Büntetés-végrehajtás Központi Ellátó Intézménye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Büntetés-végrehajtás Központi Ellátó Intézménye (KEI) megszüntetett büntetés-végrehajtási intézmény. Budapest X. kerületében (Kőbányán) működött a Budapesti Fegyház és Börtön, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) szomszédságában (1108 Budapest, Maglódi út 129.). Alaptevékenysége a büntetés-végrehajtási szervek központi, anyagi-technikai ellátása, továbbá szolgáltatási feladatok elvégzése volt.

Története[szerkesztés]

  • A centralizált gazdálkodási rendszer működtetése 1963-ban kezdődött büntetés-végrehajtási szervezetnél a Belügyminisztériumtól (BM) átvett két ingatlanon: A központi anyagraktár az eszközök, anyagok beszerzését, raktározását és elosztását, a Paulay Ede utcai javítóműhely pedig a büntetés-végrehajtás gépjárműveinek teljes körű javítását végezte.
  • A készletek és a gépjárműpark bővülése hamarosan további raktári és javítókapacitást tett szükségessé, amelynek az Állami Tartalékgazdálkodási Igazgatóság Ceglédi telkén bérelt négy épülettel, valamint több büntetés-végrehajtási intézet elítéltkörlete és egyéb épületei átalakításával bővítettek.
  • A Központi Ellátó Intézet raktárépületét 1989-ben adták át rendeltetésének. Alapító okirata szerint 1991-ben jött létre a Központi Anyagraktár, a Bv. Központi Javítóműhely és Garázs, a Váci Központi Ellátásra Termelő Üzemek összevonásával.
  • 2005. december 31-i hatállyal megszüntették. Általános jogutódja a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, egyes ingatlanok kezelése tekintetében pedig a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet. A szolgáltatási feladatokat a továbbiakban a büntetés-végrehajtási intézetek végzik.

Irodalom[szerkesztés]

  • 20/1997. (VII. 8.) IM rendelet a büntetés-végrehajtási szervek alapító okiratainak kiadásáról, módosításáról
  • 24/2005. (XI. 24.) IM rendelet a Büntetés-végrehajtás Központi Ellátó Intézménye megszüntetéséről.
  • Lőrincz József – Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon. Budapest: Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága. 1997. ISBN 963-03-4346-0