Bűbájos bajok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bűbájos bajok
Szerző Terry Pratchett
Eredeti cím Sourcery
Ország  Egyesült Királyság
Nyelv angol
Műfaj fantasy, fantasyparódia
Sorozat Korongvilág
Előző Mort, a halál kisinasa
Következő Vészbanyák
Kiadás
Kiadó Victor Gollancz
Kiadás dátuma 1988
Magyar kiadó Cherubion Kiadó
Magyar kiadás dátuma 1999
Fordító Sohár Anikó
Illusztrátor Josh Kirby
ISBN0-575-04217-6

A Bűbájos bajok Sir Terry Pratchett negyedik regénye a Korongvilág-könyvsorozatból. Eredetileg angolul jelent meg, 1988-ban, magyar nyelven 1999-ben adta ki a Cherubion Kiadó.

Történet[szerkesztés]

Ez a könyv a mágiáról szól, illetve az általa okozott károkról a világra nézve. Természetesen ezúttal is csak egy hajszálon múlik, hogy a valóság vissza fog-e térni abba a tartományba, amely a józan ész határain innen található; hogy flúgos főhőseink megtalálják-e önmagukat; illetve, hogy a Patríciusnak hátra lévő életét gyík formájában kell-e eltöltenie.

Ajánló

A varázslók számára a szex tabu téma. S hogy miért? A rangidős mágusok azzal magyarázzák, hogy a Láthatatlan Egyetem vízvezeték-rendszere, a hálótermek elrendezése és miegymás nem tudja biztosítani a nők számára az elszállásolást, továbbá a szex miatt gyengülnek a varázslatos képességek - azonban a valódi ok már réges-rég feledésbe merült. Egy átlagember nyolcadik fia számára természetes, hogy mágusnak adja a fejét, ugyanis a nyolcas szám hatalmas erőt biztosít neki. Ha azonban a nyolcadik fiú nyolcadik gyermeke világra jön, az varázslás a négyzeten: így születnek a bűbájosok, akikre semmiféle természeti törvény - így a halál sem vonatkozik. Valaha, amikor a mágia zabolátlan volt a Korongvilágon, sok bűbájos élt, azonban sok száz évvel ezelőtt eltávoztak, s mára feledésbe merültek. A mágia megszelídült, s manapság a varázslókra úgy gondolnak az emberek, mint maguknak való, hóbortos öregurakra. Egészen addig a percig, amíg a Láthatatlan Egyetem kapuján be nem lép egy tízéves kisfiú óriási varázsbottal a kezében...

Széltolót, a varázslót legutóbb a Mágia fénye című regényben láttuk utoljára, amikor is az unalom csodálatos hónapjai köszöntöttek rá. Mérsékelten boldogan - legalábbis kiegyensúlyozottan - éldegélt az Egyetem egyik szobájában, a Könyvtáros segédjeként. A kaland azonban ezúttal is fejbe kólintja - a hajóként remegő falról lehulló vakolat képében.

A Poggyász - akit legutóbbi útitársa, Kétvirág rá hagyományozott - követi őt tűzön-vízen át, s ezúttal még a korábbiaknál is furcsább emberekkel találkoznak, akik másnak mutatják magukat, mint akik valójában. Széltolónak nemcsak a saját irháját kell megmentenie, hanem a világ végét is el kell odáznia, ha egy mód van rá. Ennek kapcsán felbukkan a regényben az Apokalipszis (apokrif apokalipszis) négy lovasa, akik közül hárman a meglovasított lovaik miatt egy kocsmában ragadnak, ahol minden eseményről lemaradnak, továbbá a Jégóriások, akik meglehetősen undokok, s végül még azok a lények is, akikkel az előző regényben már találkozhattunk: az alacsonyabbrendű létsík Izéi.

Ez a könyv tobzódik a helyzetkomikumtól, a szóviccektől, az akciótól, ugyanakkor nem mentes a drámától, s még komoly mondanivalója is akad. Mindent összevetve azonban egy szórakoztató, könnyed fantasy-paródia, Pratchett egy igen jól sikerült regénye.

Fontosabb szereplők[szerkesztés]

Széltoló[szerkesztés]

Varázsló a Láthatatlan Egyetemen, még ha 16 év alatt egyetlen vizsgát sem volt képes letenni. Állítólag még egy döglött halnak is több mágikus képessége van nála. Azonban a tehetség nem minden, elég, ha tudja magáról, hogy varázsló, s ezt el is árulja róla a kalapján látható hibás felirat (VARÁSZLO). Képessége van túlélni, elfutni, tájékozódni a térben, illetve tíznél is több nyelven segítségért kiáltani és az életéért könyörögni.

Zseton[szerkesztés]

A Korongvilágot megrengető bűbájos, aki mindennél és mindenkinél hatalmasabb, kivéve a tényleges testmagasságát: ugyanis alig múlt tízéves. Veres Ipszilór, az önfejű, önhitt és önelégült egykori mágus nyolcadik fia. Ipszilórt a regény elején el akarja vinni a Halál, de ő cselhez folyamodva elrejti a lelkét egy saját készítésű varázsbotba, ahonnan irányítani tudja újszülött fiát.

Conina[szerkesztés]

A gyönyörűen vonzó, ugyanakkor halálosan veszélyes leányzó a Mágia fényéből ismert Cohen, a barbár egy kései utódja, aki a Korong legprofibb tolvaja. Hiába szeretne fodrász lenni, ösztönei folyton a veszély és a harc irányába vezérlik őt. Ő rángatja bele Széltolót ebbe a kalandba.

Ince[szerkesztés]

Más néven „a Pusztító”, Herbadt, az Élelmiszerkereskedő fia. Ez a girhes fiatalember barbárképző könyvből próbálja meg e zord foglalkozás csínját-bínját elsajátítani, azonban legalább olyan messze áll a dologtól, mint Széltoló a varázslástól. Fejest ugrik a nagy veszélybe, de ha harcra kerül a sor, egy "Elnézést..." kezdetű monológgal próbálja meg elmagyarázni a dolgokat.

Kerőzus[szerkesztés]

Al Khali serifája, gazdagsága mértéktelen, azonban őt ez a legkevésbé sem érdekli. Folyton strófákban beszél, legalábbis, amikor kellő mennyiségű alkohol lecsúszik a torkán. A józanságot nem szereti, attól cinikussá válik. Imádja a verseket, maga is próbálkozik a költészettel, és izgalomba jön, ha mesét mondanak neki. Háremhölgyeinek ez az egyetlen feladata...

Folytatás

A bűbájos ugyan eltávozik a világból a történet végén, azonban Széltoló és hűséges Poggyászának története tovább folytatódik a (Faust) Erik című regényben.

További információ[szerkesztés]