Bajinci (Srbac)
| Bajinci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Srbac |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 649 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 62,2 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 91 m |
| Terület | 10,43 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 05′ 21″, k. h. 17° 28′ 21″45.089167°N 17.472500°EKoordináták: é. sz. 45° 05′ 21″, k. h. 17° 28′ 21″45.089167°N 17.472500°E | |
 | |
Bajinci (szerbül: Бајинци), település Bosznia-Hercegovinában, Srbac községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 41, közúton 45 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 13 km-re nyugatra, az Orbász bal partja mentén fekvő síkságon, 90-93 méteres tengerszint feletti magasságban található. Északi határát a Száva, keleti határát az Orbász folyó képezi. Mivel nagy folyók találkozásánál, alacsonyan fekszik, területét gyakran sújtja árvíz.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 873 | 634 |
| Bosnyák | 0 | 2 |
| Horvát | 7 | 8 |
| Jugoszláv | 17 | 0 |
| Egyéb | 3 | 5 |
| Összesen | 900 | 649 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A területén talált őskori temető leletei alapján a település területe már a kora vaskortól fogva lakott volt. A római kori népességről tanúskodnak a lelőhely 3. és 4. századi leletei.[4]
A korabeli források szerint ez a vidék a 10. és 11. században a Horvát Királyság részét képezte, majd a 12. század elején vele együtt a Magyar Királyság része lett. A török hódításokig Orbász megyét a Magyar Királyság részét képező a Szlavón Bánság részeként emlegették. A térség 1535/36-ban került oszmán uralom alá, amikor is Husref bég elfoglalta a közeli Kobaš és Levač várait. Ez a terület a Kobaši kádiluk, a Banja Luka-i vijalet és a Boszniai szandzsák része lett.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Berbiri járáshoz tartozó településnek 57 háztartása és 282 ortodox és 3 római katolikus lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 63 háztartást és 431 ortodox lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Srbac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ortodox temploma a temető mellett áll.
- Őskori temető maradványai. A hamvasztásos temetőre véletlenül, szántás közben találtak rá. A temető területén az urnák mellett egy kőtáblát, vas lándzsahegyet, vaskést, orsót, bronz tűt is találtak, mely leletek a kora vaskorból származnak. A lelőhelyen számos római kori lelet is előkerült, bronz gyűrű, üveggyöngyök, üvegtöredékek és kilenc darab császárkori éremlelet a 3. és 4. századból.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20559".
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20559
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Srbac" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2025. február 14.
- 1 2 "Arheološki leksikon BiH Tom. 2". Sarajevo: Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo. 1988. Hozzáférés: 2025. február 16.
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 38. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 148. o.
