Bach József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bach József
Született1784[1]
Óbuda
Elhunyt1866. február 3. (81-82 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiKároly Egyetem (–1814)
SablonWikidataSegítség

Bach József (Óbuda, 1784Pest, 1866. február 3.) rabbi, bölcsész.

Élete[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányait Prágában végezte, ahol az ottani zsidó tudósok vezetése mellett 12 évig tanult. A bölcseleti tanulmányok bevégezte után a polytechnikumra ment és a felsőbb matematika mestere lett. Hazájába visszatérvén, a szülővárosában 1817-ben alapított német-zsidó iskolában a német és héber nyelv és a bibliai egzegézis tanára volt. Miután vagyonát elvesztette, az óbudai hitközség tanügyi vezetője lett és általában sokat foglalkozott népoktatással. 1827-ben a Pesten alakult zsidó hitközség meghívta lelkészül, s ezen hivatalát az 1850-es évek végeig viselte, amikor is nyugalomba vonult és az arany érdemkereszt tulajdonosa lett. Számos hitszónoklata nyomtatásban is megjelent.

A haladó irány híve volt és ő volt az első, aki szakított az addig dívott jiddis prédikálással és német nyelvű hitszónoklatokat tartott a templomban modern formákban. Emellett éleseszű tudós is volt, aki gyermekkora óta állandóan foglalkozott a talmudtudományokkal és megtanulta az európai nyelveket is.

Életrajzát fia adta ki és Kayserling látta el bevezetéssel, de a Reich-féle «Bész-Él»-ben is megjelent (l. k.). Egy szónoklatkötete Pesten jelent meg 1827. «Homtletische Erstlinge» címen.

Munkái[szerkesztés]

  • Freudengefühle beim Ehe-Jubiläum des Moses Ráth und der Rebecca Ráth. Miskolcz, 1817.
  • Homoletische Erstlinge. Pesth, 1827.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bach, Joseph (BLKÖ)

Források[szerkesztés]