknak. Emellett egyetemi jogi előadásokat hallgatott. 1868. szeptember 28-án szerezte meg ügyvédi oklevelét. Ugyanazon év december 7-én országgyűlési gyorsírónak nevezték ki. 1873 májusában a Nemzeti Dalkör elnöke lett.

A gyorsírói körökben főképp tankönyvével, mely a gyorsírási irodalomban új irányt kezdeményezett, számos szakbeli és polemikus cikkével, valamint szívós agitátori képességével szerzett nevet. Sok évig lelkes tanítója volt a gyorsírásnak Budapesten, az egyetemen és a IV. kerületi főreáliskolában (1877. szeptember 12-étől 1878. június 30-áig). Külön gyorsíró kört is alapított Gabelsberger-egyesület néven s annak számára hivatalos lapot (Gabelsberger Gyorsiró) szerkesztett (1872. január 10-étől), mely azonban, mint maga az egyesület is, rövid életű volt.

Balogh korán kezdett betegeskedni, s emiatt hivatalától is megvált; irodalmi s egyéb működését abba kellett hagynia. Hosszas szenvedés után szegényen halt meg.

A Bolond Miska című élclapnak 1874. júniustól rendes munkatársa volt. Tárcákat írt a Fővárosi Lapokba (1884) és az Ország-Világba (1885).

Művei[szerkesztés]

  • A magyar gyorsirás rendszere. (Budapest, 1875.)
  • Válaszom Markovits Ivánnak. (Budapest, 1875.)

Források[szerkesztés]