Balázs János (festő, 1904–1927)
| Balázs János | |
 | |
| Balázs János: Pipás önarckép (1923), olaj, karton, 37 x 27.5 cm | |
| Született | 1904. december 22.[1] Magyaregres |
| Elhunyt | 1927. március 2. (22 évesen) Kaposvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balázs János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balázs János (Magyaregres, 1904. december 22. – Kaposvár, 1927. március 2.) festőművész.
Élete[szerkesztés]
Zsellércsalád legidősebb gyermekeként született. Magyaregresről 1914-ben költöztek Kaposvárra, a külterületi jellegű Arany utcába. A szinte kilátástalan szegénységük[2] ellenére szülei gondot fordítottak iskoláztatására, a polgári négy éve alatt Pazsiczky Sándor művésztanár külön is foglalkozott Balázzsal, ő ismertette meg a természet utáni rajzolás alapjaival. Tehetsége korán megmutatkozott, tizenhat évesen már tudatosan festőművésznek készült.
Mestereinek Bernáth Aurélt és Rippl-Rónai Józsefet tekintette, utóbbit - első alkalommal Raksányi Lajos festőművész társaságában - többször felkereste a Róma-hegyi villájában, korrektúráztatta vele a rajzait. Rippl-Rónai a kompozíció átfogó, modern szemléletét és dekoratív formatörekvéseket oltott Balázsba. Az egyetlen kiállítást, amelyen életében szerepelt, 1923-ban a kaposvári Turul Szálló nagytermében rendezték, itt többek között Rippl-Rónai, Bernáth és Kunffy Lajos műveinek társaságában Balázs nyolc képét is megtekinthette és megvásárolhatta a közönség. Ugyanebben az évben három hónapon át dolgozott Pécsett, a Csók István által szervezett művésztelepen.
1924-ben, bár már a létszám abban a tanévben betelt, Lyka Károly, az ekkori rektor soron kívül felvette a Képzőművészeti Főiskolára,[3] Glatz Oszkár tanítványa lett, de csupán négy hónapig tudott bejárni, mert anyagi gondjai (se szállást, se rendszeres étkezést nem bírt fizetni[4]) hazakényszerítették Kaposvárra. Itt saját kis műtermet épített magának,[5] de használni nem maradt ideje, egyre súlyosbodó betegsége leverte a lábáról. 1926-ban a kaposvári kórház tüdőbeteg pavilonjába került, ha csak tehette, itt is alkotott, letisztult, tömör formákban fogalmazott képek kerültek ki életének utolsó periódusában a keze alól. Tuberkulózisban halt meg huszonkét évesen. Sírhelye a kaposvári Nyugati temetőben található.
Több bibliai ihletésű, továbbá Ady- és Babits-verset illusztráló szecessziós grafikát készített, ezeket szerette volna később nagyméretű képekben megfesteni. Körülbelül 650 mű maradt utána, többségében rajzok, kisebb számban pasztellek és olajképek. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum 13 képét őrzi.
Levelezése - melyet főleg barátjával, Bernáth Cézárral folytatott - kortörténeti értékű.
Emlékezete[szerkesztés]
1953-ban Kaposvár város képzőművészeti szakköre felvette Balázs János nevét. A Kaposhegy északi részén utcát neveztek el róla.
Stílusa[szerkesztés]
Rövid élete ellenére Balázs János munkásságán nyomon követhető látásmódjának fokozatos változása, amivel mestere, Bernáth Aurél cezanne-i hagyományokat követő stílusához közeledett. Ha létszemléletét, a keresetlenséget és a világ csendes, szinte puritán méltóságú ábrázolását tekintjük, akkor viszont leginkább Nagy Balogh János művészetével rokoníthatjuk képeit.
Különösen szuggesztívak önarcképei, melyeken tiszta jelleme és művészet iránti rajongása ütköznek át.
Főbb művei[szerkesztés]
- A kaposvári Donnervárosi sétatér (1921)
- Csodálatos halászat (1921)
- Menekülés Egyiptomba (1921)
- Tájkép nyírfákkal (1922)
- Szecessziós rajz (1922)
- Öreganyám fon (1922)
- Öregapám pipázik (1922)
- Golgota (1923)
- Pipás önarckép (1923)
- Isten és ember (1923)
- Csendélet bögrével és hagymával (1923)
- Szegényes csendélet (1923)
- Szőlőhegyi fák
- Ady: Fekete zongora (1924)
- Tánc (1924)
- Apokalipszis (1924)
- Kalapos önarckép (1924)
- Kapálók (1924)
- Önarckép (1924)
- Töröcskei erdőrészlet (1924)
- Fikter Jani pipával (1924)
- Ülő akt
- Olvasó parasztasszony
- Csendélet petróleumlámpával (1925)
- Csendélet tányérral és bögrével (1925)
- Eszter húgom arcképe (1925)
- Téglagyár reggel (1925)
- Menekülők (1925)
- Fák
- Kaposvári látkép kutyás emberrel (1926)
- Kórházi épületek (1926)
- Kórházi csendélet (1926)
- Kártyázók a teraszon (1926)
Kiállításai[szerkesztés]
- Gróf Almásy-Teleky Éva Művészeti Intézete (Budapest, 1940)
- Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 1950)
- Megyei Könyvtár (Kaposvár, 1977)
- Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 1999)
- Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 2005)
Díjak, elismerések[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ A nyolctagú családban (szülők, nagyszülők, négy gyermek) egyetlen keresőképes személy volt, Balázs György, Balázs János édesapja, aki napszámosként dolgozott, mindaddig, amíg a háború alatt be nem hívták katonának.
- ↑ Fóthy János újságíró személyes találkozót kért Lykától, és megmutatta neki Balázs rajzait. Mivel a felvételi időszak a főiskolán már elmúlt, továbbá mivel nem volt érettségije, Lyka rendkívüli növedékként vette fel Balázs Jánost.
- ↑ Balázs nagybátyjánál, Róka Istvánnál lakott a Nyugati pályaudvaron, Róka MÁV-alkalmazott volt, és a vezetőség egy hat négyzetméteren portásfülkét bocsátott a rendelkezésére. Itt élt Balázs 1924. októberétől 1925. januárig, amikor is Rókának el kellett hagynia a fülkét.
- ↑ Szülei Arany u. 11. alatti házának udvarán álló szénapajtát alakították át műteremmé. Balázs a Kaposvár városától kapott egymillió korona (80 pengő) segélyt, melyért cserébe meg kellett festeni Vétek György polgármester gyermekének portréját, költötte el a munkálatokra. Később, 1925 decemberében - Kunffy Lajos ajánló sorainak támogatásával - újabb segélyért folyamodott a városhoz, amelyet azonban nem kapott meg.
Források[szerkesztés]
- Horváth János: Balázs János művészete (Somogyi Múzeumok Közleményei, Kaposvár, 1996)[halott link]
- Kaposvár város honlapja, Galéria, Balázs János[halott link]
Irodalom[szerkesztés]
- Martyn Ferenc: Egy ifjú festő halálára (Új-Somogy, 1927. március 25.)
- Bernáth Aurél: Egy korán elhunyt festő: Balázs János (XV. Tavaszi Szalon és néhai Balázs János emlékkiállítása, katalógus, Budapest, 1940)
- Fóthy János: Egy ellobbant láng (Somogyi Hírlap, 1949)
- Bernáth Mária - Mautner József: Balázs János élete és művészete (Kaposvár, 1977)
- Kállay Kotász Zoltán: Festő a dombok közt - somogyi Balázs János emlékére (ligetmuhely.com) Archiválva 2020. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
