Bagatell
A bagatell (a francia bagatelle, magyarul csekélység szóból) rövid zeneműre használatos elnevezés.
Ez a kifejezés először 1717-ben François Couperin, barokk zeneszerző csembalózenéjében fordult elő címként (Les bagatelles). A továbbiakban bővül a bagatell jelentésköre, belefér nemcsak zongoradarab, hanem egyéb műfajú és más hangszerre írott mű is. A 18. század vége felé megint csak ciklikusan összetartozó kis zongoradarabokat értenek alatta.
Legigényesebb művelője, Ludwig van Beethoven nevezte el így több jelentős zongoraciklusát (op. 33, 119, 126 sorozatok), műfajként ezt a kifejezést ő használta először.[1] Ezek a Beethoven-művek a 19. század romantikus zenéje jellegzetes műfajának, a karakterdarabnak az első példái közé tartoznak. Beethoven egyik leghíresebb bagatellje a Für Elise (WoO. 59.).
Jelentős még Bartók Béla 14 bagatellje is (1908).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965., 134. o.
Források
[szerkesztés]- Zenei lexikon (zene.hu)
- Műfajok: bagatell (KomolyZene) Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A mindent túlélő bagatell (Figaro)