Bak Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bak Zoltán
Életrajzi adatok
Született 1963. április 24.
Győr
Elhunyt 2012. március 12. (48 évesen)
Győr
Pályafutás
Hangszer gitár
Tevékenység zeneszerző, zenész

Bak Zoltán (Győr, 1963. április 24. – Győr, 2012. március 12.) zeneszerző-gitáros.

Életútja[szerkesztés]

1963-ban született Győrött. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett 1981-ben. Kezdetben Roth Ede tanította gitározni, később maga a hangszer. Zeneszerzést Reményi Attila Erkel-díjas zeneszerzőnél tanult.

Az 1980-as évek közepén szerepelt a Zenebutik győri adásában, utána telt ház előtt tartotta önálló estjét a Bartók Béla megyei Művelődési Központ színháztermében, a Hanglemezgyártó Vállalat is érdeklődött zenéje iránt – de végül csak 1990-ben jelent meg a lemeze magánkiadásban, angol nyelvű borítóval. Címe: Az élet utolsó pillanatáig, melyben a csúszásokat egyszerű trükkel egy üvegpohárral, a polifon játékot pedig bal kézzel történő pengetéssel éri el a szerző.[1]

Nemcsak Győr és környéke ismerte művészetét, 1985-ben önálló esttel fellépett, és adott gitárkoncertet Budapesten az Egyetemi Színpadon,[2] 1988-ban a Móra Ferenc Múzeum szervezésében Kiskunfélegyházán Egy rendes ember paraméterei címmel.[3] Ezek mellett az ország számos pontján koncertezett, külföldön osztrák, olasz, német és lengyel közönség hallgathatta játékát és szerzeményeit.[4] 1998-ban Tanai Csaba Fénylények című tárlatának megnyitóján Kovács Zoltán zongoraművésszel közösen lépett fel.[5]

1993-ban három baletthez írt zenét írt, Szemtől szembe, Az ígéret földje, Az élet utolsó pillanatáig címekkel, amelyeket a Győri Balett élő zenére adott elő. Zenéjéhez gyakran ő maga írta a verseket is.[6]

„S te, aki itt ülsz csodára várva: / ne feledd, hogy a csoda melletted ül, csodára várva.”

– Bak Zoltán

Az 1993-as Kapolcsi Művészeti Fesztiválon Fábri Zoltán életművének kiállítását az ő produkciója kíséretében nyitották meg.[7] A Művészetek Völgyének rendszeres fellépője volt.

Zenei stílusa[szerkesztés]

Saját szerzeményeinek kiforrott arculata van, amely a fiatal szerző tehetségét dicséri. Bak Zoltán műveiben teljesen új technikát fedezhetünk fel, amely kitágítja a hangzás, hangszerelés és a hangszín kereteit. Olyan felfedezéseket oszt meg velünk a szerző, amelyek teljesen lenyűgöznek, és valóban a fülünk nem csal meg bennünket a zseniális gitárost illetően. Néha különleges hangzásokkal találkozunk, amelyeket azelőtt csak több hangszeren, vagy zenekaron hallhattunk. Műveiben kötetlen, minden stílusból egy kicsit merítő, mégis teljesen szokatlan, improvizációban gazdag gitárzenét hallhatunk.[8] Bak Zoltán műveinek ritmusvilága, hangulata, érzései gazdagon és ugyanakkor magától értetődő egyszerűséggel születnek meg a szerző lelkében és ujjain. Hanglemeze "Az élet utolsó pillanatáig" címmel 1990-ben jelent meg,

2012-ben súlyos betegség következtében, tragikus hirtelenséggel hunyt el 49 éves korában. Március 27-én temették el a győr-nádorvárosi köztemetőben.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Burkus Zoltán (1990. november 14.). „Öntörvényű harmóniák széphangú gitáron”. Kisalföld 45 (267), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 13.)  
  2. (1985. december 12.) „Bak Zoltán ad önálló gitárkoncertet”. Népszava 113 (291), 8. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 13.)  
  3. (1988. szeptember 27.) „Szintén a Körzeti Pártszékházban”. Félegyházi Hírek 1 (19), 4. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 13.)  
  4. (2001. július 19.) „Gitárest”. Kisalföld 56 (167), 12. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 13.)  
  5. (1998. április 25.) „Fénylények”. Kisalföld 53 (97), 2. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 13.)  
  6. Werner K. (1993. szeptember 27.). „A versenyló bokszba készül”. Kisalföld 48 (227), 9. o.  
  7. Szendrei Lőrinc (1993. július 17.). „Fesztivál a művészetek völgyében”. Magyar Nemzet 56 (165), I. o.  
  8. Pomaranski Luca (2000. április 21.). „„Nem kell mindig újat alkotni””. Kisalföld 55 (94), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 13.)  
  9. (2012. március 23.) „Gyászjelentés”. Kisalföld 67 (70), 17. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 13.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Iván Csaba (1993. május 15.). „Kontesze a jó zenének”. Kisalföld 48 (112), 13. o.