BCG védőoltás
A Mycobacterium tuberculosis baktérium mikroszkopikus képe | |
BCG védőoltás | |
Kémiai azonosítók | |
DrugBank | DB12768 |
ATC kód | J07AN01 |
Terápiás előírások | |
Terhességi kategória | C (US) |
Alkalmazás | bőr alá adott |
A BCG (Bacillus Calmette–Guérin) védőoltás olyan vakcina, amelyet elsősorban a tuberkulózis elleni védekezés céljából használnak.[1] Azokban az országokban, ahol a tuberkulózis gyakori, ajánlott az egészséges csecsemőket a születés után a lehető leghamarabb beoltani.[1] Magyarországon 1953 óta kötelező beadni az újszülötteknek.[2]
A HIV-fertőzött csecsemőket nem szabad beoltani.[3] Azokban a térségekben, ahol a tuberkulózis nem elterjedt betegség, általában csak a magas kockázatnak kitett kisbabákat immunizálják, és a tbc-gyanús eseteket egyénileg vizsgálják ki és kezelik. Azok a felnőttek is beolthatók, akik nem fertőzöttek, és korábban még nem kaptak védőoltást, azonban gyakran ki vannak téve a gyógyszereknek ellenálló tuberkulózisnak.[1] Az oltóanyagot gyakran használják a húgyhólyagrák kezelésére is.[4]
A tbc-fertőzés elleni védettségi arány igen változó lehet, és az oltóanyag hatása szintén változó mértékben az idővel jelentősen csökken: kb. 15 év után a felére.[1] A gyermekek körében körülbelül 20%-uk esetében megelőzi a fertőződést, a megfertőzöttek felénél pedig megakadályozza a betegség kialakulását.[5] A védőoltást bőrbe (subcutan) adják.[1] A további dózisok hatékonyságát bizonyítékok nem támasztják alá.[1]
Súlyos mellékhatások ritkán fordulnak elő. Az oltás helyén gyakran bőrpír, duzzanat és enyhe fájdalom jelentkezik. Kisebb fekély is kialakulhat, mely a gyógyulást követően heget hagy hátra. A mellékhatások gyakoribbak és esetleg súlyosabbak lehetnek a gyenge immunrendszerrel rendelkező személyek esetében. Terhesség esetén az oltást nem biztonságos beadni. Az oltóanyagot eredetileg a szarvasmarhákban megtalálható Mycobacterium bovis nevű baktériumból fejlesztették ki. A baktérium le van ugyan gyengítve, de az oltóanyag az élő vakcinák közé tartozik.[1]
A BCG védőoltást elsőként 1921-ben alkalmazták orvosi célra.[1] Az oltóanyag szerepel az Egészségügyi Világszervezet alapvető gyógyszereket tartalmazó listáján, amely az egészségügyi alapellátásban szükséges legfontosabb gyógyszereket sorolja fel.[6] Évente mintegy 100 millió gyermeket oltanak be.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i (2014. január 23.) „BCG Vaccine: WHO position paper”. Weekly epidemiological record 4 (79), 25–40. o.
- ↑ BCG-oltások Magyarországon 1947–1949, 2020. április 21. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)[halott link]
- ↑ (2007. május 25.) „Revised BCG vaccination guidelines for infants at risk for HIV infection.”. Wkly Epidemiol Rec 82 (21), 193–196. o. PMID 17526121.
- ↑ (2015. december 7.) „Immunotherapy for bladder cancer.”. Research and reports in urology 7, 65–79. o. DOI:10.2147/RRU.S63447. PMID 26000263. PMC 4427258.
- ↑ (2014. augusztus 5.) „Effect of BCG vaccination against Mycobacterium tuberculosis infection in children: systematic review and meta-analysis.”. BMJ (Clinical research ed.) 349, g4643. o. DOI:10.1136/bmj.g4643. PMID 25097193. PMC 4122754.
- ↑ WHO Model List of EssentialMedicines. World Health Organization, 2013. október 1. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a BCG vaccine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |