Ugrás a tartalomhoz

Babérhanga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Babérhanga
Pieris ‘Forest Flame’
Pieris ‘Forest Flame’
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Nemzetség: Pieris
D. Don
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Babérhanga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Babérhanga témájú kategóriát.

A babérhanga (Pieris) a hangafélék (erikafélék) családjába tartozó, 7 fajt magában foglaló növénynemzetség. A fajok É-Amerika keleti részeiről, Kelet-Ázsia hegyvidékeiről és a Himalájából származnak. Mérgező növények.

Tulajdonságaik

[szerkesztés]

Örökzöld cserjék, liánok vagy kis fák. Leveleik kihajtáskor vörösesen fénylők, később zöldek, bőrszerűek; szélük fűrészes, csipkés vagy egyszerű. Virágaik kora tavasszal vagy tél végén nyílnak, de a virágbimbók egész télen díszítik a növényt, mert már ősszel kifejlődnek. A virágok az áfonya virágaira emlékeztető apró, csengettyű alakúak.

Felhasználás

[szerkesztés]

Kerti dísznövényként a virágos vagy virginiai babérhanga (P. floribunda) és a japán babérhanga (P. japonica) ismertebbek. Utóbbinak több fajtája van kereskedelmi forgalomban: 'Debutante', 'Mountain Fire', 'Purity'.

Savanyú vagy semleges, üde talajt igényelnek. Ajánlott félárnyékba vagy napos helyre ültetni, és a kiszáradás ellen takarni a talajt a növény körül. A fagy károsíthatja.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pieris (plant) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 409–411. o. ISBN 978-963-08-4345-4  
  • Pieris. Flora of China. (Hozzáférés: 2015. november 18.)
  • Nico Vermeulen: Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó. 2005. 206–208. o. ISBN 963 9546 50 X  
  • Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 40., 456. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]