Balogh Éva (színművész)
| Balogh Éva | |
 | |
| 1971 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1934. december 16. Mezőcsávás |
| Elhunyt | 1976. január 2. (41 évesen) Kolozsvár |
| Pályafutása | |
| Iskolái | Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem |
| Aktív évek | 1958–1975 |
| Híres szerepei | Antigoné (Szophoklész: Antigoné) Riza (Bródy Sándor: A medikus) Elektra (Bornemisza Péter: Magyar Elektra) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Éva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balogh Éva (Mezőcsávás, 1934. december 16. – Kolozsvár, 1976. január 2.) erdélyi magyar színésznő, Balogh Dezső húga.
_s%C3%ADrja.JPG)
Életpályája[szerkesztés]
A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1958-ban, majd négy évig a temesvári Állami Magyar Színház tagja volt. 1962-ben a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött, és ott játszott önként választott korai haláláig. Szüleivel egy sírban nyugszik a marosvásárhelyi református temető XI. parcellája 134-es számú sírjában.
Munkássága[szerkesztés]
Már színi növendékként felfigyeltek rendkívüli tehetségére. Kivételes tragikai adottságai miatt a második világháború utáni színésznemzedék legelső sorába tartozik. Törékeny alkatú volt és szenvedélyes lélek, amelyhez törhetetlen akarat és elszántság társult. A klasszikus drámai alkotások hősnőit gyakran egyedi módon elevenítette meg, az akkori hagyományoktól eltérő felfogásban. Komikus szerepekben is emlékezeteset alkotott.
Szavalóművészként is a legjobbak közé tartozott. Több önálló szavalóestje volt, és gyakran közreműködött a Korunk Galéria rendezvényein.
Főbb szerepei[szerkesztés]
„Sokáig tartott, amíg színjátszásunk eljutott odáig, hogy megértse: a modernség nem lehet sima és középszerű, ha egy nagy tragika odacsapja a gyeplőt, s száguldani hagyja az indulatát, akkor annak arányos társadalmi visszhangja van... [...]
Szerencsére kivárta az egyszeri pillanatot, amikor nem a szokásos mértékkel mérték többé. Színháztörténeti mérföldkő lett alakítása Bornemisza Péter Elektrájának címszerepében. [...]
Aztán megíródott a rászabott szerep és darab: Az újrakezdő, Kocsis István Árva Bethlen Katája. [...]
A Balogh Éva félelmetes, nemes szörnyeteg Bethlen Katája már nem lépett közönség elé. A bemutató elmaradt. A tragédia múzsája elhallgatott.”
- Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig)
- Antigoné (Szophoklész: Antigoné)
- Nóra (Henrik Ibsen: Nóra)
- Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő)
- Riza (Bródy Sándor: A medikus)
- Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem)
- Eszter (Tamási Áron: Énekes madár)
- Izidóra (Katona József: Bánk bán)
- Johanna (Bernard Shaw: Szent Johanna)
- Tana (Barbu Ştefănescu Delavrancea: Fergeteg)
- Mária (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja)
- Kasszandra (Euripidész–Sartre–Illyés Gyula: A trójai nők)
- Miss Furnival (Paul Shaffer: Játék a sötétben)
- Elektra (Bornemisza Péter: Magyar Elektra)
- Irén (Méhes György: Harminchárom névtelen levél)
- Cucu kisasszony (Mihail Sebastian: Névtelen csillag)
- Lélektől lélekig (előadóest)
-
Bródy Sándor: A tanítónő, 1959 -
Delavrancea: Fergeteg, 1968 -
Tolsztoj: A sötétség hatalma
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Halász Anna: Balogh Éva, in Színjátszó személyek, A Hét évkönyve, szerk. Kacsir Mária, Bukarest, 1982. 29-30. old.
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Katona Szabó István: Színházi kislexikon (1944–1981) in Színjátszó személyek, A Hét évkönyve, szerk. Kacsir Mária, Bukarest, 1982. Online hozzáférés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Az utolsó fellépés. Korunk, 1–2. sz. (1976) 102–103. o. arch Hozzáférés: 2013. január 3.
További információk[szerkesztés]
- Marosi Ildikó: Beszélgetés Balogh Évával. Utunk, 28. sz. (1967)
- Héjja Sándor: Búcsú Balogh Évától. Igaz Szó, (1976)
- Hervay Gizella: Színésznő. Balogh Évának. Online hozzáférés
- Katona Ádám: Lélektől lélekig: Balogh Éva emlékezete. A Hét, 5. sz. (1979)
.svg){kind=small}
