Balatonmáriafürdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatonmáriafürdő
Balatonmáriafürdő címere
Balatonmáriafürdő címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásMarcali
Jogállásközség
PolgármesterGalácz György Vince (független)[1]
Irányítószám8647
Körzethívószám85
Népesség
Teljes népesség836 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség25,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület26,77 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″
Balatonmáriafürdő (Somogy vármegye)
Balatonmáriafürdő
Balatonmáriafürdő
Pozíció Somogy vármegye térképén
Balatonmáriafürdő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmáriafürdő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Balatonmáriafürdő Övcsatornája – Kikötő
Balatonmáriafürdőről nyíló látkép – Badacsony

Balatonmáriafürdő (németül: Marienbad) község Somogy vármegyében, a Marcali járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A község a Balaton délnyugati partján, Balatonfenyves és Balatonkeresztúr között fekszik a Szigliget és Balatonederics közti öböllel átellenben. Közigazgatási területe a két fenti település között elterülő 6-700 méter széles és mintegy 6 kilométer hosszú tóparti sávból áll, amely csaknem teljes egészéban belterület. A tó vízterületén határos Szigligettel és Balatongyörökkel is.

Megközelítése[szerkesztés]

A közelében, déli határszélétől nem messze húzódik a Budapest és Letenye közötti 7-es főút, valamint az azzal párhuzamos M7-es autópálya, ezeken kényelmesen elérhető Budapest-Székesfehérvár-Siófok és Nagykanizsa felől is (az autópályáról a balatonfenyvesi vagy a balatonszentgyörgyi lehajtónál kell letérni).

Közigazgatási területét az országos közutak közül csak a Balatonkeresztúr-Balatonberény közt húzódó 7119-es út érinti.

A hazai vasútvonalak közül a településen a Balaton déli parti településein végigvezető 30-as számú Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal halad át, melynek itt, a falu nyugati részén, a 7119-es út vasúti keresztezésétől nem messze egy megállási pontja van, Balatonmáriafürdő vasútállomás. Ez a vasútvonal jó összeköttetést biztosít a fővároson kívül még egy nagyvárossal, Székesfehérvárral, és Nagykanizsával is.

Története[szerkesztés]

A terület a 19. század végén még a Festetics család hitbizományi birtoka volt, amelyet Festetics Tasziló idején a filoxéra károsultjainak parcelláztak. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, akik úgy vélték, hogy a homokos területen a filoxéra kevésbé pusztít.

A terület parcellázását Gróf Széchenyi Imre kormánybiztos kapta feladatul. Az ő érdeme is, hogy három-négy év alatt újra a hazai és a külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort tudtak készíteni a helyi gazdák.

Az idő múlásával egyre többen kezdtek fürödni is a térségben, de az első fürdőház csak az 1880-as években jött létre, az első fürdőegylet pedig csak 1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság is megállóhelyet létesített itt, ezt 1932-ben a MÁV vette át.

Máriatelepen és Hullámtelepen egyre több szálloda és panzió létesült. Divatba jött a nyaralás, 1925-ben Máriatelep néven egyesítették a két területet. Nevét nem Szűz Máriáról, hanem Széchenyi gróf feleségéről, Andrássy Máriáról kapta. A kikötő sokkal később, csak 1969-ben készült el; akkor kezdődött keleti oldalán a mocsarasodás, mivel az építmény akadályozza a lerakódott iszapot elhordani képes áramlatok működését. A kikötő építésekor a tóból jelentős területet fel is töltöttek.

A település neve 1927-ben változott Balatonmáriafürdőre.

A második világháború a Balaton déli partján is végigsöpört, s a település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, s miután a szovjetek másodszor is elfoglalták a települést, kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai „Csatorna-parton” lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, s a lakosság sokáig csak egy fahídon tudott közlekedni.

Az 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A forradalmi tömeg az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után megegyezett a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot, nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka – Varga Tibor őrnagy – másnap átállt a forradalom oldalára; e tettéért később megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották.

A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos – még a parcellázás korából eredő – szolgalmi (pl. vízmerítési, bányászati stb.) jog társulhat. Az 1960-as évekig még utcanevek sem voltak ezen a területen, mivel a kialakított utcák eredetileg a háztulajdonosok birtokához tartoztak, amelyeket közös megegyezéssel alakítottak ki a könnyebb közlekedés érdekében.

A lakók – jelentős részben nyugdíjasok – száma az 1970-es évekig egyre nőtt. 1918-ban 555, 1926-ban 711, 1944-ben 800 lakost számoltak össze. 1977-ben azonban az elmúlt harminc évhez képest csökkent a népesség. 2012-ben 784 lakosa és 425 lakóingatlanja volt a településnek, üdülőingatlanként pedig 2285 házat tartottak nyilván.

1942-ben épült a parkszálló; ekkor 2760 látogatót számoltak össze, köztük 45 külföldit.

A község további fejlődése során emeletes szállóhelyek, éttermek, üdülőházak épültek, s a legnagyobb fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő hozta el: a nyári időszakban rendszeresen indulnak személyszállító hajók Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba, és a kikötő építésekor kialakított móló lett az egyik legkedveltebb látványossága az üdülőtelepülésnek, ahonnét végig lehet nézni a szép balatoni naplementét. Vonzzák a turistákat a hangulatos faluközpont hosszú bazársorai is.

Balatonmáriafürdő ma is gyorsan fejlődik. A magyar vendégeken kívül sok a német nyelvterületről érkező is, egy német partnertelepülése és német vendéglői is vannak.

Két másik településsel, Balatonkeresztúrral és Balatonberénnyel közös hivatala van. 2007-ben átkerült a Fonyódi kistérségből a Marcali kistérségbe, majd 2013-ban a Marcali járás része lett.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994: Szirják László (Baráti Kör Egyesülete)[3]
  • 1994-1998: Szirják László (független)[4]
  • 1998-2002: Szirják László (független)[5]
  • 2002-2006: Dr. Bollók Sándor (független)[6]
  • 2006-2010: Galácz György Vince (független)[7]
  • 2010-2014: Galácz György Vince (független)[8]
  • 2014-2019: Galácz György Vince (független)[9]
  • 2019-től: Galácz György Vince (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
691
731
700
873
749
836
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,4%-a magyarnak, 3,7% németnek, 0,3% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (22,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,5%, református 3,3%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,2%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 7,8% (33,1% nem nyilatkozott).[10]

Szórakozás[szerkesztés]

  • Delta Retro Music Factory, 8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi út 1-2
  • Club Black Magic, 8647 Balatonmáriafürdő, Vasút tér
  • Szkíta Dance Hall, 8647 Balatonmáriafürdő, Gr. Széchényi Imre tér 1

Partnertelepülések[szerkesztés]

Balatonmáriafürdőnek három partnertelepülése van:[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Balatonmária (sic!) települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  5. ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  6. ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  7. ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  8. ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  9. ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  10. ↑ Balatonmáriafürdő Helységnévtár
  11. ↑ Partnertelepülések. A település honlapja. (Hozzáférés: 2020. március 27.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balatonmáriafürdő&oldid=27059334”