Bársonyvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Büdöske szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bársonyvirág
Gefuellte Studentenblume.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Tageteae
Nemzetség: Tagetes
L., 1753
Szinonimák
  • Diglossus Cass.
  • Enalcida Cass.
  • Solenotheca Nutt.
  • Vilobia Strother
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bársonyvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bársonyvirág témájú médiaállományokat és Bársonyvirág témájú kategóriát.

Büdöske

A bársonyvirág vagy büdöske (Tagetes) az őszirózsafélék családjába tartozó őszirózsaformák alcsalád (Asteroideae) egyik nemzetsége mintegy húsz fajjal. Népi nevei borsola, bársonyvirág, büdös rózsa – ez utóbbi erős szagára utal. Bársonyvirág elnevezését finom tapintású virágai után kapta.[1]

Származása, élőhelye[szerkesztés]

Amerika melegebb részeiről származik, de kerti virágként a világ nagy részén elterjedt. Európába már a 16. század közepén (1535 után, de 1560 előtt) áthozták. A 18. századra általánosan elterjedt a magyar kertekben, bár az előkelők erős szaga miatt közönségesnek bélyegezték és mérgezőnek tartották.

Fontosabb fajai:

A Kárpát-medencében főként a nagy büdöske és a kis büdöske terjedt el.

Megjelenése, termesztése[szerkesztés]

Bóbitája pikkelyes; a sárga virágokat csövesen összeforrt fészeklevélkék fogják közre.

Felhasználása[szerkesztés]

Virágszirmaival gyógyteákat, salátákat, köreteket ízesíthetünk. A sáfrányt is helyettesíthetjük vele, és van citrom zamatú változata is. Összevágott szirmait rizshez, liszthez keverve és levesekbe is ajánlják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezés eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2013, 125. oldal. ISBN 978-963-9902-40-4

További információk[szerkesztés]