Bakszakáll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bakszakáll
Salátabakszakáll (Tragopogon porrifolius) Oaklandben, a Sibley Volcanic Regional Preserve területén (Fotó: Sarah Stierch)
Salátabakszakáll (Tragopogon porrifolius) Oaklandben, a Sibley Volcanic Regional Preserve területén (Fotó: Sarah Stierch)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cichorieae
Nemzetség: Tragopogon
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bakszakáll témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bakszakáll témájú médiaállományokat és Bakszakáll témájú kategóriát.

A bakszakáll vagy kecskedísz (Tragopogon) az őszirózsafélék (Asteraceae) egyik növénynemzetsége.

Jellemzőik[szerkesztés]

Fajaik egyéves vagy évelő lágyszárúak, Európában, Ázsiában és Afrikában őshonosak. Tejnedvvel rendelkeznek (tejelő növények). Leveleik a száron váltakozó állásban helyezkednek el. A levelek alakja a pázsitfüvekéhez hasonló, keskeny-szálas, ép szélű, gyakran bodrosak, hosszan elhegyesedők, szárölelőek (levélhüvelyet képeznek). Fészekvirágzatuk magános, viszonylag nagy méretű; virágaik közös kelyhét 8–12 fészekpikkely alkotja, ezek egy sorban helyezkednek el, s a nyelves virágokon gyakran túlnyúlnak. Fészkük virágai mind nyelves virágok (csöves virágaik nincsenek) és többnyire sárgák, ritkábban lilák. Termésük kaszat, mely barázdás, apró fogacskás, csőrös; a hosszú csőr tetejét nagy, sugaras szőrbóbita díszíti, melynek szőrei összefonódnak.

A magyarországi fajok réten, mezőn, füves helyen gyakoriak, másodrendű takarmánynövényként hasznosítják őket, gyökerük, levelük ehető:

A réti bakszakáll (Tragopogon pratensis) Magyarországról hiányzik.[1] Azonban több kutató a közönséges bakszakállt (Tragopogon orientalis) a réti bakszakáll alfajának tartja Tragopogon pratensis subsp. orientalis néven,[2][3] vagyis ebben az értelemben Magyarországon is előfordul.

Magyarországon nem őshonos, de ismert kultúrfaj a salátabakszakáll (Tragopogon porrifolius), melyet szalszifinek, ártifinek is neveznek.

Fajai[szerkesztés]

A The Plant List adatbázisában az alábbi, érvényesnek tartott bakszakállfajok szerepelnek:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 1999. 525. o. ISBN 963 9121 22 3  
  2. Réti bakszakáll (Tragopogon pratensis). In Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Illusztrálta: Fritz Wendler. Szakértő: Manfred Stangier. Fordította és a magyarországi viszonyokra alkalmazta: dr. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. 236. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 963-548-672-3  
  3. Tragopogon pratensis subsp. orientalis (L.) Čelak. – Közönséges bakszakáll. In Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok–virágos növények. A rajzokat készítette: Csapody Vera (†), kiegészítette: Széll Marianne. Bírálók: Hegedűs Ábel (†), Horánszky András, Priszter Szaniszló. 4., átdolgozott kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2001. 556. o. ISBN 963-19-1226-4  

Források[szerkesztés]